HÉF szakértôi értekezlet: közeledő álláspontok

A felületes szemlélö számára talán abszolút lokálisnak tünö problémákról tárgyaltak november 25-én a Hon­vé­delmi Érdekegyeztetö Fórum szakértöi a királynék városában, az 54. Veszprém Légtérellenörzö Ezred bázisán. A helyi gondok felvetése során azonban ki­de­rült: korántsem csak egy alakulatot, hanem a Magyar Honvédség munkavállalóit általában, ezen belül is elsösorban a katonákat érintö anomáliákról van szó, melyek mind a munkaidöre vo­nat­kozó jogi szabályozással vannak összefüggésben. A kérdéskör ugyan­akkor túlnyúlik a hadseregen, söt az ország határain is, hiszen már az Európai Unió más tagállamaiban is számos jogi és politikai fórum foglalkozott vele. Ennek során a hatályos EU irány­elvektöl eltérö, vagy eltérni szándékozó nemzeti munkáltatókat elmarasztaló bírói ítéletekre is sor került, például az orvosok és tüzoltók ügyeleti díjának, illetve munkaidejének megállapí­tá­sa­kor.

Veszprémben ugyancsak a szolgálatteljesítési idöre vonatkozó jogszabályi definíciók – illetve ezek hiánya – kerültek terítékre a készenléti jellegü és a veszélyes munkakörök meghatározása kapcsán. A Honvédszakszervezet kez­de­ményezésére létrejött rendkívüli fórumon a szakszervezet alelnöke, Heiling Ottó az alapfogalmak egyértelmü tisz­tázását sürgette, melyeket mind a katonák munkajogi státuszát meg­ha­tá­rozó legmagasabb szintü jogszabályban, a Hjt-ben, mind annak vonatkozó végrehajtási rendeleteiben rögzíteni kell. A leendö szabályozásnak fel kell oldania például azt az anomáliát, mely szerint nem minösül túlszolgálatnak az ügyeleti és készültségi szolgálat alatt végzett tevékenység, mert jelenleg ez a konfliktusok egyik fö forrása. Ugyanis ha katona az illetö munkavállaló, rá ez a törvényi passzus az irányadó, ha ­viszont olyan valaki, aki nem a Hjt. hatálya alá tartozik, akkor részére túlóraként kell elszámolni a készenlét alatt végzett munkát. A Hosz javaslata szerint a másik kardinális és sürgösen meg­ol­dandó kérdés, hogy el kell határolni egymástól a készenléti szolgálat, a készenlét és a készenléti jellegü beosztás fogalmát. Ennek érdekében az új, 2006. január 1-én hatályba lépö HM. rendeletben meg kellene fogalmazni, melyek a készenléti jellegü be­osztás kritériumai, s ezek alapján konkrétan is meg lehetne határozni, hogy melyek a készenléti jellegü beosztások. Jelenleg egy HM utasítás szerint minden váltásos munkarendben dolgozó katona esetében el lehet térni a heti 40 órás munkahéttöl, hiszen minden ilyen beosztást készenléti jellegünek minösít a miniszteri szabályzó. Ugyanakkor nem a munkarendböl, hanem az elvégzendö feladat jellegéböl kellene kiindulni a szabályozásban. Az alelnök a kérdés fontosságára és a rendelkezésre álló idö rövidségére tekintettel kezdeményezte egy kétoldalú elökészítö–szakértöi bizottság létrehozását – a minisztérium részéröl megnyilvánuló reagálások szerint ennek nincs akadálya.

