A nyári évszakban felerösödnek azok a kérdések, melyek a védöital ellátásának hogyanjáról szólnak. A munkavédelmi törvény rögzíti, hogy a munkavállaló jogosult megkövetelni a munkáltatójától a munkavégzéshez munkavédelmi szempontból szükséges felszerelést, munka- és védöeszközök, az elöírt védöital, valamint tisztálkodószerek és tisztálkodási lehetöség biztosítását.
A munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéröl szóló 3/2002. SzCsM-EüM együttes rendelet rögzíti: „Ha a munkahelyi klíma zárttéri és szabadtéri munkahelyen a 24 °C EH (effektív hömérséklet) értéket meghaladja, a munkavállalók részére igény szerint, de legalább félóránként védöitalt kell biztosítani.”. Az EH értéke nomogram alapján határozható meg, figyelemmel az adott hely léghömérsékletére, a levegö relatív nedvességtartalmára és a légsebességre.
A védöital fajtájára és mennyiségére az MH ÖLTP parancsnoka a 370/2004.számú intézkedésével módosított 6/2002. MH ÖLTP intézkedés a mérvadó. Vagyis, a védöital fajtája szénsavas víz, mely lehet ásvány- vagy szódavíz. A mennyiséget jó magyar szokás szerint „szükséges mennyiségben” határozza meg. Figyelemmel a félóránkénti védöital biztosítására, a napi másfél liter szénsavas víz – úgy gondolom – reális mennyiség. Emellett a munkáltatónak biztosítania kell még az ivóvízellátást is, mely a folyadékveszteség pótlására szolgál, és általában 14-16 °C hömérsékletûnek kell lennie.
A katonai szervezeteknél a védöital juttatás rendjére a Szervezeti Munka-védelmi Szabályzat V. fejezetében kell intézkedni, melyet a 21/2000. HM rendelet ír elö. A szabályzatot egyébként kötelezö az érdekvédelmi fórumokkal (így a szakszervezettel is) véleményeztetni.
