Azt mondja: szerencsés, hiszen a tanulmányait nem számítva, 1977-óta egy helyörségben, mindvégig Tapolcán szolgálhatott. Harmincnégy esztendös szolgálati ideje, felesége, hat gyermeke – négy lánya, két fia – és immár négy unokája mellett számos hobbija is van. Ö Lakos Péter mérnök örnagy, a Hosz tapolcai alapszervezetének vezetöje.Az egykori sorozatvetö tüzérezrednél elöbb rakétamérnök, majd parancsnok-helyettes és – ami számára a legkedvesebb – személyügyi alosztály-vezetö volt. Akkoriban – mint mondja – két alakulatot számolt fel, s az emberek, a katonák sorsa, ügyeik intézése mindig motiválta, megérintette, de meg is rázta. Lakos Péternek a gondoskodás során szembe kellett néznie olyan esetekkel, amikor nem lehetett mit tenni, nem volt lehetöség egyetlen beosztást sem felajánlani, sok értékes – mérnök, nyelveket beszélö – embert elveszítve így. Az ugyancsak már nem létezö Dunántúli Kiképzö Központnál humán alosztály-vezetöként szolgált, jelenleg pedig a Tapolcai Kiképzö Központnál kommendáns hivatal vezetöként tevékenykedik.Készséges, segítökész, mint mindig. Találkozásunkkor sorolja a helyi híreket, próbál „vidámkodni”, de inkább kesereg: látszik rajta, nagyon szomorú, hiszen – mint a május 11-i hivatalos bejelentés óta mi is tudjuk – Tapolcán is hamarosan véget ér a katonasors. Elöször az általa – hat esztendeje – vezetett alapszervezet történetéröl kérdeztem.– A tapolcai Hosz alapszervezetet 1999. december 10-én alakítottuk meg – tizenhét taggal. A körülmények kalandosak voltak, pedig a szabadidönket felhasználva, a helyi tiszti klubban szervezödtünk. Az akkori parancsnok két belépö kollégát meg is fenyített, azt mondta: itt soha nem volt szakszervezet, és nem is lehet ezután sem. De lett, s nem is akármilyen! Jelenleg már kétszázhetvenegy(!) tagot számlálunk, ez mintegy 70%-os szervezettséget jelent. Emellett igen jelentös számú a hozzánk bevonult, ám az ,,anyaalakulatuknál” nyilvántartott szerzödéses katonák szervezettségi aránya is.– Milyen föbb szakszervezeti sikerei, eredményei voltak az 1999-óta tartó idöszaknak?– Több ilyen is volt: egyszer az iskolai végzettség hiánya miatt két, százados rendfokozatú kollégát is nyugdíjaztak, ám a jogi segítség, a csaknem egyéves procedúra után visszavették öket eredeti beosztásukba. Emellett – úgy gondolom – mindenképpen említést érdemel a kiképzö központ parancsnokával, Matuz István ezredessel kialakított sikeres és korrekt együttmûködés. A parancsnok minden, az állományt lényegesen érintö kérdésben – bérek, állománytábla-módosítás, napirend, stb. – kikéri és figyelembe is veszi a Hosz alapszervezet véleményét. A Vodafone szolgáltatás vonzereje nálunk is jelentös tagtoborzó hatásúnak bizonyult.– Hogyan tudna a Honvédszakszervezet még erösebb toborzóeröként fellépni, mivel tudná motiválni a szerzödéses és a hivatásos katonákat?– Még mindig nem kellöen emberközpontú a belsö tájékoztatás. Itt van a mi esetünk is, nem tartjuk jó dolognak, hogy a katonáknak, nekünk elöször a napilapokból – nem pedig a hivatalos katonai forrásból – kell megtudnunk, hogy bizonytalan a jövö, még az idén bezár(hat) a laktanya. Azért is szomorú mindez, hiszen a Szombathelyröl egy éve áttelepült katonáknak azt ígérték: hosszú távon biztos a jövö, Tapolcán lesz beosztás, jöjjenek. Jöttek is, fiatalok, házaspárok, megteremtett egzisztenciát hátrahagyva, mintegy százötvenen, és most mi lesz velük, velünk? Alig van már helyörség, bedugultak a beosztások, az alakulatok fogadókészsége minimális. Szóval, a belsö tájékoztatásban a Honvédszakszervezetnek és a Honvédelmi Minisztériumnak, a Magyar Honvédségnek nagyon is együtt kellene mûködni!– Hat év alapszervezeti vezetöi munka után, az április 9-i rendkívüli kongresszuson a szárazföldi haderönem képviselö-helyettesévé választottak. Mégis, mi az, ami kimaradt az elmúlt hat évböl?– Nagy alapszervezet vezetöjeként szerettem volna elérni, hogy a zászlóaljaknál, a törzsben szakszervezeti csoportokat hozzunk létre. Ez két helyen meg is valósult, ám a kiképzöközpont körüli bizonytalansági tényezö miatt ez a szervezömunka leállt, s azt hiszem, nem is tudunk ez ügyben tovább lépni.A hamarosan nyugdíjba készülö Lakos Péter szabadidejében szívesen foglalkozik gyermekeivel, unokáival és persze a Balatonrendesen lévö telkén is sok a tennivaló. A szölö, a pince, a présház, mind-mind tömérdek munkát ad. Emellett tájfut, minden honvédségi versenyen szerepel, de a helyi öregfiúk csapatban is aktívan focizik, no és persze a nagy szerelem, a horgászat is elmaradhatatlan.
