A haderö-átalakítás folyamán nagyon sok katonatársunk került, vagy kerül abba a helyzetbe, hogy különbözö okokból a szolgálati nyugállományt válassza. Sajnos a MH hivatásos és szerzödéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény (Hjt.) nem minden esetben tartalmaz egyértelmû rendelkezéseket ennek módozatairól.
Emiatt nemrég állásfoglalás-kéréssel fordultunk dr. Fapál Lászlóhoz, a HM közigazgatási államtitkárához, melyben arra vártunk választ, hogy milyen mértékben állapítható meg a szolgálati nyugdíja annak a hivatásos katonának, aki a kinevezést, beosztásba, illetve állományba helyezést alapos indok nélkül elutasítja. Ebben az esetben tehát az érintett nem hoz fel semmilyen különös méltánylást érdemlö egyéni érdeket, hanem vagy nem hoz fel egyáltalán semmilyen indokot, vagy pedig olyan indokot hoz fel, ami nem fogadható el különös méltánylást érdemlö egyéni érdekként.
Az idöközben megérkezett állásfoglalás értelmében az ilyen helyzetben levö katonának a Hjt. 59.§ (2) bekezdés d) pontja alapján felmentéssel kell megszüntetni a szolgálati viszonyát. Azok a személyek, akik ebben az esetben rendelkeznek a szolgálati nyugállományba való helyezéshez szükséges feltételekkel, a szolgálati nyugdíj teljes összegére jogosultak.
Abban az esetben viszont, ha ekkor az érintett nem jogosult a szolgálati nyugdíjra, a Hjt. 67.§ (5) bekezdése értelmében csak a végkielégítés összegének felére tarthat igényt.
