Pár nappal ezelött véleményezés céljából megkaptunk egy – a nyugállományba vonuláskor fizetett 2 havi parancsnoki jutalom jogalapját biztosító utasítás hatályon kívül helyezéséröl szóló – HM utasítás tervezetet.
Arra kértek bennünket, hogy a megadott határidöig a véleményünkröl, álláspontunkról a jogi föosztályt tájékoztassuk. Ezt nem csak mi kaptuk ilyen formában, hanem azok a szervezetek is, amelyek részt vesznek a Honvédelmi Érdekegyeztetö Fórum munkájában, ahol a honvédelmi tárcánál az érdekegyeztetésnek látszó tevékenység folyik. Ez a módszer, ami egyébként a gyakorlatban máskor is így szokott lenni, nem felel meg sem a HÉF megállapodásban leírtaknak, – amit a honvédelmi vezetés állítása szerint irányunkban ma is érvényesnek tekint, tehát kötelezö betartania, – sem pedig a Hjt. érdekvédelemre vonatkozó rendelkezéseinek. Az általam elképzelt álomvilágban, ahol valós érdekegyeztetés folyik a munkavállalók hiteles képviselöivel: ott, ahol betartják a megállapodásokat és a törvényeket, ott ez a következöképpen zajlana: a szándék megfogalmazásakor a döntéshozónak le kellene ülnie az érdekvédelmi szervezetek képviselöivel a HÉF-en, vagy más fórumon és ismertetnie kellene, hogy miért akarja megszüntetni, mit akar vele elérni és a megalapozott döntéshez meg kellene hallgatnia azt, hogy az érdekvédök szerint a döntés milyen következményekkel jár, milyen hatást vált ki az érintettek körében. Persze mi is kezdeményezhetnénk ilyen céllal egyeztetést. Meg is tettük, csak kérdés, hogy idöben vagyunk-e még és kérdés, hogy ilyen elözmények után hihetjük-e még, hogy valóban kíváncsiak a véleményünkre?
Mivel a döntés valódi okát nem tudjuk, csak találgathatunk, ha pénzügyi, akkor azért etikátlan egy év közbeni határnappal, május 1-vel való hatályon kívül helyezés, mert az illetményfejlesztésröl szóló ajánlatba illett volna belefoglalni minden illetmény jellegû juttatás változtatását. Szeretnénk tudni, hogy mi indokolja a különféle diszkriminatív hatások felvállalását. A tervezet szerint a 6/2005-ös HM utasításban meghatározott korszerûsítés I. ütemében érintettek akkor is megkapják, ha május 1. után kerülnek nyugállományba. Így könnyen elöfordulhat, hogy júniusban a szolgálat felsö korhatárát elérö 57 éves katona egy idöben kerül nyugállományba az átalakításban érintett 25 év szolgálati idövel rendelkezö 45 éves katonával – a tervezet szerint a fiatalabb megkapja, az idösebb pedig nem. De nem csak kéthavi jutalomról van szó, hanem az elmaradásnak hosszú távú következményei is lesznek, mivel az beleszámít a nyugdíjszámítási alapba. Az említett példánál maradva az is könnyen elöfordulhat, hogy az idösebb katonának ennek következtében relatíve alacsonyabb nyugdíjat állapítanak meg. Még nem végeztem konkrét számításokat, de az anélkül is tisztán látszik, hogy a kéthavi parancsnoki jutalom május 1-ei megvonása következtében a jövöben nyugállományba vonulók a nyugdíjszámítási módszerböl adódóan föleg a tiszthelyettesek hátrányosabb nyugdíjkondíciókba kerülnek, mint a korábban nyugállományba vonultak. Ez lehet talán a valós indok? Túl jó kondíciókkal lehetett nyugállományba menni, s emiatt nagy volt a pályaelhagyási kedv? Lehet, hogy a megtartó eröt kívánják így növelni? Az tény, hogy ha rosszabb kondíciókkal lehet elmenni, akkor csökken a pályaelhagyási kedv, de hogy a bentmaradási kedv ezzel nem növekszik, az is biztos. Nem elöször mondom, írom le, hogy az önkéntes haderöben a megtartóeröt motivációval és nem kényszerítö eszközökkel kell megteremteni. A toborzás, a pályára irányítás akkor lesz hiteles és eredményes, ha azok a meglévö juttatások, járandóságok és lehetöségek, amikkel az érdeklödöket megnyerjük a szolgálati idejük alatt, nem változnak, vagy ha igen, akkor növekednek. Ellenkezö esetben jogosan úgy érzik, hogy átverték öket, a honvédség pedig hitelét veszíti mind elöttük, mind pedig azok elött, akiket toborozni kíván. Április 9-én, a Honvédszakszervezet rendkívüli kongresszusán ilyen érdekegyeztetéshez, a honvédelmi vezetésnek ilyen és ehhez hasonló lépéseihez keresünk együttmûködö szakszervezeti vezetést!
