Fúzió előtt

A társadalmi változások újabb elemei, mint az EU tagság elnyerése, az EU értékrendjének alkalmazása, a nemzetközi szerepvállalásokból eredő kötelezettségek teljesítése további kihívásokat jelentenek a fegyveres és rendvédelmi szféra munkavállalóinak. A kor követelményeihez igazodva, a szféra szakszervezeteinek, mind struktúrájában, mind müködésében, mind megfogalmazott céljaiban is tovább kell fejlődnie. Míg ágazati szakszervezeteinknek a belső átalakításokkal, a szakszervezeti célok és eszközök megfelelő kiválasztásával, a humán értékek iránt elkötelezett, ugyanakkor szakértő emberek vezetői pozícióba történő választásával, a helyi szintü érdekérvényesítés erősítésével, a taglétszám további növelésével ez a fejlődés elérhető, addig Szövetségi szinten elsősorban a hazai és nemzetközi kapcsolatok erősítésével biztosítható a további fejlődés.

   A rendszerváltás óta a hazai szakszervezetek társadalmi támogatottsága folyamatosan csökken, egyre kevesebb a szervezett munkavállaló. Mindeközben a szakszervezeti szövetségek, konföderációk többsége- a vezetők egyéni sérelmei, ambíciói, az egykori szakszervezeti vagyonon történő marakodás, és egyéb, a munkavállalók széles tömegei szempontjából lényegtelennek tünő okok miatt – évek óta képtelenek a szolidaritás elvein alapuló összefogásra, a munkavállalók érdekében történő együttmüködésre.

    Az FRDÉSZ, megalakulása óta, az eltelt 15 évben arra törekedett, hogy súlyának és erejének megfelelően a társadalom, a politikai elit és a hazai szakszervezeti mozgalom ismerje el a Szövetséget önálló konföderációként. Az FRDÉSZ már több, mint hat évvel ezelőtt kérte felvételét az Országos Munkaügyi Tanácsba (akkor OMT, ma OÉT) és egyben önálló konföderációként történő elismerését. Bár az FRDÉSZ, az ideiglenes alapszabállyal müködő legmagasabb szintü érdekegyeztető fórum minden felvételi kritériumának megfelelt, mind a munkavállalói oldal, mind a munkáltatói oldal megakadályozta a szövetség felvételét. Szövetségünk nem kívánta az egyébként is gyenge lábakon álló szakszervezeti mozgalmat tovább gyengíteni azzal, hogy felvállal egy nyílt konfrontációt azon konföderációkkal szemben, amelyek elutasították a felvételi kérelmét /a LIGA volt az egyetlen, amely nyíltan támogatta az FRDÉSZ felvételét!/ Eközben az FRDÉSZ taglétszáma dinamikusan nőtt, a hat konföderáció jelentős része azonban folyamatosan veszített létszámából. Ugyanakkor a hónapok, az évek múlásával Szövetségünknek be kellett látnia, hogy ilyen helyzetben a konföderációk – a ,,túlélés” reményében – a végsőkig görcsösen ragaszkodni fognak korábban kiharcolt pozícióikhoz. A fent említett okok miatt, rövidtávon a konföderációk olyan összefogásával, esetleges átrendeződésével nem lehet reálisan számolni, amely nyílt utat adna Szövetségünknek. Az általunk képviselt munkavállalók érdekében – jelentős számukat és szervezettségüket is figyelembe véve – Szövetségünk nem tehette, teheti meg, hogy korábbi álláspontjához és elveihez ragaszkodva, teljes önállóságát ugyan megőrizve, továbbra is békés, ugyanakkor kilátástalannak tünő pozícióharcot vívjon.

