Két honvédlány vezette fel a „mezönyt” az egyenruhában dolgozó hölgyek elsö szépségversenyén június közepén, a Stefánia Palotában. Tizenöt hölgy, tizenöt vágy, remény és – mily szokatlan hasonló produkcióknál – az eredményhirdetés után csupa boldog, elégedett arc. Megkönnyebbülés, mosoly és búcsú a színpadtól, hiszen a fiatalasszonyok, lányok számára a jövöben sem a kifutók világa, a rivaldafény jelenti majd a megélhetési lehetöséget. Kaland volt ez, egyfajta kihívás, vagy inkább játék, ahol – mint az olimpián – már a részvétel is gyözelemmel ér fel. Diadallal, hiszen le kellett küzdeni a gátlásokat, a színpadi mozgás rutinjának hiányát. S hogy ez sikerülhetett, abban nagy szerepe volt a rutinos rendezönek, a népszerû elöadómûvésznek és ezúttal mûsorvezetöként is kiválóan helytálló Komáromi Istvánnak.Katonák, rendörök és más, munkahelyükön egyenruhában dolgozó hölgyek ezen a napon bikiniben és estélyiben is megmutatták bájaikat, s a közönség soraiból idöröl idöre felhangzó ováció azt is jelezte, hogy népes drukkersereg óhajtotta sikereiket. S a barátnök, kollégák, akik szinte parancsba adták legbájosabb munkatársaiknak: ezen a versenyen indulnod kell!Így volt ezzel Lendvai Bettina egészségügyi tiszthelyettes is: fönöke „utasítására” küldte el egész alakos fotóját a rendezöknek, hogy azután a két selejtezö alapján a legszebbek között léphessen színpadra.– Boldog és elégedett vagyok az ötödik helyezéssel, s ez az eredmény talán majd az önbizalmamat is növeli. Diplomás ápolónö vagyok, s immár négy éve a Haditechnikai Ellátó Központ szakaszisztenseként dolgozom a honvédségnél. Élettársam és hétéves kisfiam szorított értem, ahogy én is Vaszily Judit kolléganönkért, aki ugyancsak sikeresen szerepelt ezen a versenyen. Megpróbáltam, érdekesnek találtam – ám ezennel lezártnak is tekintem életemnek ezt a szakaszát.
Az eredményhirdetés után számtalan szponzori díj talált szépséges gazdájára, s hogy a szervezök valóban kitûnö munkát végeztek, azt a színvonalas program és a verseny végén felcsattanó vastaps is bizonyította.