Közeledő álláspontok

Veszprémben ugyancsak a szolgálatteljesítési idöre vonatkozó jogszabályi definíciók – illetve ezek hiánya – kerültek terítékre a készenléti jellegü és a veszélyes munkakörök meghatározása kapcsán. A Honvédszakszervezet kezdeményezésére létrejött rendkívüli fórumon a szakszervezet alelnöke, Heiling Ottó az alapfogalmak egyértelmü tisztázását sürgette, melyeket mind a katonák munkajogi státuszát meghatározó legmagasabb szintü jogszabályban, a Hjt-ben, mind annak vonatkozó végrehajtási rendeleteiben rögzíteni kell. A leendö szabályozásnak fel kell oldania például azt az anomáliát, mely szerint nem minösül túlszolgálatnak az ügyeleti és készültségi szolgálat alatt végzett tevékenység, mert jelenleg ez a konfliktusok egyik fö forrása. Ugyanis ha katona az illetö munkavállaló, rá ez a törvényi passzus az irányadó, ha viszont olyan valaki, aki nem a Hjt. hatálya alá tartozik, akkor részére túlóraként kell elszámolni a készenlét alatt végzett munkát.

A Hosz javaslata szerint a másik kardinális és sürgösen megoldandó kérdés, hogy el kell határolni egymástól a készenléti szolgálat, a készenlét és a készenléti jellegü beosztás fogalmát. Ennek érdekében az új, 2006. január 1-én hatályba lépö HM. rendeletben meg kellene fogalmazni, melyek a készenléti jellegü beosztás kritériumai, s ezek alapján konkrétan is meg lehetne határozni, hogy melyek a készenléti jellegü beosztások. Jelenleg egy HM utasítás szerint minden váltásos munkarendben dolgozó katona esetében el lehet térni a heti 40 órás munkahéttöl, hiszen minden ilyen beosztást készenléti jellegünek minösít a miniszteri szabályzó. Ugyanakkor nem a munkarendböl, hanem az elvégzendö feladat jellegéböl kellene kiindulni a szabályozásban. Az alelnök a kérdés fontosságára és a rendelkezésre álló idö rövidségére tekintettel kezdeményezte egy kétoldalú elökészítö–szakértöi bizottság létrehozását – a minisztérium részéröl megnyilvánuló reagálások szerint ennek nincs akadálya.

A humánpolitikai föosztály képviseletében Krizbai János ezredes hangsúlyozta: a Hosz javaslatai nyitott kapukat döngetnek, ám figyelembe kell venni, hogy most is vannak kidolgozásra váró jogszabályok, melyek már harmonizálni fognak az EU-ban hatályos törvényekkel, rendeletekkel. A kidolgozásra váró koncepcióban azonban annak a ténynek is tükrözödnie kell, hogy a honvédség speciális szelete a magyar társadalomnak, a munka világának, ahol a Munka Törvénykönyvével szemben a saját, belsö utasításokat is hangsúlyosan kell kezelni. A feszültségek egyébként jó szervezéssel, a munkakörök pontosításával, vagyis konkrétumokkal elsimíthatók, feloldhatók, de gyakran még ezek sem menthetik fel a parancsnokot különös felelössége alól. Krizbai ezredes úgy látja: a jogszabályok koherenciájának megteremtése sem nélkülözheti a reális állománytábla kialakítását.

A vendéglátó alakulatot képviselö Zentai László örnagy a parancsnok és a munkavállaló aspektusából is megpróbált a fogalomzavarok mögé nézni. Álláspontja szerint esetükben a készenléti szolgálat egyfajta müveleti tevékenység, melynek során a légtér védelme, a Magyar Köztársaság szuverenitásának biztosítása a feladat. Ez folyamatos tevékenységet igényel. A készenléti jellegü beosztás viszont tulajdonképpen egy munkajogi definíció, ezért ennek pontosításával - s ha kell, módosításával – elkerülhetövé tehetö, hogy az érintettek számára a munkaidö keret igazságtalan vagy téves megállapítása éves szinten ne eredményezzen akár hétszáztizennégy óra ellentételezés nélküli plusz tevékenységet.

Oláh Gábor, a Hosz szociális és személyügyi ügyvivöje szakmai elöadásában elemezte a Hjt. munkaidöre vonatkozó fejezetét, összehasonlítva azt az egyéb státusztörvények hasonló normáival. Elöadásában szemléletes példákkal érzékeltette a fentebb említett anomáliákat, emellett -az európai joggyakorlatra is hivatkozva- a pihenönapok, szabadnapok megváltására hívta fel a figyelmet: véleménye szerint a túlmunkáért csak jelképes megváltást kapnak a katonák, vagyis a munkavállalóktól gyakorlatilag ellentételezés nélkül vár el a munkáltató szolgálatot, munkát.

Németh Péter munkavédelmi ügyvivö hozzászólásában kulcskérdésnek tartotta a szemléletváltást a munkavédelem és a veszélyes munkakörök kezelésében, hiszen egyértelmü: a veszélyességi pótlék kifizetése az átlagostól eltérö terhelés kompenzálására történik. Valószínüleg valamennyi érintett véleményét megfogalmazta, amikor ezt a következtetést osztotta meg az ülés résztvevöivel – úgy kellene biztosítani a munkafeltételeket, hogy a veszélyességi pótlék „örökre kimúljon”.

A Honvédelmi Minisztérium jelenlévö vezetö munkatársainak véleménye több ponton megegyezett: olyan kiszámítható rendszer kell, melyben a legfontosabb az életvédelem, az egészségügyi normák betartása. Elmondták, hogy fogadókészek a Honvédszakszervezet újabb javaslataira, s a feltételek megléte esetén a veszélyességi pótlékok kifizetésének sincs akadálya. A HM szintü munkavédelmi bizottság létrehozására az utasítás kiadása folyamatban van.

Az ülésen a HÉF munkavállalói oldalán helyet foglaló HODOSZ és BEOSZ is kifejtette álláspontját. A rendhagyó HÉF ülés végén szót kért Mészáros Géza, a Hosz elnöke is. Elmondta, hogy a katonák érdekvédelmi szervezetének szakértöi nemcsak felkészültek, de realisták is. A fórum összehívásának célja a helyi körülmények megismerése mellett a közös nyelv kialakítása, az együttmüködés lehetöségeinek felvázolása volt. A tanácskozás hangulata, a pozitív visszajelzések reményt adnak arra, hogy a szakmai közegek segítséget tudnak nyújtani a felvetett problémák megoldására.