A fegyveres és rendvédelmi szféra szervezett munkavállalóinknak, akik a rendszerváltást megelőzően csak parancsokat hajtottak végre, jogos igényük, hogy a demokratikus elveknek és európai normáknak megfelelően, más munkavállalókhoz hasonlóan, - a helyi és a szakmai kérdéseken túl - a legmagasabb szintü érdekegyeztető fórumokon keresztül legyen beleszólásuk olyan, az életüket jelentősen befolyásoló kérdésekbe, mint például a minimálbér kérdése, vagy éppen a nyugdíjkorhatárok alakulása. Továbbá jogos az a követelésük, hogy más szakszervezeti tagokhoz hasonlóan, ők is részt vehessenek államilag – és egyéb, akár nemzetközi forrásokkal is – támogatott továbbképzéseken, konferenciákon; rendezvényeikhez, programjaik megvalósításához, müködési feltételeik javításához eséllyel pályázhassanak állami, nemzetközi támogatásokra, határainkon túli szervezeteken, szövetségeken keresztül nemzetközi tapasztalatokat szerezhessenek. Mindezeket figyelembe véve, az FRDÉSZ vezetése döntött: feladva önálló konföderációs elképzeléseit, de a Szövetség értékeit, értékrendjét és önállóságát megőrizve, a hat konföderáció közül olyan stratégia partnert, szövetségest kell találni, amellyel együttmüködve, a fent említett elvárásoknak közös erővel meg tud felelni. Amellyel egyesülve példát tud mutatni szolidaritásból, önzetlen, a munkavállalók érdekeit szem előtt tartó gondolkodásból, amellyel megerősödve, összefogva hatékonyabban, eredményesebben és gyorsabban tudja megvalósítani a közösen kitüzött célokat.

 Ilyen konföderáció a LIGA Szakszervezetek. A sok érv közül csak néhány, amely a LIGA mellett szól:

-         A LIGA az FRDÉSZ-hez hasonlóan a ,,rendszerváltás gyermeke”, így kezdetektől fogva a demokratikus alapelvek szerint, az egymás iránti szolidaritás figyelembe vételével, ugyanakkor a tagszervezetek szuverenitásának tiszteletben tartásával müködik.

-         A LIGA Alapszabályában is rögzítetten, pártpolitikától semlegesen tevékenykedik. Ez az FRDÉSZ részére alapkövetelmény, hisz tagjainak tilos mindenféle pártokhoz kötődő politikai tevékenység.

-         A LIGA, megalakulásától kezdve – az FRDÉSZ-hez hasonlóan –  következetesen kiáll az általa képviselt munkavállalókért. Szakértőkkel felvértezve, a konfliktusok tárgyalásos megoldásának híve, nem zárkózik el a kompromisszumos megoldások elől, azonban ha szükséges, nem riad vissza a törvényes nyomásgyakorló eszközök igénybevételétől sem. Ezt bizonyítja a Munkaügyi Kutatóintézet felmérése is, mely szerint, a legtöbb demonstrációt és sztrájkot a rendszerváltás óta, a LIGA tagszervezetei szervezték.

-         A LIGA, a hat konföderáció egyikeként, tagja a legmagasabb szintü érdekegyeztető fórumoknak, így az érdekegyeztetés minden szintjén képviselni tudja tagjai érdekeit.

-         A LIGA széleskörü nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik. Tagja többek között, a szakszervezetek egész világot átölelő Nemzetközi Szakszervezeti Szövetségének, az ICFTU-nak, valamint az ETUC-nak, az Európai Szakszervezeti Szövetségnek. Így a LIGÁ-nak közvetve beleszólása van az Európai Uniót érintő munkaügyi és szociális kérdésekbe, ugyanakkor a két nagy nemzetközi szervezet mintegy védőernyőt is jelent a LIGÁ-ba tömörült szakszervezeteknek és azok munkavállalóinak.

-         A LIGA Szakszervezetek a rendszerváltást követően jelentős részt kapott az egykori SZOT-vagyonból. A nemzetközi és állami támogatásoknak, a rendszeres tagdíjbevételeknek, valamint a gondos gazdálkodásnak köszönhetően, a LIGA stabil anyagi háttérrel rendelkezik, amely hosszútávra tervezhető müködést biztosít.