A humánpolitikai föosztály képviseletében Krizbai János ezredes hangsú­lyozta: a Hosz javaslatai nyitott kapukat döngetnek, ám figyelembe kell venni, hogy most is vannak kidolgozásra váró jogszabályok, melyek már harmonizálni fognak az EU-ban hatályos tör­vé­nyekkel, rendeletekkel. A kidolgozásra váró koncepcióban azonban annak a ténynek is tükrözödnie kell, hogy a honvédség speciális szelete a magyar társadalomnak, a munka világának, ahol a Munka Törvénykönyvével szemben a saját, belsö utasításokat is hangsúlyosan kell kezelni. A feszültségek egyébként jó szervezéssel, a munkakörök pontosításával, vagyis konkrétumokkal elsimíthatók, feloldhatók, de gyakran még ezek sem menthetik fel a parancs­nokot különös felelössége alól. Krizbai ezredes úgy látja: a jogszabályok koherenciájának megteremtése sem nélkülözheti a reális állománytábla kialakítását.

A vendéglátó alakulatot képviselö Zentai László örnagy a parancsnok és a munkavállaló aspektusából is megpróbált a fogalomzavarok mögé nézni. Álláspontja szerint esetükben a készenléti szolgálat egyfajta müveleti tevé­kenység, melynek során a légtér védelme, a Magyar Köztársaság szu­verenitásának biztosítása a feladat. Ez folyamatos tevékenységet igényel. A készenléti jellegü beosztás viszont tulaj­donképpen egy munkajogi definíció, ezért ennek pontosításával - s ha kell, módosításával – elkerülhetövé tehetö, hogy az érintettek számára a munkaidö keret igazságtalan vagy téves megállapítása éves szinten ne eredményezzen akár hétszáztizennégy óra ellentételezés nélküli plusz tevékenységet.

Oláh Gábor, a Hosz szociális és személyügyi ügyvivöje szakmai elö­adá­sában elemezte a Hjt. munkaidöre vonatkozó fejezetét, összehasonlítva azt az egyéb státusztörvények hasonló normáival. Elöadásában szemléletes pél­dákkal érzékeltette a fentebb említett anomáliákat, emellett - az európai joggyakorlatra is hivatkozva - a pihenönapok, szabadnapok megváltására hívta fel a figyelmet: véleménye szerint a túlmunkáért csak jelképes megváltást kapnak a katonák, vagyis a munkavállalóktól gyakorlatilag ellentételezés nélkül vár el a munkáltató szolgálatot, munkát.

Németh Péter munkavédelmi ügyvivö hozzászólásában kulcskérdésnek tartotta a szemléletváltást a mun­ka­vé­delem és a veszélyes munkakörök kezelésében, hiszen egyértelmü: a ve­szé­lyességi pótlék kifizetése az átla­gostól eltérö terhelés kompenzálására történik. Valószínüleg valamennyi érintett véleményét megfogalmazta, amikor ezt a következtetést osztotta meg az ülés résztvevöivel – úgy kellene biztosítani a munkafeltételeket, hogy a veszélyességi pótlék „örökre kimúljon”.

A Honvédelmi Minisztérium jelenlévö vezetö munkatársainak véleménye több ponton megegyezett: olyan ki­számítható rendszer kell, melyben a legfontosabb az életvédelem, az egészségügyi normák betartása. El­mond­ták, hogy fogadókészek a Hon­védszakszervezet újabb javaslataira, s a feltételek megléte esetén a veszélyességi pótlékok kifizetésének sincs aka­dálya. A HM szintü munkavédelmi bizottság létrehozására az utasítás kiadása folyamatban van.

Az ülésen a HÉF munkavállalói oldalán helyet foglaló HODOSZ és BEOSZ is kifejtette álláspontját.

A rendhagyó HÉF ülés végén szót kért Mészáros Géza, a Hosz elnöke is. Elmondta, hogy a katonák érdekvédelmi szervezetének szakértöi nemcsak felkészültek, de realisták is. A fórum összehívásának célja a helyi körül­mények megismerése mellett a közös nyelv kialakítása, az együttmüködés lehetöségeinek felvázolása volt. A tanácskozás hangulata, a pozitív visszajelzések reményt adnak arra, hogy a szakmai közegek segítséget tudnak nyújtani a felvetett problémák meg­oldására.