Verőcén, a Magyar Honvédség betegotthonában az 1986-os megnyitás óta 8458 beteget láttak el, s a páciensek között egyaránt előfordultak tizenhat és százévesek is. Az átlagos ápolási idő 61,8 nap volt, de gyakran vég előtti állapotban jöttek a betegek. Súlyos, hosszú ápolást igénylő munka várt az otthon dolgozóira, akik egészen az elmúlásig rendkívüli empátiával viszonyultak az időskorúakhoz...
Dr. Németh Károly orvos-ezredes, a betegotthon parancsnoka színvonalas előadásában arról is beszélt, hogy kultúráktól függően más és más megbecsülésnek örvendezhettek az időskorúak. A gyakorlatban a gyermek és az élemedett korú között azonosságot is felfedezhetünk: mindkét populáció a felnőtt, munkaképes korúaktól függ. Az idősek ellátása nem lehet nyűg, hanem tisztes, erkölcsi kötelesség. Erre számíthatnak a Magyar Honvédség nyugállományú tagjai is, ha életüket a verőcei betegotthonban fogják lezárni. A parancsnok elmondta azt is, hogy a tizenhét hektáros terület kiválóan alkalmas arra, hogy a minisztérium itt építse fel a nyugdíjas házat, illetve a Magyar Honvédség szociális centrumát.
A tanács ülésén dr. Hetei Péter orvos-tábornok, a Központi Honvédkórház parancsnoka hangsúlyozta: az egészségügyi intézmény elsősorban a katonákért van. Csak érzékeltetésül az orvosok leterheltségére – 2004-ben közel huszonötezer fekvő – és csaknem hétszázezer járóbeteg keresett gyógyulást a kórházban, s mindössze tizenhat – tizennyolc panasz érkezett.
Hetei Péter büszke arra, hogy népszerű a kórház, s a jó hírét még most, az akadozó rekonstrukció közben is meg tudta tartani. A parancsnok biztos abban, hogy az egy év múlva befejeződő felújítás után valamennyi páciens elégedetten fog távozni a kórházból.
