A Nyugállományú Tagozattól azzal a várakozással mentünk erre a Fórumra, hogy hasznos tájékoztatókat kapunk és minket is meghallgatnak, hátha szolgálunk olyan észrevételekkel, javaslatokkal, amelyek hasznosíthatók lesznek a nyugállományúakról való gondoskodás kialakításához. Az is eszembe jutott, érezni fogjuk a Hosz III. Kongresszuson megfogalmazott gondolatot, hogy „Megbecsülést az élet alkonyán is”.Azután azt vettem észre, hogy a valóban hasznos tájékoztatók után egyszer csak magunkra maradtunk és nem volt más lehetöségünk, mint az, hogy jól kibeszéltük magunkat egymás között.Igaz, készül összefoglaló, és ebböl megismerik, hogy miröl beszéltünk. Nemes gondolat, mégis van hiányérzetem. Ilyen fórum kétévenként van, talán azt a három-négy órát el lehetett volna körünkben tölteni, és élöben hallani mindazt, amit ott a nyugállományúak küldöttei egymásnak elmondtak.Nem panaszkodtunk, nem követelöztünk, szinte azonos témákat érintve fogalmaztuk meg a régóta húzódó, nem minden esetben pénzt igénylö gondjainkat, véleményünket, javaslatainkat, amelyek elösegíthetik az ez irányú gondolkodást.Azon is gondolkodtam, mi az oka annak, hogy egy ilyen kétévenként tartandó rangos, 30 000 nyugállományú tagságot reprezentáló fórum nem érdemel meg annyit, hogy ne csak mi hallgassuk meg a tájékoztatókat, hanem minket is meghallgassanak ott a helyszínen és ne csak az összefoglaló írásos tájékoztatóból ismerjék meg a véleményünket.Számomra jó volt érezni, hogy azonos módon ítéltük meg a nyugállományúakat foglalkoztató gondokat, noha más-más megfogalmazásban beszéltünk azokról. Ebböl azt éreztem ki, hogy egyformán ítéljük meg és tolmácsoljuk kortársaink gondjait.Arra is gondoltam: milyen jó lenne, ha értékelnék, hasznosítanák az elmondottakat, hogy ezáltal mi is érezhetnénk – a „Megbecsülést az élet alkonyán is” nem csak szlogen, hanem a mindennapok valósága lenne.Végül arra gondoltam, hogy mi, akik arra köteleztük magunkat, tegyük tovább a dolgunkat változatlan elszántsággal idös társaink biztonságáért, gyermekeink és unokáink boldogulásáért.
