Viharos választmányi ülés, rendkívüli kongresszus

Trianon ellenére rengetegen szim­pa­ti­zálnak kicsiny hazánkban a franciákkal, söt nagyon sokan némely vo­nat­ko­zás­ban példaképnek is tekintik öket. A cselszövésnek már a királyi ud­va­rok­ban komoly tradíciója volt, s ezt a ki­tü­nö hagyományt a polgári forradalom sem szakíthatta meg. A kor új vívmánya a beugrató titkos rendörkém, az „agent provocateur” különös képességekkel megáldott ember: szellem és gúny, el­büvölö empátia, katonás fegyelem és a feljebbvaló feltétel nélküli tisztelete – a szakma egyben a jellem árulója is. Kiforrott demokráciákban e hivatásnak már rég bealkonyult, ám vannak, akik újra és újra felmelegítik a régi si­ke­re­ket. Valami hasonló történhetett a kö­zel­múltban a Honvédszakszervezet háza táján is, hiszen a rendkívüli vá­laszt­mányi ülésröl a provokátor dia­dal­ittasan távozhatott, s nem hagyott maga után mást, mint szétzilált el­nök­séget, megtépázott egyéniségeket, fel­dúlt lelkeket – vagyis zürt, zavart és káoszt…

A testület eredetileg azért gyült össze, hogy az elnökség javaslatára állást foglaljon egyetlen kérdésben: vissza­tér­jen-e, és milyen feltételekkel a katonák rep­rezentatív szakszervezete, a Hon­vé­del­mi Érdekegyeztetö Fórumra, ám a döntés szinte másodlagossá szelídült a vadviharban. Egyszerü vezetöi vál­ság­ról, vagy egy tudatos provokációnak ál­do­za­tul esett markáns érdekvédelmi szervezet agóniájáról szólnak-e a kö­vet­ke­zö hónapok? Még nem tudni, addig is: néhány vélemény, pár nappal a vá­laszt­mány ülése után:

Gelencsér Sándor, a nagytarcsai alap­szer­vezet helyettes vezetöje:

Egy közönséges árulás jól megírt for­ga­tó­könyvét ismerhettük meg az ülésen. Ne szépítsünk: néhányan elárulták a ve­ze­tést. Ha az elnökségi tagokat csak egy magánbeszélgetésre hívták be a mi­nisz­té­riumba, akkor is tájékoztatni kellett volna erröl az elnököt. Rendkívül súlyos a helyzet, más szervezetek ilyenkor esetleg már feloszlanak. Ha nem tudunk egy véleményre jutni, akkor ránk is ez a sors vár. Félö, hogy két oldal fog szemben állni egymással: az „elnöki” és a másik négy fö szimpatizánsai. Ez utóbbiak nem Farkas Lászlót, a HOSZ el­nö­két árulták el, hanem a szak­szer­vezetet. Nem kaptak ugyanis meg­ha­tal­ma­zást a HOSZ-tól, hogy a tagságot képviseljék.

A lovagiasság most azt diktálja, hogy az érintett négy személy ne jelöltesse magát szakszervezeti tisztségre. El­len­ke­zö esetben mindenki azt gondolhatja: az egész azért történt, hogy fönökök le­hes­senek.

Dobai István, a kecskeméti alap­szer­ve­zet vezetöségi tagja:

Meglepett bennünket mindaz, ami a választmányi ülésen történt: nem ez volt a tanácskozás célja. Az én ol­va­sa­tomban rendkívül csúnya dolog történt. Ha az eredeti forgatókönyv szerint zajlott volna az ülés, akkor elöször a napirendi pontot tárgyaltuk volna meg. Ez pedig arról szólt, hogy a HOSZ visszatérjen-e a Honvédelmi Ér­dek­egyeztetö Fórumra. Valami elromlott a szervezetben, de szerintem nincs szó bizalmi válságról. Ugyanakkor el kell mondanom azt is, hogy az utóbbi idöben a „pa­rancs”, mint mód­szer uralkodott el, holott itt szak­szer­vezeti munkáról van szó.

Az úton most már végig kell men­nünk, a kong­resszust meg kell tartanunk, de ez nem jelenti azt, hogy az elnökség nem maradhat akár „szöröstül-bö­rüstül” a helyén. A helyzet javítható, s el kell felejteni, hogy az indulatok határozták meg az ülés hangulatát. Úgy gondolom, ha az elnökségi ülé­se­ken a nagyobb szervezetek képviselöi is jelen le­het­nének, nem fajult volna idáig a dolog. Valószínü, hogy az új struktúra is közrejátszott ebben. A kongresszus dönthet ennek mó­do­sí­tásáról, hiszen a müködési mecha­niz­musba mi magunk építettünk be hibalehetöséget. Azt ja­vas­lom, hogy a személyeskedést fel­tét­lenül zárjuk ki a döntési folyamatokból. Nem az a megoldás, hogy most bom­lani en­ged­jük a szakszervezetet.