-         Végül, de nem utolsó sorban: a LIGA maga is kezdeményezője volt az FRDÉSZ-szel történő esetleges egyesülésnek. A két szervezetet nem terhelik  múltba visszanyúló konfliktusok, anyagi-vagyoni természetü perek,  vezetők közötti személyi ellentétek. A döntéshozó testületek pozitív határozata esetén, létszámában és célkitüzéseiben, két hasonló szervezet egyesülése  valósulhat meg.

Néhány konkrét cél, amelynek megvalósulását várja az FRDÉSZ, a két szervezet egyesülését követően:

- Elő kell segíteni a magyar szakszervezeti mozgalom megerősödését, a szakszervezetek társadalmi presztízsének javulását, a szervezett munkavállalók létszámának növekedését.

/A két szervezet egyesülése, a versenyszféra és közszféra, a munkavállalók ilyen széleskörü – jogállást, hivatást, szakmákat áthidaló – összefogása, példaértéküvé kell, hogy váljon. Az Egyesülési Kongresszusnak felhívást kell intéznie a szervezett és még nem szervezett munkavállalók felé. A megerősödött LIGÁ-nak, olyan markáns programot kell meghirdetnie, amely az egyesülés pozitív üzenetével párosulva, arra ösztönzi a magányos munkavállalókat, hogy szakszervezeteket alakítsanak, vagy épp csatlakozzanak valamelyikhez. A még nem LIGA-tag szervezeteket pedig ösztönözze a Konföderációhoz való csatlakozásra, az öt másik konföderációt pedig a lövészárkokból kiugrasztva, olyan szorosabb együttmüködésre, amely megteremtheti alapjait további Szövetségek esetleges fúziójának./

- El kell érni, hogy a magyar munkavállalók tisztességes munkájukért olyan bért kapjanak, amely tisztességes megélhetést biztosít számukra!

/A megerősödött LIGÁ-nak, és a céllal egyetértő szakszervezeteknek közös erővel ki kell harcolnia, hogy a Magyar Kormány ratifikálja a Szociális Charta erre vonatkozó IV. paragrafusát./

- A munkavállalók szorosabb összefogásával, ha kell keményebb fellépéssel, el kell érni, hogy a társadalmi párbeszéd, ne csak a retorika szintjén müködjön,  a különböző szintü érdekegyeztető fórumokon érdemi egyeztetések folyjanak! Kényszerítsük rá a munkaadókat, a Kormányt, megállapodások megkötésére és azok betartására!

/Bár a szociál-liberális kormány a társadalmi párbeszéd reformját ígérte, néhány intézkedést, és egy-két új fórum megalakítását eltekintve a reformok irányába mutató érdemi lépések nem történtek. Az ágazati érdekegyeztető fórumok jelentős része nem, vagy csak formálisan müködik, a szektorális fórumokat, a bértárgyalásokat kivéve, szinte semmilyen lényeges kérdésben – a munkavállalói oldal kezdeményezése ellenére – sem hívták össze. Ugyanakkor az utóbbi időben, a közszférában, egyre kevesebb bérharc végződik bérmegállapodással – kivétel ez alól a 2005-ös bérmegállapodás -, a tárgyalások jelentős része kudarcba fullad, aminek a végén a szakszervezetek legfeljebb kényszeredetten tudomásul veszik a Kormányzat döntéseit./

- Törvény módosításokkal ki kell eszközölni, hogy a különleges közszolgálatot teljesítő (1996. évi Szolgálati Törvény) hivatásos állományúak, állampolgári jogaikban csak az elengedhetetlenül szükséges mértékben legyenek korlátozva.

