A jogász válaszol

Cikkemben a Hjt. 119.§-a szerinti külön juttatást („13. havi illetményt”) érintö alkotmánybírósági döntéssel kívánok foglalkozni.

Az Alkotmánybíróság (AB) 2005. szeptember 12-én az alábbi Kommünikét adta ki:

Az Alkotmánybíróság 2005. szeptember 12-i teljes ülésén részben megsemmisítette a közszféra egyes illetménytörvényeinek ama rendelkezéseit, amelyek az egyhavi külön juttatásra (13. havi illetményre) való jogosultság feltételeit határozták meg.

A testület szerint önkényes és ezért alkotmányellenes az a megkülönböztetés, amely a foglalkoztatottakat a fennálló jogviszonyuk alapján megilletö juttatást lényeges tartalma szerint ahhoz a feltételhez köti, hogy a jogviszony meghatározott napon – január 1-jén – fennáll-e.

A határozat szerint a törvényhozó megfelelö átmeneti szabályokat sem alkotott a 13. havi fizetés „0” havi fizetéssé való átalakításakor és ennek következtében az új szabályozás 2004-ben hátrányosan érintette azokat, akiknek jogviszonya év közben szûnt meg.

A határozathoz dr. Kiss László és dr. Kukorelli István alkotmánybírák különvéleményt csatoltak.

Az AB 1208/B/2004. számú határozata a köztisztviselök jogállásáról (Ktv.), a közalkalmazottak jogállásáról (Kjt.), a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról (Hszt.), valamint a Munka Törvénykönyvéröl szóló jogszabályokban a 13. havi fizetést szabályozó rendelkezések bizonyos részeit semmisítette meg. Ebben a döntésben tehát a ránk vonatkozó Hjt-röl közvetlenül nincs szó, csak közvetve. Egyértelmû, hogy ha a többi jogszabályban a 13. havira vonatkozó részek részben alkotmányellenesek voltak, akkor a mi Hjt-nkben ugyanezek a részek ugyanúgy alkotmányellenesek.

A mi Hjt-nkre legjobban hasonlító Hszt. a döntés után a következö szöveggel maradt hatályban:

„A hivatásos állomány tagja minden naptári évben egyhavi távolléti díjnak megfelelö összegû külön juttatásra jogosult.

A juttatás kifizetéséröl január 16-án – amennyiben ez szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az ezt követö elsö munkanapon – kell rendelkezni. A juttatás mértékének alapja a január hónapra irányadó távolléti díj.”

Látható, hogy a korábban hatályos szöveghez képest kimaradt az a szövegrész, amely úgy szólt, hogy:

„amennyiben január 1-jén szolgálati viszonyban áll, kivéve ha

– 30 napnál hosszabb fizetés nélküli szabadságon van,

– gyermekgondozási segélyben, illetve

– gyermekgondozási díjban részesül”

Nagy valószínûséggel megjósolható, hogy az Országgyûlés a Hjt-t is ekképpen fogja módosítani. Az AB döntése értelmében az idézett részeket 2005. január 01-i hatállyal (tehát visszamenöleg) semmisítette meg, azonban elismerte (Indokolás, I/7. pont), hogy az alkotmányossági probléma ezt megelözöen is fennállott. Az AB a III/4. pontban kimondta, hogy „A Kjt., a Hszt. és a Ktv. kezdettöl fogva (1992. július 1-jétöl, illetve a Hszt. 1996. szeptember 1-jétöl) tartalmaz „tizenharmadik havi fizetésként” emlegetett külön juttatásra jogosító rendelkezéseket.

E szabályokat – lényeges tartalmuk szerint – az jellemezte 2004. február 1-jéig, hogy

– minden naptári évben

– a legalább egyhavi illetményt, távolléti díjat

– a tárgyév végén, illetve azt követöen kellett kifizetni,

– mégpedig a jogviszonyban töltött teljes naptári hónapok után, idöarányosan.

A törvény e szabályokon úgy változtatott, hogy 2004. február 1-jét követöen az a személy jogosult minden naptári évben külön juttatásra, aki „január 1-jén” szolgálati viszonyban, közalkalmazotti vagy köztisztviselöi jogviszonyban, közigazgatási szervnél munkaviszonyban áll. A 2004. február 1-je elött hatályban volt rendelkezések és a 2004. január 1-jét követöen, év közben, február 1-jén hatályba lépö szabályok együttes hatásaként – a 13. havi külön juttatás úgynevezett „0” havi fizetéssé átalakítása következtében – a 2004-es naptári évre esö juttatástól azok, akiknek jogviszonya 2004. december 31-ig bármely okból (pl. felmentéssel, mert az illetö személy nyugdíjasnak minösült) megszûnt, elestek.

A 2004. február 1-je elötti és utáni szabályozás egységes abban, hogy a törvények szerint az érintett személyek „minden naptári évben” jogosultak egyhavi juttatásra. Az ismertetett rendelkezések következtében mégis van olyan naptári év, amelyre ez az elöírás nem érvényesülhet.

Ennek oka az, hogy a 2003. november 24-én kihirdetett törvény olyan naphoz (január 1-jéhez) kötötte a külön juttatást, amely e módosítás hatályba lépése napját (február 1-jét) megelözi.

A külön juttatás új feltételeire való ilyen áttérésre, amikor a régi szabályok szerint már nem, az újak szerint pedig még nem jogosultak az érintett személyek a változatlanul „minden naptári évben” öket megilletö külön juttatásra (mert jogviszonyuk év közben szûnik meg), nincsen elfogadható ésszerû indok; az ilyen szabályozás hátrányos megkülönböztetést jelent, sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését.”