„Szakszervezeti Munkáért” díjasok

A Honvédszakszervezet választmánya októberi ülésén a „Szakszervezeti Munkáért” díj odaítéléséröl is döntött. A tagság javaslata alapján öt név került fel a szavazólapra, s a voksolás után kiderült: a 2005. évi kitüntetettek között köszönthetjük Jáger Tibor, Horváth Jenö és Lakos Péter Hosz tagokat. Novemberi számunkban Jáger Tibor és Horváth Jenö érdemeit méltatjuk – Lakos Péter munkásságát a decemberi Egység újságból ismerhetik meg olvasóink. A díjazottak a kitüntetést a november 18-i választmányi ülésen veszik át.

Jáger Tibor: az elismerés még több és színvonalasabb munkára ösztönöz

– Úgy gondolom: a tagság létszámának emelkedésével egyenes arányban nö a kitüntetés értéke – többek között ezért is nagy öröm számomra, hogy az öt jelölt között az én nevem is szerepelt. Nem tagadom, kellemes meglepetés volt ennek híre, hiszen a döntésre jogosult választmányi ülés elött kevéssel már tudomásomra hozták, hogy Nagy Károly, a szárazföldi parancsnokság Hosz alapszervezetének vezetöje ilyen értelmû javaslatot fog a grémium elé terjeszteni – mondta a 2005. évi „Szakszervezeti Munkáért” díj új, boldog tulajdonosa, Jáger Tibor.

– Számomra fantasztikusan nagy megtiszteltetést jelent e díj, mert függetlenített tisztségviselök az alapítás óta eltelt pontosan egy évtizedben csak ritkán jutottak ilyen rangos elismeréshez – 1998 óta még jelölt sem volt. Ezekben az esetekben ugyanis az elnökség egyhangú javaslata szükséges, s ök is – velem egyetértésben – elsösorban az aktivisták kitüntetését favorizálják.

Jáger Tibor érdemei azonban – státuszától függetlenül – vitathatatlanok, s erröl szóbeli kiegészítöjében hangsúlyosan beszélt Nagy Károly alezredes. A díjazott több mint húszéves szolgálati ideje alatt jelentös feladatot vállalt a katonák érdekvédelmi szervezödéseinek létrehozásában, melyekben választott vezetöi pozíciókkal is elismerték munkáját. A kitüntetett 1997-óta a Honvédszakszervezet tagja, belépése után hamarosan a Mezöfalván mûködö önálló csoport vezetöje, majd a Légierö Tagozat elnökségének tagja 1999. novemberéig, a Hosz II. Kongresszusáig – azóta függetlenített státuszban ügyvivöként dolgozik. Aktivitásának, kiváló szervezökészségének köszönhetöen az elmúlt hat évben jöttek létre a Hosz szervezödései többek között a Boconádi Logisztikai Ezrednél, az 5. Alba Regia zászlóaljnál, a 43. Nagysándor József Híradó zászlóaljnál, a KGYLP parancsnokságon, a Somogy – Tolna – Fejér megyei hadkiegészítö parancsnokságon, a Szárazföldi Parancsnokságon, illetve a Fejérjavító és Vegyivédelmi zászlóaljaknál. Jelen volt és közremûködött Jután, Devecseren és Kapolyon a helyi csoportok és alapszervezetek megalakulásában.

– Vallom, hogy a csoport- és alapszervezeti vezetök önzetlen, lelkes, áldozatos munkája is benne van ebben a kitüntetésben, hiszen nekik köszönhetö, hogy röpke négy év alatt háromezer-hatszázról több mint tizenegyezer före nött a szervezettségünk. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a haderö átalakítása szintén közrejátszik a Honvédszakszervezet presztízsének növekedésében – a katona is fontos partnert, társat lát a Hosz-ban esetleges sérelmeinek orvoslásában, érdekeinek védelmében. Együtt kell élni velük, ismerni kell gondjaikat – a rendszeres találkozók, az egyéni vagy csoportos beszélgetések, a tájékoztatók részben ezt a célt szolgálják, de egyben lehetöséget nyújtanak arra is, hogy az új tisztségviselöknek segítséget nyújtsunk. Sikert, eredményeket azonban csak úgy érhetünk el, ha korrekt kapcsolatot alakítunk ki az egységek parancsnokaival – ez máris visszaköszön a Hosz elismertségében.

Horváth Jenö: mindig csapatban gondolkodtam

– Sohasem voltak bennem nagyratörö tervek, elfojtott egyéni ambíciók: vezetöként mindig arra törekedtem, hogy csapatban legyünk jók, hogy tudjanak, halljanak rólunk – mondta a „Szakszervezeti munkáért” díj egyik idei kitüntetettje, Horváth Jenö. A Kapos Bázisrepülötér Hosz alapszervezetének irányítója közel kéttucatnyi szolgálati idö után, ez év decemberében megy nyugdíjba – környezetében alig találni olyan katonát, aki hozzá hasonlóan huszonegy évet töltött egy munkahelyen.

– A ma már szinte történelminek minösülö tett, a KÉSZ 1991-es megalakulása számomra is a meglepetés erejével hatott. Ekkor hallottam ugyanis elöször arról, hogy a Magyar Honvédségben is létre lehet hozni érdekvédelmi szervezetet. A szimpátia lassan érett tetté, hiszen csak néhány évvel késöbb, 1997-ben léptem a Honvédszakszervezet tagjai közé – immár teljes lendülettel és meggyözödéssel.

Már abban az idöben is jelentös volt az alapszervezet létszáma, s ez akkor sem változott lényegesen, amikor a kollégák egy része Kecskemétre, Pápára költözött. A szakszervezeti munkát is természetesen az eredmények minösítik, s ezen keresztül ítélik meg. Abban az idöben, amikor engem az alapszervezet vezetöjének választottak, a katonákat legjobban a ki nem fizetett veszélyességi pótlékok irritálták. Az elsö sikeres per után elértük, hogy több mint kétszáz katona bírósági procedúra nélkül hozzájusson megérdemelt jövedelméhez. Ez óriási lökést, önbizalmat és eröt adott nekem, egyben látványosan növelte a Honvédszakszervezet presztízsét. Mindez azt igazolja, hogy egy eredményes érdekvédelmi lépés milyen komoly hatással van  a tagság létszámának alakulására: ezt követöen néhány hét alatt hatvan-hetven fövel emelkedett a Hosz tagok száma Taszáron. Hasonlóan eredményes volt a Vodafone akció is, s bár tavaly óta sokan eltávoztak tölünk, még mindig százkilencvenkilencen tartozunk egy közösséghez. A változás, a negatív tendencia viszont megállíthatatlan már – a hivatásos állomány tavaly óta több mint ötven fövel csökkent.