Életet mentett a szakszervezeti tag

Május 2-a második születésnapja lett egy tiszai halásznak. Egy idös halászember csónakjából a vízbe borult, a lába azonban beleakadt a csónakba. Szerencséjére ezt meglátta a csongrádi Tisza hídon átmotorozó Pölös Csaba szerzödéses honvéd, aki azonnal a vízpartra hajtott, majd a tûzoltók értesítése után belevetette magát a vízbe, hogy a bajbajutotton segítsen. Csaba nem tudta a halász lábát a csónakból kiszabadítani, ezért a csónakkal együtt a partra húzta a férfit. Pölös Csaba szerzödéses honvéd, amellett, hogy a Rákóczi Ferenc Mûszaki dandár bátor katonája, még a Honvédszakszervezet szentesi alapszervezetének is aktív tagja! Valamennyien büszkék vagyunk rá, s arra kértük, mutassa be önmagát, illetve idézze fel ezt a drámai napot.

 

– Kömûves iskolát végeztem, majd hivatásos vadász lettem és a vadtenyésztö szakmát is kitanultam. Ezután egy sor tanfolyamot is elvégeztem: biztonsági-, hal-, mezö- és polgári természetvédelmi öri képesítést is szereztem. Katonai szolgálatom elött biztonsági örként dolgoztam, azonban mindig is katona akartam lenni. Ennek érdekében 2004. májusában jelentkeztem szerzödéses katonának, és 2004. november 2-ától végre katona lehetek! Három hónapig Tapolcán voltam alapkiképzésen, majd 2005. februárjától a MH 37. II. Rákóczi Ferenc Mûszaki Dandárnál, a hídépítö zászlóaljnál teljesítek szolgálatot. Szeretném elmondani: nem bántam meg, hogy katona lettem, mert szeretek itt dolgozni, jó a közösség és a beosztásommal is elégedett vagyok.

 

Május 2-án barátnömhöz igyekeztem Szentesre, amikor a tiszai hídon áthaladva észrevettem, hogy valaki vergödik a vízben egy csónakba akadva. Azonnal a partra siettem, ahonnan felhívtam a tûzoltókat, majd ruháimtól megszabadulva beleugrottam a vízbe és a bajbajutott segítségére siettem. Sajnos, a fuldokló lábát nem sikerült a csónakból kiszabadítanom, ezért a csónakkal együtt húztam partra a szerencsétlenül járt embert.

 

– Milyen érzései vannak a mentéssel kapcsolatban?

 

– Nagyon jó érzés, hogy segíthettem. Azóta találkoztam az idös halászemberrel, aki odajött hozzám, átölelt, megpuszilt és megköszönte, hogy megmentettem az életét. Megkérdezte, mit tudna nekem ezért adni. Azt válaszoltam neki, hogy elvihetne magával néha halászni, mert régóta szeretném ezt a csodaszép szakmát megtanulni.

 

– A mentés során gondolt arra, hogy Ön is veszélybe kerülhet?

 

– Egy percig sem gondoltam erre, hiszen jó úszó vagyok, életelemem a víz.

 

Csaba rendkívül udvarias és szerény személyiség, aki céltudatos, szolgalmas, mindig tanulni akaró ember. Személy szerint is nagyon büszkévé tesz az a gondolat, hogy Pölös Csaba szerzödéses honvéd a Honvédszakszervezet szentesi alapszervezetének tagja!