A honvéd érdekvédelem tizenöt éve - VI. rész

Az EUROMIL 1972-ben 5 európai ország 8 katonai érdekvédelmi szervezete által létrehozott szervezet, amely támogatja az alapvetõ emberi jogok és szabadságjogok érvényesülését, valamint vallja, hogy a katona nem más, mint állampolgár egyenruhában. Ennek a szervezetnek az elnöksége döntött arról, hogy a Katonák Érdekvédelmi Szervezete megfelel az elvárásoknak, érdemes arra, hogy a nemzetközi szervezet támogatását elnyerje és tapasztalatait is hasznosíthassa. Annak ellenére, hogy a KÉSZ teljes jogi és nemzetközi legitimációval rendelkezett, a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség parancsnoksága - elsõsorban a vezetõ tábornokok - nem tekintették tárgyaló partnernek a szervezet vezetõit. Bíró József vezérõrnagy, a vezérkari fõnök elsõ helyettese így nyilatkozott: „ Egyáltalán nem biztos, hogy a katonák többsége a KÉSZ-t választja majd. Én mindenesetre csak olyan szervezetbe lépnék be, amelynek vezetõi toleránsak, hajlanak a kompromisszumokra, kevésbé nagyhangúak. A KÉSZ vezetõire eddig inkább az arrogancia volt a jellemzõ. Ezt persze indikálta a honvédelmi vezetés elzárkózása is.” A szervezõdés egyre erõsödött, a tagegyesületek száma nõtt. Az általuk felvetett problémák válaszokat követeltek és a megfogalmazott javaslatok a vezetõk számára is alternatívákat jelentettek, a szervezet megkerülhetetlenné vált. Elkészült a Szervezeti, Mûködési Szabályzat, a Gazdálkodási Szabályzat, és a befolyó tagdíjak az intézményesített tevékenység feltételeit biztosítani tudták.

A nyílt és õszinte kiállás eredményeket hozott. Megkezdõdtek a hivatalos megbeszélések, amelynek eredményei alapvetõen az ágazati szinten hoztak sikereket. Az alsóbb szintû érdekegyeztetést nagymértékben befolyásolta a parancsnokok hozzáállása és szemlélete. A honvédelmi költségvetés szûk keresztmetszete, a gazdasági kényszer, és a fokozódó szociális feszültség arra kényszerítette a vezetést, hogy javítsa munkaügyi kapcsolatait, és mivel a politika legalizálta a szervezõdést, hajlandó volt az együttmûködésre. Ennek kézzelfogható eredménye lett az 1992. március 16-án aláírt megállapodás, a Honvédségi Érdekegyeztetõ Tanács (HOVÉT) létrehozásáról. Ez a fórum biztosította elsõ ízben a katonák számára a nyilvános és szervezett véleményalkotást. Lehetõvé vált a sérelmek felvetése, és a katonákra vonatkozó döntések elõtti észrevételek artikulálása. A vezetés megállapodott a mûködési feltételekrõl is. Önálló irodát kapott a szervezet a Hidász utcában, valamint egy fõ rendelkezési állományba helyezésével és függetlenítésével a személyi feltételek is nagymértékben javultak. A nyár végén megállapodást sikerült kötni az Egyetemi Oktatók ügyvédi irodájával, amely megteremtette a szakszervezetben ma is mûködõ jogsegélyszolgálatot, és példát adott a hatékony munkajogi védelemhez.

A KÉSZ elnöksége folyamatosan kezdeményezte az 1971. évi 10. törvényerejû rendelet felváltását egy jogállási törvénnyel. A „rabszolgatörvény” azonban jól tartotta magát. Miközben a parlament minden munkavállalói réteg törvényeit megalkotta, a fegyveresek kötelezettségeit és jogait szabályozó törvényeket nem tudta napirendre tûzni. A Honvédelmi Törvény tervezete mint kétharmados jogszabály elkészült, de a szakértõi értekezleteken sorra kudarcot vallott. A KÉSZ vezetõi és szakértõi komoly munkát végeztek a kidolgozás során, valamint aktív lobbi tevékenységet folytattak a parlamenti pártok Honvédelmi Bizottságba delegált tagjai körében.

