Két sikeres katonai pálya, két elégedett ember – mindketten a közeljövöben távoznak a honvédség soraiból – Farkas Péter örnagy Pécsett, dr. Földi Sándor orvos-alezredes Szombathelyen kezdi meg nyugdíjas éveit. Közös pályafutásukban az is, hogy hosszú évek óta a Honvédszakszervezet aktivistái közé tartoztak. Érthetö tehát, hogy korábbi bajtársaiktól, katonatársaiktól a jövöben sem kívánnak elszakadni – a nyugállományú tagozat és a helyi katonai közösségi élet bizonyára sokat nyer jelenlétükkel.Farkas Péter ötvennégy éves, húsz év szolgálat után int búcsút a fegyvereknek.– Tulajdonképpen harmincegy évet dolgoztam a Magyar Honvédségnél, hiszen 1974-ben kezdtem a pécsi hadkiegészítö parancsnokságon dolgozni. Tartalékos tiszti iskolát végeztem, s mivel a hidegháborús idöszakban is vonzónak tartottam a katonai pályát, nem sokat tétováztam a honvédség ajánlatán. Alig több mint egy évtized után, 1985-ben pedig már a hivatásos állomány tagja lettem, hiszen azt láttam, hogy ezen a szinten a civil és a katona között alig van különbség. S hogy mégis az egyenruha mellett döntöttem, annak az az oka, hogy számomra ma is szent fogalom a haza védelme. Ezért nem tartottam megfontolt döntésnek a sorkatonaság eltörlését: hiszem, hogy képzett tisztjeink nevelöként is, példaképként is irányt tudtak mutatni a fiataloknak – a honvédség pozitív oldalát kellett volna, s kellene ma is kidomborítani.Ez azonban már a múlt, melyen talán felesleges elmerengeni. Egyénileg fontosabb az, hogy helyt tudtam állni a honvédségnél, s dicsérettel helyeztek nyugállományba úgy, hogy az utódokat is én tanítottam be. Ezen a pályán az egyik legfontosabb emberi tényezö az empátia: úgy gondolom, ez kísérte végig három évtizedes munkásságomat, s emiatt is kerültem kapcsolatba a Honvédszakszervezettel, illetve annak elödjével, a KÉSZ-szel. Erre 1992-ben került sor, négy évvel késöbb pedig már a reprezentatív katona-szakszervezet csoportvezetöje lettem. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen jó parancsnokokkal dolgozhattam együtt, így nem kellett kemény ütközésekbe bocsátkoznom.Természetes emberi tulajdonság, hogy ilyen alkalmakkor mérleget készítünk: én elégedett lehetek mindazzal, amelyet számomra az élet biztosított. A honvédséget persze ezek után sem kívánom teljesen elhagyni – az a tervem, hogy Baranya megyében létrehozom az elsö nyugdíjas Hosz alapszervezetet. Idöm lesz rá, hiszen jó kondíciókkal megyek nyugdíjba, s így nem kényszerülök munkavállalásra. Laza semmittevés helyett azért lesz lakásfelújítás, s végre a szenvedélyeimnek is hódolhatok: rajzolok, festek, fotózom, s végre lekerülnek a könyvespolcokról azok a regények is, melyekkel eddig csak portalanításkor kerülhettem közelebbi kapcsolatba.Dr. Földi Sándor orvos-alezredessel augusztus havi számunkban ismerkedhetnek meg.
