A holland kapcsolat

Németországban, egy tipikusan alpesi kisvárosban találkozott a közelmúltban Mészáros Géza elnök és Heiling Ottó alelnök a holland katonaszakszervezet vezetöivel. A helyszín kiválasztásának praktikus oka volt: mindkét félnek hasonló távolságot kellett megtennie a közös célig. Egyébként ez volt az elsö alkalom, hogy Wim van den Burg elnök és Han Busker alelnök találkozott a Honvédszakszervezet áprilisban megválasztott irányítójával. A tanácskozás témáiról, a további együttmûködési lehetöségekröl Heiling Ottót, a magyar katonai érdekvédelmi szervezet nemzetközi kapcsolatokért is felelös alelnökét kérdeztük.

 

 

- Elöljáróban fontos hangsúlyoznom, hogy a németalföldi katonák szakszervezetének története a legpatinásabb a földön: megalakulása az 1890-es évekre datálódik. Nem véletlen tehát, hogy az egykori Varsói Szerzödés tagállamaiban létrejött katonai érdekvédelmi szervezetek egyaránt modellnek tekintik mûködését, s már a kezdetektöl kapcsolatokat kerestek velük. A Hosz korábbi vezetöi ugyancsak fontosnak tartották a több mint százéves tapasztalatok hasznosítását, s ezért már hosszú évek óta kitûnö szakmai és személyes kontaktus volt közöttünk.

 

A németországi megbeszélés ezt hivatott megerösíteni, hiszen Wim van den Burg elnök és Han Busker alelnök még nem találkozott a Hosz áprilisi, rendkívüli kongresszusán megválasztott Mészáros Géza elnökkel. A bemutatkozáson a két szervezet közötti – rendkívül szívélyes – viszony fenntartását is hangsúlyoztuk. S bár a holland katonai érdekvédelem csaknem száz évvel nagyobb múltra tekint vissza, mi is tudtunk számukra újdonsággal szolgálni. Elmondták: lenyûgözi öket az új varázsa, mindazok az eredmények, melyeket a Honvédszakszervezet az elmúlt években és a rendkívüli kongresszus óta elért. Úgy látják: Közép- és Kelet-Európa legdinamikusabban fejlödö katonai érdekvédelmi szervezetévé vált a Hosz, amelynek munkája számtalan tanulsággal szolgál számukra is.

 

Holland barátaink és fegyvertársaink megerösítették, hogy változatlanul a közös fellépés hívei, s mivel ök napi kapcsolatban vannak belga kollégáikkal, reális esélye van egy holland-belga-magyar „tengelynek”. Ez tovább erösítheti pozíciónkat az EUROMIL-en belül. Megtudhattuk azt is, hogy Hollandiában hasonló problémákkal néznek szembe a huszonötezer föt képviselö katonai szakszervezeti vezetök, mint nálunk. A civilekkel együtt hatvanezer föt számláló  állománynál tizenkétezres leépítés várható, s így természetesen a szervezett tagok száma is csökken majd.

 

Hasonló nagyságú ország, hasonló gondok – ebböl következöleg hasonló megoldási lehetöségek is elképzelhetök, s ebben óriási segítséget kaphatunk tölük. Mint a tárgyalások során megtudtuk, a holland parlament jogszabályban rögzítette a hadsereg leépítésének módozatát, szinte minden egyes érintett katonára lebontva. Az állomány jelentös része állami alkalmazott marad, míg a többiek részben a civil szférában helyezkednek el, részben nyugdíjba vonulnak. Kevés lesz az olyan ex-egyenruhás, akinek elhelyezkedési, munkahelyi problémája adódhat. Jellemzö a humánus megoldásra: sokan nem munkanélküli segélyt kapnak majd, hanem bizonytalan ideig – szükség esetén évekig – az eddigi jövedelmüket kapják kézhez, míg más esetekben a keresetkülönbséget az állam pótolja. Az érintett katonák átképzése a leszerelés elött egy évvel megkezdödik – a változásra tehát idöben felkészülhetnek. A leépítéssel kapcsolatos anyagot megkértük holland kollégáinktól, s ezt a Honvédelmi Minisztériummal történö tárgyalásainkon kívánjuk hasznosítani.

 

A konzultációkon szóba kerültek azok az alacsony jövedelmû magyar nyugállományú katonák is, akik egyedül élnek, s helyzetük javulását a Honvédszakszervezet a nyugdíjasház felépítésétöl várja. S bár a holland jövedelmi viszonyok miatt ott  mindössze egy ilyen jellegû intézmény mûködik, annak funkciójáról szívesen informálják a tárca vezetöit. Ugyancsak téma volt a külszolgálat, a háborús veteránok sorsa is. Hollandia – hajdani gyarmattartó birodalom lévén – ebben jóval nagyobb praxissal rendelkezik, s így rutinosan kezeli ennek egészségügyi, szociális és pszichológiai vetületét is. Úgy gondoljuk, az egyre gyarapodó külszolgálat miatt az egészségügyi irányítók is hasznosítani tudnák a holland tapasztalatokat az utókezelések alkalmával.

 

A tárgyalásokon belsö ügyeinkröl – így a tárcával és a társ érdekvédö szervezetekkel való, javuló viszonyról – is nyíltan szóltunk. Elmondtuk, hogy a közeljövöben egy jelentös hazai szakszervezeti tömörüléshez, a Ligához kívánunk csatlakozni. Holland bajtársaink hasznosnak tartják ezt az elhatározást, mert így egy magasabb érdekegyeztetési szintre jut a Honvédszakszervezet is, amely egyben a civil szféra és a katonatársadalom közeledését is szolgálja, valamint megkönnyíti a mindenkori kormány dolgát a honvédelmi kiadások kommunikálásában, a toborzásban.

 

A megbeszélések végén abban állapodtunk meg, hogy visszaállítjuk az évi kétszeri találkozások rendjét. Ennek apropóján meghívtuk holland kollégáinkat a Liga decemberi kongresszusára, a nyugdíjasházakkal foglalkozó szakértöi csoportot pedig 2006 tavaszán várják Németalföldön.