A jogász válaszol

E havi számunkban az utóbbi hónapok legnagyobb vihart kavart eseményéröl, a 13. havi fizetésröl kívánok szólni.

Az Alkotmánybíróság döntését követöen – melyröl az októberi számban írtam részletesen – megindult a jogalkotási folyamat, melynek eredményeképpen 2005. november 7-én az Országgyülés elfogadta a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséröl szóló törvény végrehajtásáról szóló törvényt. Ebben módosították az összes, közszolgálatra vonatkozó törvényt, többek között a katonákra vonatkozó Hjt-t is. A módosítás eredményeképpen 2006. január 1-töl a Hjt. 119.§-a a következöképpen fog szólni:

„119.§ (1) Az állomány tagja egy havi távolléti díjra (13. havi illetmény) jogosult, ha a tárgyévben 12 hónap szolgálati viszonnyal rendelkezik. A 13. havi illetmény az állomány tagját idöarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább 3 havi szolgálati viszonnyal rendelkezik.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott idö számításánál - a (3) bekezdésben foglaltak kivételével - nem vehetö figyelembe a szolgálati viszony szünetelésének idötartama.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott idötartamok számításánál a rendes szabadság és a szülési szabadság idötartamát, valamint - ha ezek együttes idötartama a 6 hónapot nem haladja meg -,

a) a keresöképtelenséget okozó betegség,

b) a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság, valamint

c) minden olyan munkában nem töltött idöt, amely alatt az állomány tagja átlagkereset, illetve

távolléti díj fizetésben részesült

figyelembe kell venni.

(4) A 13. havi illetmény összege a tárgyév december hónapra megállapított távolléti díj összegével egyezik meg.

(5) A 13. havi illetmény kifizetése iránt a tárgyévet követö január hónap 16-án, illetve ha az szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az azt követö elsö munkanapon kell intézkedni .

(6) Ha az állomány tagjának szolgálati viszonya évközben szünik meg, a 13. havi illetményt az utolsó munkában töltött napon a hivatásos állomány tagja részére ki kell fizetni. Ebben az esetben - a (4) bekezdéstöl eltéröen - a 13. havi illetmény mértékét a kifizetés idöpontjában megállapított távolléti díj alapján kell meghatározni.”

A módosított rendelkezések tehát 2006. január 1-jén lépnek hatályba, rendelkezéseit azonban a 2005. évre is alkalmazni kell a törvény szerint, de csak azok esetében, akiknek a jogviszonya 12 hónapon keresztül fennállt. Kérdéses, hogy mi lesz azokkal, akiknek jogviszonya 2005. év közben megszünt. Erre nézve szakszervezetünk további egyeztetéseket kezdeményezett.

Azon személyek részére, akiknek szolgálati viszonya 2005. január 1-jét követöen keletkezett, és ezért 2005. januárjában egyhavi külön juttatásban nem részesültek, a munkáltató 2006. január 16-án köteles intézkedni az egyhavi külön juttatás kifizetése iránt.

Azon személyek részére, akiknek egyhavi külön juttatásra jogosító jogviszonya 2005. január 1-jén fennállt, azonban az egyhavi külön juttatás kifizetésére 2005. januárjában nem került sor, mert a jogviszonyuk e napon 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság folytán szünetelt, illetöleg az érintett személy gyesben, gyedben részesült, a munkáltató 2006. január 16-án köteles intézkedni az egyhavi külön juttatás kifizetése iránt.

Azon személyeket, akiknek jogviszonya 2004. február 1-je és 2004. december 31-e között szünt meg, egyhavi illetmény, illetve annak idöarányos része illeti meg, amelynek kifizetése iránt a munkáltató - az érintett személynek legkésöbb 2006. március 31. napjáig a munkáltatóhoz írásban benyújtott kérelme alapján a kérelem beérkezésétöl számított legfeljebb 30 napon belül, de legkorábban 2006. január 16-án köteles intézkedni. A kifizetés alapja az illetménynek a jogviszony megszünésének idöpontjában irányadó összege. A kérelem címzettje ugyancsak további egyeztetést igényel, mivel a törvény a munkáltatót jelöli meg, ami nálunk lehet a korábbi állományilletékes parancsnok, a honvédelmi miniszter, vagy akár a honvédség nyugdíjmegállapító szerve is (hiszen úgyis át kell számolni a korábban megállapított nyugdíjat).

Az elözö bekezdés alapján nem illeti meg az érintett személyt a külön juttatás, ha 2005. január 1-jén egyhavi külön juttatásra jogosító jogviszonyban állt, vagy részére a 2004. évben jogviszonyban töltött idöre tekintettel egyhavi juttatás 1/12 részénél nagyobb összegü külön juttatást kifizettek vagy kifizetnek. Az indokolás kitér arra, hogy erre a foglalkoztatási törvények téves bírói értelmezése vagy a munkáltató döntése alapján kerülhetett sor (utalva ezzel az utóbbi idöszak néhány olyan bírósági döntésére, melyek alapján a rendörségnél szolgálatot teljesítö felpereseknek megítélték az egyhavi juttatást 2004. évre vonatkozóan). A hivatkozott bírósági ítéletek ügyében a BM vélhetöen a Legfelsöbb Bírósághoz fordul, hiszen más bíróságokon a felpereseknek nem sikerült kivívniuk a 2004. évre járó 13. havi fizetést.

Az érintett személy a munkáltatóhoz címzett kérelmében nyilatkozni köteles arról, hogy megfelel az elözöekben meghatározott feltételeknek. A valótlan tartalmú nyilatkozat a Büntetö Törvénykönyv szerint minösülö magánokirat-hamisítás büncselekménye elkövetésének minösülhet, valamint a jogállási törvények szerint (Hjt.) visszafizetési kötelezettséget keletkeztet.

A múlt havi számban írtam arról, hogy várható-e központi intézkedés a szerzödéses katonák próbaidö alatti besorolása ügyében. Nos, mára kiderült, hogy nem, ezért arra szeretném felhívni az érintettek figyelmét, hogy a honvédelmi tárca illetékeseinek tájékoztatása szerint, aki nem peresíti az igényét, az eleshet a megítélt összegtöl. Vagyis egy esetleges kedvezö Legfelsöbb Bírósági döntés esetén is csak azok kapják meg a nekik járó összeget, akik ezt munkaügyi per útján kérték. Ehhez minden szakszervezeti tag esetében a Honvédszakszervezet Jogsegélyszolgálata készségesen segítséget nyújt!