Katonái között él

Varga László mérnök dandártábornok a beosztottai között él, állandó munkakapcsolat, rengeteg kötetlen beszélgetés, a Honvédszakszervezettel ápolt jó viszony, rendkívüli problémaérzékenység jellemzi. A györi légvédelmi rakétadandár parancsnokának kiemelkedö munkáját legutóbb – idén, augusztus 20-a alkalmából – a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetéssel ismerte el az állami vezetés.

Rendezett laktanya, ismerös tisztek és tiszthelyettesek, kedves, barátságos fogadtatás, kávé és üdítö. A helyszín: Györ, Magyar Honvédség 12. Légvédelmi Rakétadandár. A parancsnoki irodában a vendéglátó dandárparancsnok, Varga László mérnök dandártábornok üdvözöl.

– Tábornok Úr! Október közepén vette kezdetét, majd november 7-én fejezödött be a ,,Párbeszéd 2005” elnevezésü állománygyülés-sorozat a dandárnál. A vezérkarfönök által a belsö kommunikáció javítása érdekében kezdeményezett párbeszéd alkalmával sikerült-e a tisztektöl, tiszthelyettesektöl, legénységi állománytól összegyüjteni azon javaslatokat, melyekkel egyfajta gondolat-azonosság alakul ki a vezetö és a beosztott állomány között?

– A dandárnál – megítélésem szerint – nincs különösebb gond a belsö kommunikációval, a beosztott parancsnoki és a teljes személyi állomány tájékoztatása folyamatos, mulasztást nem érzek. Mindig nagy hangsúlyt fektettem az információcserére, a beosztottakkal beszélgetek, közöttük élek. A párbeszéd kezdeményezése egy újabb alkalom volt, beszélgettünk egymással, mégis ambivalens érzés alakult ki bennem, hiszen voltak nagyon aktív, összeszedett állománygyüléseink, ugyanakkor bátortalanok is akadtak. Hozadékuk egyértelmü, a számtalan álprobléma mellett valós, sürgösen megoldandó gondok is felszínre kerültek. A csapatszinten nem rendezhetö, a Magyar Honvédség összmüködését érintö, megoldatlan ügyek: az öltözködés, a felszerelés, az anyagi ellátottság, a müködési zavarok mind-mind befolyásolják a napi életet, ám ezek jó része nem belsö kommunikációs probléma. Szerintem nem különbözö megmozdulások szervezése, munkacsoportok létrehozása lehet a jó belsö kommunikáció eszköze, sokkal inkább a parancsnokoknak, az elöljáróknak kell elmondani, hogyan vezetik az alárendelt katonai szervezeteiket, ök kommunikálnak, mondják el a döntéseket, fejtik ki az intézkedések okait. 

- Élénk élet zajlik a dandárnál: kihelyezett vezérkar-fönöki értekezlet, HB tagok, megyei védelem-igazgatási gyakorlat, külföldi attasék és helyetteseik, cseh vezénylö zászlósok, valamint nyugállományú katonák is megfordultak Györött.

- Valóban számos vendéget köszönthettünk az elmúlt idöszakban. Mindezen rendezvények bizonyos értelemben többletmunkát jelentettek számunkra, ám sok esetben az elöljáró által elrendelt, alapfeladatként jelentkezö események voltak ezek. Tapasztalatunk az, hogy a befektetett energia böven megtérül a belsö és a külsö kommunikációban egyaránt. Ezek az alkalmak kiválóak a bemutatkozásra, mindennapjaink, eröfeszítéseink propagálására.

- Ön a Hosz nyugállományú tagozatának októberi – ugyancsak Györben rendezett - választmányi ülésén kijelentette: rendkívül büszke arra, hogy a korábbi haderö-reformok után itt maradt selejt- és felesleges anyagokat végre sikerült elszállíttatni. 

- Igen, ez egy több évig tartó, bonyolult feladat volt. A korábbi haderö-átalakításokból itt maradt anyagi készletek, technikai eszközök tárolóhelyeket foglaltak, korlátozták mindennapi életünket, megnehezítették leltározásainkat. A hulladék- és selejtanyagok eltávolítása után kijelenthetö: ma már minden tárolóhely alaprendeltetése szerint vehetö igénybe, nem kell felesleges, sok esetben veszélyes hulladék-anyaggal foglalkozni.

- Egy éve tértünk át az önkéntes haderö intézményére. Sikerült-e a szerzödéses állomány beillesztése, milyen tapasztalatai vannak az elmúlt egy esztendönek?

- Nálunk, a specialitás miatt többségben vannak a hivatásos katonák, az átmenet nem okozott nehézséget. A tapasztalat pozitív, minöségi a bevonult szerzödéses állomány, ám a gondolkodásmód, a szemlélet lassabban változik, nem lehet úgy átállítani az agyakat, mint egy vasúti váltót. A szerzödéses katona ugyanolyan fontos építököve a dandárnak, mint bármelyik másik. Nincs különbség a bánásmódban, a szerzödéses katona érdekében is ugyanúgy túlórázik - ha kell - a hivatásos állományú személyügyes, mint más esetben. A feltöltési ütem tartása fontos, ám bizonyos költségvetési megfontolások, létszámkorlátok és a kiképzö központok – haderö-átalakítás miatti – átszervezése után a folyamat szinte leállt, pedig a pótlás nagyon lényeges volna, az összkép azonban megkérdöjelezhetetlenül pozitív. A megtartás, a fluktuáció csökkentése hangsúlyos. Hosszú távra tervezünk velük, de munkaerö-piaci verseny van, így a fluktuációt lehetetlen a nullára redukálni. A törvényben rögzített laktanyai elhelyezés biztosítása mellett rugalmasnak kellene lenni, s ha fizikailag, financiálisan lehetséges, akkor a szociálisan rászoruló szerzödéses katonák számára jogilag is biztosítani kell(ene) a lakhatási támogatást.

- Ön kiváló kapcsolatokat ápol a Honvédszakszervezettel, minek, illetve ki(k)nek köszönhetö mindez?

- Az évek során számos közös rendezvényen ismerhettük meg egymás gondolkodásmódját, pozitív és negatív tulajdonságait. Elismerem: nagyon szerencsés dolog, hogy a Hosz légierö haderönemi képviselöje egyben a dandár kommunikációs fötisztje is, de! A Honvédszakszervezet sokkal több emberböl, rengeteg katonából, nemcsak Andor Tamás elnökségi tagból áll. Nem eretnekség, ha egy parancsnok egyetért a szakszervezet törekvéseivel, fel is vállalja azokat. Szerintem, aki az alaprendeltetés megvalósításáért küzd, korrekt módon, tiszteletre méltóan tesz a hivatásos és a szerzödéses katonákért, azzal értelmes párbeszédet, állandó véleménycserét kell folytatni. Meglátásom szerint a problémák zöme, azzal, hogy beszélünk róla, hogy körbejárjuk, nagyrészt meg is oldódik. Tapasztalom, hogy a szakszervezet dandár szinten orvosolható felvetéseinek megfogalmazása után, a parancsnok szempontjainak szakszervezet általi megismerése után általában eredményes a helyi konfliktuskezelés, amit személy szerint nagyon fontosnak tartok. Nem alakulatszintü problémák felszínre hozása után azonban sok esetben más a helyzet, hiszen a csak honvédség vagy tárcaszinten rendezhetö ügyeknél – talán érthetö módon – néha lassabban örölnek azok a bizonyos malmok.