Meghitt hangulatú találkozó - ajándékokkal

Kása László, a Hosz Nyugállományú Tagozatának elnöke köszöntőjében elmondta, hogy változások voltak mind a Hosz, mind a tagozat vezetésében. Tájékoztatta a bajtársakat arról, hogy az érdekvédelmi szervezet kezdeményezésére végre lehetővé vált a nyugállományú katonák egyszeri előléptetése, s a tárgyalások alapján remény van arra, hogy javul egészségügyi ellátásuk is. Fontos esemény volt a tagozat életében, hogy első alkalommal került sor az Idősek Világnapján egy emlékezetes rendezvény megtartására.

Szincsák Gyula, a Hosz alelnöke rövid köszöntőjében hangsúlyozta: a Hosz vezetése szolidáris a nyugállományú tagokkal, felelősséget érez gondjaik megoldásában.

A rendezvényen jelen volt Tollas Andrásné, Erzsébet asszony is, aki 1982 februárjától nyugdíjas. Az őrnagyi rendfokozattal rendelkező hölgy harmadik éve tagja a Hosz-nak, s rendszeresen részt vesz a hadkiegészítő parancsnokság nyugdíjas tagozatának munkájában. Mint elmondta, számára az ajándék annyit jelent, hogy gondoskodik róluk a szakszervezet, s az egyéni problémákra is érzékenyen reagál.

-         Mindig érdekeltek a mozgalmi ügyek, mindig szerettem emberek között lenni – most a tagozaton belül szociális, kegyeleti dolgokban aktivizálom magam. Fontosnak tartom, hogy ne csak magunkért, másokért is tudjunk áldozatot hozni. Speciális helyzetben vagyunk mi, idősebb katonák, s ezért néha csitítani, néha vigasztalni kell társainkat. Köszönöm, hogy számítanak ránk, hogy gondolnak ránk, hiszen én is sokat kaptam már eddig is a tagozattól. Mi valóban úgy gondoljuk, hogy a lemenő naptól is kaphatunk egy kis meleget, s ebben a tagozat elnökének, Kása Lászlónak óriási szerepe van.

Hahn-Kakas Ferenc Székesfehérvárról érkezett az ünnepségre. A nyugállományú főtörzsőrmester aktív korában ugyan keveset hallott a Honvédszakszervezetről, ám három éve - immár Hosz tagként – a hajdani koronázó város nyugállományú katonáival rendszeresen találkozik a tiszti klubban.

-         Négy gyermekem van, tizenegy, tizenkét, tizennégy és tizenkilenc évesek, feleségem ápolónőként dolgozik a fehérvári kórházban. Tagjai vagyunk a Nagycsaládosok Egyesületének is, de minden apró gesztus, minden apró figyelmesség rendkívül fontos számunkra. Úgy gondolom, itt sem az ajándékon, hanem az összetartozáson van a hangsúly.

Az új évben mi mást is kívánhatnánk nyugállományú tagjainknak, mint azt, amellyel Kása László búcsúzott tőlük: az új évben legyen kevesebb a gondjuk, s legyen több az örömük.