Ami másodszorra majdnem sikerült

(A külön juttatás - 13. havi illetmény új szabályozása)

A közszféra, így a katonák külön juttatásának a 2004. február 01-el hatályba lépõ, 2003. évi XCV. törvény rendelkezései folytán kialakult problémája a jelek szerint kezd egy foszladozó zsákhoz hasonlítani. Ezen a zsákon a tátongó lyukat gondosan bevarrhatjuk, de a tû nyomán elgyengült anyag - az elemi szálak kötelezõ kohézióját feledve - tettekben megnyilvánuló szándéka újabb repedés képében tárgyiasul a külvilág számára. Ez a zsák létének hátralévõ idõszakában már csak lyukas zsákként használható, tehát nem tölti be eredeti rendeltetését, s így válhat dundi terménytárolóból - példának okáért - Turpi kutya puha vackává. Tavaly szeptemberben az összes érintett közszolga sarjadó reményekkel vette hírét az Alkotmánybíróság határozatának, miszerint megsemmisítésre kerültek a jogállási törvények külön juttatás tekintetében alkotmánysértõ rendelkezései. (A karcsúsítás olyannyira jól sikerült, hogy a maradék inkább szerényen meghúzta magát izmosabb paragrafus társai között, mellõzve még az oly csendes sugdolózást is, nemhogy a harsány rendelkezést.) Ám azon nyomban újabb gondok jelentkeztek, mégpedig úgy, hogy a döntést csak igen kevesen értették, és még kevesebben voltak azok, akik ugyanúgy értették. Kinek is lett igaza, kinek nem, ki jár(t), vagy nem jár(t) jól? Mire mindenki kellõen elbizonytalanodott, és a szellemi világosságának megõrzése okán már-már nem is akart ez ügyben tisztán látni, jött az újabb biztató fordulat. Törvény készül, törvény, amelytõl reméltük, bölcsen eligazítja a kusza szálakat, beszédesebbé teszi a túl szûkszavúvá vált jogszabályi szakaszokat, mi több - utat mutat jövõre, jelenre és múltra. A jogviszonyban állók és álltak egyaránt helyüket kutatták, s ha találták, vagy belenyugodtak, hogy nem jár, ami amúgy sem járt volna, vagy küzdöttek tovább, kapják meg még egyszer, amit már talán mégis megkaptak, hogy a variációkat most ne is soroljuk. A kétezernégyesek csak kérdeztek és kérdeznek, ahol csak lehet: kitõl, min, és hogyan? A kétezerötösök azonban nem lelték magukat sem a regula soraiban, sem azok között. A szakszervezet tanult jogászai már sejtették, megint csak nincs itt rendben valami. Hogy a gyanú bizonysággá váljon, megkerestük az illetékeseket, de kiderült: vannak náluk még illetékesebbek, ahol meg a legilletékesebbek illetékességére hivatkozva irányítottak tovább bennünket. A legeslegilletékesebb sajnálkozva tárta szét kezeit: ez van, lehet, hogy valami kimaradt, de a gondolat közben a honatyák szavazatán törvénnyé növekedett, így segíteni ezen - illetékesség ide vagy oda, hatáskör hiányában - egyelõre nem lehet. De talán a kormányzati szándék a javításra, esetleg az Alkotmánybíróság, ha alkotmánysértés fennforgását beadványra megállapítaná... Mint ahogy azt szeretett fõiskolai tanárom mondogatta: Fiam, ha tanulsz, belõled még akármi is lehet... Szóval az akármi akár valami is lehet.Elnézést kérek az ironikus hangvételért, amit az érintettek talán megbocsátanak nekem, de tudjuk - kínjában mulat a magyar. Komolyra fordítva a szót, sajnos, valóban úgy tûnik: gondok vannak az új szabályzással. A 2004. évben távozók helyzete egyértelmû, esetükben pillanatnyilag „csak“ az eljárási rend nem tisztázott, azaz, milyen formában és hova küldjék a kifizetésre vonatkozó kérelmüket. A folyamatos (jelenleg is) jogviszonyban lévõk úgymond „plusz“ kifizetésre nem számíthatnak, mert (visszamenõleg is) szinkronba került a járandósági idõszak és a folyósítás idõpontja, így elmaradt kifizetés (egyelõre) nem mutatható ki. A 2005. évben távozók 13. havija azonban kétségessé vált. Éppen ezért az utóbbi hetekben a Honvédszakszervezet több alkalommal kért az érdekegyeztetõ fórumon hivatalos tájékoztatást a 13. havi illetmény sorsáról, ezen belül arról, hogy a 2005. évben nyugállományba vonult, szolgálati jogviszonyát megszüntetõ katonák részére kifizetésre kerül-e a külön juttatás idõarányos része. Kérdésünkre a pénzügyminisztérium írásos állásfoglalásának hiányára való hivatkozással lapzártáig nem kaptunk választ. A Hosz tisztségviselõi és a Pénzügyminisztérium illetékesei közötti elõzetes egyeztetésen elhangzottak jogos aggodalomra adnak okot, ugyanis álláspontjuk röviden a következõkben fogalmazható meg:A 13. havi illetményre (külön juttatásra) vonatkozóan az országgyûlés által 2005. 11. 07- én, a 2005. évi CXVIII. (A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetésérõl és az államháztartás három éves kereteirõl szóló törvény végrehajtásáról) elfogadott törvény rendelkezéseit a 2005. évre csak abban az esetben kell alkalmazni, ha az érintettek jogviszonya 12 hónapon keresztül fennállt. Ennek eredményeként akinek a jogviszonya 2005. 01. 01. elõtt keletkezett, de 2005. évközben (függetlenül attól, hogy több mint három hónap után) szûnt meg, nem jár a töredék juttatás.A szakszervezet véleménye szerint a hatályos törvények folyamatosan fenntartották, illetve visszaállították a juttatás azon alapkritériumait, hogy az állomány tagja minden naptári évben legalább egyhavi külön juttatásra jogosult, valamint a jogviszony év közbeni megszûnése esetén számára részarányos kifizetés jár. Az új jogszabály egyértelmûen ezen alapelveknek megfelelõen rendezte a munka és szolgálatvállalók - a külön juttatás szempontjából - különbözõ csoportjának jogosultságait, egy kivételével, ahol ezen alapelvek nem érvényesülnének. Példával bemutatva: azon szolgálatvállalók, akik 2003. 01. 01-jén jogviszonyban álltak, és 2005. év július 01-jével váltak ki a honvédség kötelékébõl, két teljes év után kéthavi, a több mint három hónap (01-06. hó) után pedig az egyhavi juttatás 50%-ára váltak volna jogosulttá. Ezzel szemben a törvény részükre csak a 2 teljes évre (2003., 2004.) járó juttatást állapítaná meg, megfosztva az érintetteket a 2005. évi részarányos kifizetéstõl. Az idõarányos juttatás megvonásával a jogszabály indokolatlanul különbözteti meg a szolgálatvállalók egy részét, velük szemben méltánytalanul hátrányosan és diszkriminatívan jár el, ami valószínûleg alkotmánysértõ is.Tehát várjuk a honvédelmi tárca válaszát, amelyrõl haladéktalanul tájékoztatjuk az idõközben nyugállományba vonult tagjainkat. Kedvezõtlen döntés esetén természetesen szólni fogunk a további teendõkrõl...