Szekeres István ny. dandártábornok, a Katonákért Alapítvány kuratóriumi elnöke:

– Számomra – érzelmileg, emberileg és katonaként is – fontos a Hon­véd­szak­szer­ve­zet sorsa, jövöje. Úgy gondolom, a katonák, a Magyar Honvédség jövöje nagyon sok tekintetben múlik a Hosz sorsán, összetartásán, kiállásán – ezért sem mindegy, hogyan ér véget, zajlik le a Választmányi ülés. Szerintem a vita két dologról szól: egyrészt a Hon­véd­szak­szer­vezet egységéröl és fegyelméröl. A rendkívüli kongresszus feladata lesz, hogy számot adjon: rendben, a szakszervezet szabályai szerint mennek-e a dolgok a Hosz-on belül, ha ezt nem teszi meg, szét­megy a szakszervezet. Mindig, min­den elnökséggel szemben lesznek ön­je­löl­tek, akik megszervezik az ellenkezö álláspontot. Vagy rend van a szak­szer­ve­zet­ben és mindenki azért dolgozik, hogy a kongresszus, a választmány és az el­nök­ség döntéseit, határozatait végrehajtsa, vagy egymás ellen dolgozunk, és akkor ezzel is el lehet tölteni szépen az idöt, söt ez még izgalmas is lehet. Másrészt arról szól a vita, adtok- e eszközöket az elnökség kezébe? Tudjuk, tárgyalni kell, kompromisszumokat kell kötni az emberek érdekében – ez a legfontosabb, ezt nem szabad elfelejteni. A tár­gya­lá­sok­hoz eszközök kellenek, ugyanazokat a – hónapok óta követett – követelményeket meg lehet fogalmazni, de mit adtok az elnökség kezébe, meddig tárgyaljon? Azt mondjátok, a HÉF-röl történö távollét nem jó eszköz, ezt lehet mondani, de mivel hatalmazzátok fel az elnökséget, miben fogjátok támogatni? Ha egy újabb eszközt talál, akkor két hónap múlva a mögül is kihátráltok? El kell eldönteni, miben akarjátok követni az elnökséget. Úgy nem lehet tárgyalni, hogy komp­ro­misszu­mokra törekszünk, másnap a saját tagságunk megbuktat!

A szakszervezeti mozgalom több mint százéves története arról szól, hogy mindig és minden alkalommal a mun­kál­ta­tó és az állam – rövid távú, szem­el­len­zös – érdeke, hogy gyenge, megosztott szakszervezettel, gyenge tárgyalási po­zí­ciók­kal találkozzon. Ez rajtatok múlik, akit megválasztottatok, amellett azonban ki kell tartani!

Dr. Ujfaludi Zoltán, szentesi alap­szer­ve­ze­ti vezetö:

- Elvált ember vagyok és tapasztalt. An­nak idején megszúrta a kezemet egy tüske és – sajnos – bent hagytam a tüs­két, el is gennyesedett. Amennyiben idöben kihúztam volna, úgy, lehet, hogy nem kellett volna elválnom. Értitek, ugye? Szerintem, ki kell beszélni a témát, nem suttogni, pletykálkodni, hát­tér­be­szél­ge­té­se­ket kell folytatni, hanem dönteni kell. Én megkérdezném a Választmányt, elítéli-e az elnökségi tagok azon módszerét, hogy az elnök értesítése nélkül keresték volna fel a politikai államtitkárt!

Az érdekegyeztetés megújítása tár­gya­lási feltételrendszereként és a Hon­vé­del­mi Ér­dek­egyez­tetö Fórum mun­ká­já­ba történö vissza­térés érdekében a Hosz Választmánya a kö­vet­ke­zö ha­tá­ro­zatot fogadta el:

Az elnökség a honvédelmi tárcával tör­té­nö tárgyalás során a következöket érje el:

A HÉF összetétele feleljen meg a tör­vé­nyi szabályozásnak, attól eltérni csak a Hosz, mint reprezentatív szakszervezet hozzájárulásával – megfelelö feltételek teljesülése esetén – lehessen.

A tárca folyamatosan biztosítsa a Hjt.-ben meghatározott, szakszervezeteket meg­illetö jogokat és járandóságokat. En­nek keretében az elnökség ál­la­pod­jon meg a tárcával a munkaidö-kedvezmény megváltásának üte­me­zé­sé­röl, módjáról, a Hosz által igazoltan be­nyújtott elszámolás alapján.

A választmány kötelezi az elnökséget, hogy a HÉF-re való visszaülés körében fo­lyó tárgyalások állásáról a következö választmányi üléseken számoljon be.

Persze még mindig sok a kérdés, a vá­la­szo­kat a – mintegy tizenegyezer fös – szak­szervezet közelgö rendkívüli kongresszusának küldöttei fo­gal­maz­hat­ják majd meg.