/A hivatásos állományúnak korlátozzák a ,,szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának jogát", korlátozzák a ,,véleménynyilvánítás szabadság jogát", korlátozzák a ,,gyülekezési jogát", az ,,egyesülési jogát", az ,,anyanyelvének használati jogát", a ,,választójogát", a ,,munka és foglalkozás szabad megválasztásának jogát", a ,,müvelődéshez való jogát", a ,,tudományos és müvészeti élet, a tanulás és a tanítás szabadságának jogát". Ezen korlátozások jelentős részét ma már semmi nem indokolja, ráadásul ellentétes is az európai normákkal.

     A fegyveres és rendvédelmi szerveknek politikailag semlegesnek kell lenniük. Ez mindannyiunk számára elfogadható. Ugyanakkor a szolgálati törvény a következőképpen fogalmaz: ,,… a hivatásos állomány tagja politikai tevékenységet nem folytathat." A törvény ugyanakkor nem pontosítja mit is ért politikai tevékenység alatt. A törvény pontatlan megfogalmazása visszaélésekre ad lehetőséget, amellyel egyes vezetők éltek is az elmúlt időszakban.

    Semmi nem indokolja azt a hátrányos megkülönböztetést - ezért meg kell szüntetni - amely a polgári titkosszolgálatokat érinti, mely szerint még a fegyveres szerveknél is szigorúbb feltételekkel hozhatnak csak létre érdekképviseleti szervezeteket./

- Ki kell harcolni, hogy az európai példáknak megfelelően, a fegyveres rendvédelmi szféra munkavállalói, közalkalmazottai kapják vissza a sztrájkjogukat.

/,,Nincs helye a sztrájknak az igazságszolgáltatási szerveknél, a fegyveres erőknél, a fegyveres testületeknél, a rendészeti szerveknél és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál." -  mondja ki az 1989-es VII. törvény. Ez azt jelenti, hogy ezeken a munkahelyeken mindenkinek tilos a sztrájk. Semmi nem indokolja, hogy a közalkalmazottak, munkavállalók (pl. a takarítók) ne kapjanak az orvosokhoz hasonló korlátozott sztrájkjogot.

- Törvényi garanciákkal meg kell erősíteni a hivatásos állományúak béralkuhoz való jogát.

/A hivatásos szolgálat sajátosságából adódóan elfogadható ugyan, hogy a hivatásos állományúaknak tilos a sztrájk, ezt viszont a törvényalkotónak ellentételeznie kell, amelyre a legjobb megoldás, ha a hivatásos állományúakat tömörítő szakszervezetek egyetértési jogot kapnak a béreket és szociális intézményrendszert érintő kérdésekben. El kell érni, hogy a szféra szakszervezetei is igénybe vehessék ne csak a Közvetítői, de a Munkaügyi Döntőbírói Szolgálatot is./

- El kell érni, hogy törvényi automatizmus legyen a fegyveres és rendvédelmi szférában dolgozók béreinek minimálisan inflációval történő emelése!

/A hivatásos állományúak életük árán is kötelesek a rájuk bízott feladatot végrehajtani. Ugyanakkor a terrorfenyegetettség fokozódása, a természeti katasztrófák gyakorisága, a háborús övezetekben való nemzetközi szerepvállalás, a közbiztonság javítása érdekében tett intézkedések további plusz terheket rónak a fegyveresekre. Jogos és vitathatatlan igénye a fegyveres és rendvédelmi szféra munkavállalóinak, hogy a fokozódó leterheltség és igénybevétel mellett, ne kelljen évről-évre azért bérharcot vívnia, hogy legalább inflációval ne csökkenjen a bére./

- Ki kell harcolni, hogy azon kollégáink, akik napi tevékenységük során (vonulós tüzoltók, terrorelhárítók, stb.) tényleges életveszélyben hajtják végre a feladataikat, a vállalt kockázatnak megfelelő veszélyességi pótlékban részesüljenek!