A Zách utcai objektumban került megrendezésre a megalakulást követõ elsõ küldöttgyûlés. Az elsõ napirend az elmúlt esztendõ feladatainak számbavétele volt. Ezt követte a programalkotás. Hosszú és eredményes vitában rajzolódtak ki a feladatok. Elsõdleges cél lett a honvédelmi törvény, és a jogállásról szóló törvény létrehozásában történõ elõrelépés segítése, és a megfogalmazásukban való részvétel. Fontosnak tartották a küldöttek a szervezet alapjait jelentõ egyesületek részére biztosítandó jogi segítséget és az információs rendszer kialakítását és mûködtetését. Szükségesnek látták a jelenlévõ képviselõk a társ fegyveres érdekvédelmi szervezetekkel meglévõ kapcsolatok javítását is. Feladatként került megfogalmazásra a nemzetközi kapcsolatok bõvítése és a szomszédos államok hadseregeivel kialakítandó együttmûködés területeinek áttekintése.

Az alapszabály szükséges módosítása is megtörtént, lényeges változás volt az elnökség struktúrájának átalakítása. Az elnök mellett az operatív munkát végzõ és a tevékenységet szervezõ ügyvezetõ alelnöki poszt került létrehozásra. Az eddigi egy alelnök mellett még egy fõ alelnökként kapott fontos feladatot. Az operatív vezetõ szerv az elnökség lett, a képviselettel felruházottak mellett szereplõ négy elnökségi taggal. A Választmány szervezete és feladatainak rendszere is módosult. Az elnök Horovitz Ferenc ezredes maradt, ügyvezetõ alelnök lett Sörös István alezredes, alelnökök Juhász Mihály és Volentér Mihály alezredesek lettek. Elnökségi taggá választották Borka István századost, Csetényi László zászlóst és Dr. Paraizs József alezredest. Az Ellenõrzõ Bizottság elnöke Bagdi Sándor õrnagy lett.

A küldöttgyûlés döntött arról is, hogy a következõ évben havi rendszerességgel megjelenteti az Egység címû havilapot. A vita már a küldöttgyûlés elõtt arról folyt, hogyan lehetne javítani a tájékoztatáson. A Rétsági Érdekvédelmi Honvédegylet a helyõrségben már az év elejétõl megjelentette havi tájékoztató kiadványát Rétsági Szemle címmel. Az elnökség a szerkesztõket felkérte arra, hogy készítsék el a KÉSZ leendõ lapjának próbaszámát. Ez elkészült, a küldöttek sikeresnek tartották, valamint bíztak abban, hogy a lap jól szolgálja a tagság érdekét is, ezért támogatták a lap indítását. Az elsõ lapszám 1993 márciusában jelent meg, és azóta néhány összevont számtól eltekintve, havonta tájékoztatja a tagokat a szakszervezet életérõl, a honvédségben folyó érdekvédelmi munkáról.

Az elnökség aktívan dolgozott. Felvállalta a programként is megfogalmazott mottót: „A hadsereg annyira legyen katonás, amennyire szükséges és annyira legyen civil, amennyire lehetséges.” A jogalkotásban és a belsõ szabályzók megalkotásában történõ részvétel mellett felléptek a törvénytelenségek ellen is. Folyamatos harcban álltak a bérek megõrzéséért és minden lehetséges fórumot kihasználtak arra, hogy szót emeljenek a munkafeltételek és a szociális helyzet javításáért. 1993 január végén a szövetség képviselõi javaslatot tettek a Munka Törvénykönyve egyes rendelkezéseinek az állomány szolgálati viszonyára történõ kiterjesztésére. Mintaként a belügyminiszter által elkészített rendelet szolgált. A javaslatot követõen kiadott 4/1993 (IV.) HM rendelet a munkavállalók kötelezettségeit pontosan szabályozta, a járandóságokat azonban nem pontosította és ezáltal fokozta a szociális bizonytalanságot. Az állomány között nõtt az elégedetlenség és fokozódott a kiáramlás. A több mint húsz egyesületet képviselõ KÉSZ kemény és határozott tárgyalópartnernek bizonyult, annak ellenére, hogy a vezetésben nézetkülönbségek keletkeztek... (folyt. köv.)

Borka István