Nyugdíjba ment a \\\"doki\\\"

Földi Sándor orvos-alezredes pontosan negyedszázadot töltött a honvédség kötelékében, 1981-ben Tatán kezdte hivatásos katonai pályafutását. Fizikálisan ma is csúcson van: úszik, síel, fut, teniszezik és focizik. Mindezek ismeretében különösen izgalmasnak tûnik, hogyan látta a sorozott állományt.

– Mindvégig egészségügyi dolgozóként szolgáltam, s a munkáltatómnak köszönhetem, hogy évekig élhettem és tanulhattam a világ egyik legszebb városában, a ma ismét Szentpétervár nevet viselö Leningrádban. A Kirov Katonai Orvosi Akadémián 1991-ben szereztem diplomát, ezt követöen Székesfehérváron a szárazföldi csapatok parancsnokságán dolgoztam. Három évvel késöbb Budapestre helyeztek, majd Vas, Zala és Györ-Moson-Sopron megyék sorozó föorvosi teendöivel bíztak meg. El kell mondanom: rendkívül lehangoló tapasztalatokat szereztem a sorozott állománnyal kapcsolatban. A fiatalok mozgásszegény életmódja hatással volt fizikai képességeikre: ferde gerinc, horpadt mellkas és rengeteg allergiás megbetegedés jellemezte öket. Eredendöen kíváncsi ember vagyok, s ez szakmámra is vonatkozik. Mindent tudni akartam választott hivatásomról, ezért a képzések, tanfolyamok mellett a szükségesnek tartott szakvizsgákat is letettem. Azt hiszem, nyugállományba vonulásom után is tudom ezeket hasznosítani – úgy irányítottam az életemet, hogy a jövöben sem lesz üresjárat, várhatóan foglalkoztatási-egészségügyi orvosként fogok dolgozni.

Azt gondolom, bármennyire érzékenyen is érint egy ilyen jellegû váltás, bármennyire is változik meg az életem, a honvédséghez és a Hon­véd­szak­szer­ve­zethez változatlanul kötödöm. Egyik szervezettöl sem kívánok elszakadni: Szombathelyen, a nyugdíjasok között nagyon sok jó barátom van, míg az érdekvédökkel immár tizenegyéves kapcsolatban vagyok, bár csak 1998-ban léptem tagjaik közé. Itt, a vasi székhelyen alapító tag voltam, s éveken keresztül csoportvezetö. Orvosként, aktivistaként a szakszervezet egészségügyi programjához is hozzá kívántam járulni – ez is közrejátszhatott abban, hogy – kuriózumként – munkajogi pert is tudtunk nyerni. Azóta harmonikusan alakult a kapcsolatom a parancsnokokkal. Számomra ma is sokat jelent a Hosz, tudom, érzem, hogy hatalmas eröt jelent a tizenegyezer föt magában foglaló szervezet.