/Jelenleg ezek a speciális területen dolgozó hivatásosok, havi néhány ezer forintos pótlékért kockáztatják nap mint nap az életüket, miközben alapfizetésük is messze alatta marad mondjuk, a minisztériumokban dolgozó irodai alkalmazottakénak./

- El kell érni, hogy a hivatásos állományúaknak is a Munka Törvénykönyve szerinti heti, illetve havi munkaidő szerint határozzák meg a munkaidejüket, az e feletti részt pedig fizessék ki túlmunkaként!

/A 24/48 órás váltásos munkarendben dolgozó vonulós tüzoltók például a heti 40 óra helyett 54 órát dolgoznak, ez éves szinten 792 óra többletmunkát jelent, amiért semmilyen ellentételezést nem kapnak! Szakmai felmérések alapján megállapítást nyert, hogy sem az EU régi tagjai, sem pedig az újonnan csatlakozott országok között nincs ilyen diszkriminatívan megállapított munkaidőkeret./

- El kell érni, hogy a hivatásos állományúak fizikai felmérésekor a meghatározott szintek teljesítéséhez szükséges feltételeket, a munkáltató maradéktalanul biztosítsa!

/A szolgálati törvények rendszeres kötelező fizikai felmérést írnak elő a hivatásos állományúak részére. A szintidők nem teljesítése retorziókat von maguk után, végső estben pedig a testülettől történő elbocsátással jár. Ugyanakkor a legtöbb laktanyában a sportolásra sem időt, sem helyet, sem eszközt nem biztosítanak./

- El kell érni, hogy parlamenti bizottság vizsgálja meg, mi az oka, hogy az elmúlt években, a fegyveres és rendvédelmi szférában folyamatosan nő a munkajogi perek száma. Vonják felelőségre azokat a személyeket, akik felelőtlen és szakszerütlen döntéseikkel kárt okoznak mind a munkavállalóknak, mind az államnak!

/A rendszerváltást követő másfél évtized után is vannak még olyan parancsnokok, akik semmibe merik venni a törvényeket, mondván, az a törvény amit ők mondanak! Ugyanakkor az utóbbi időben egyre gyakrabban tapasztalható, hogy a pénzügyesek nyomására, a parancsnokok nem fizetik ki a jogos járandóságokat, azzal számolva, hogy perelni úgysem mindenki perel, a munkaügyi perek meg évekig elhúzódhatnak./

- El kell érni, hogy az átszervezéseket, átszervezésekből adódó kényszerü létszámleépítéseket az adott fegyveres és rendvédelmi szervtől független parlamenti biztosok, esetleg külföldi szakemberek felügyeljék, akik garantálni tudják a szakszerüséget, és meg tudják akadályozni a fünyíróelvszerü leépítéseket, a végrehajtói állomány létszámának hatástanulmányok nélküli radikális csökkentését, valamint a vezetői réteg aránytalan felduzzasztását.

/A rendszerváltás óta szinte folyamatosan zajlik a fegyveres és rendvédelmi szervek átszervezése, reformja, aminek eredménye mindig az lett, hogy a testületek olyan szakembereket veszítettek, akiknek pótlása évekbe és rengeteg pénzbe kerül, ugyanakkor a végrehajtó állományhoz képest aránytalanul megnőtt a vezetők száma./

- El kell érni, hogy költségvetési plusz források bevonásával, számolják fel a munkavégzés során és a munkahelyeken, az ombudsmanok által is sérelmezett alkotmányos visszásságokat! Alakítsanak ki az európai normáknak, és a Munkavédelmi Törvénynek is megfelelő munka-, illetve szolgálati helyeket!

/Az elvégzett ellenőrzések szerint a laktanyák, szolgálati helyek, munkaeszközök jelentős része egyáltalán nem felel meg sem a munkavédelmi, sem a tüzvédelmi, sem pedig a higiéniás előírásoknak. Bár ezek a munkahelyek fokozottan veszélyesnek minősülnek a hiányosságok kijavítása, az eszközök cseréje, pénzhiány miatt csak nagyon lassú ütemben folyik./