Nyugállományú Híradó

A Hosz 2005. november hónapban tartott választmányi ülésén a pártoló tagság helyzetét rendezõ határozatának elfogadását követõen számos levelet kaptam. A levelek hol durvák, hol értetlenséget kifejezõk, néma vádlók voltak, mondván: nem teszünk semmit a katona- feleségek, katonaözvegyek védelme érdekében.

Nem gondolom, hogy hasonló hangnemben kellene e levelekre válaszolnom, mert ez sehová sem vezetne, de nekem is érdekem, hogy a 131 pártoló tag helyzetének rendezése a törvényes keretek között történjen meg.

Vitatkozhatnánk a tyúk meg a tojás problémáján is, de nem hiszem, hogy megol¬daná ezt a vitatott helyzetet.

Azt gondolom, hogy a felhozott megnemértések ellenére is szükséges a tényekre támaszkodni.

Már a Hosz megalakulásakor is rögzítette az alapszabály, hogy kik lehetnek a szervezet rendes és pártoló tagjai.

Akkor mégis mi történt? Az történt, hogy a tagozat – mellõzve az alapszabály elõírásait – megalakításának jó jelszavává tette, hogy minél többen lépjünk be, mert ez a szervezet szociális segélyt, temetési segélyt biztosít tagjainak. A belépési nyilatkozatok is azt rögzítik, hogy belépek a Hosz Nyugállományú Tagozatába. Nem tartottuk fontosnak az alapszabály elõírásait.

Kereshetnénk most, hogy ki vagy kik a felelõsek a kialakult helyzetért, de van-e ennek értelme, vezethetne-e ez valahová? Azt gondolom, hogy a választ e kérdésekre mindenki tudja.

Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy a II. és III. kongresszust követõen többször is naprendre tûzte a Hosz vezetése ennek rendezését. Nem érdem, de tény, hogy a helyzetem úgy alakult, nekem kellett minden esetben felvenni a küzdelmet a pártoló tagok védelme érdekében. Sajnos, az ügy vége mindig az lett, hogy megoldás nem született.

Két évvel ezelõtt, az elõzõ vezetés szóban úgy foglalt állást, hogy többet errõl – mint pártoló tagságról – nem beszélünk. Az ügy akkor került ismét elõtérbe, amikor a segélyezés átkerült a Katonákért közalapítványhoz, mert az alapítvány õket kizárta volna a segélyezettek körébõl. Fellépésemre változott meg a tervezet úgy, ahogy az ma is van.

2005. április 9 után jöttek a különbözõ nézetek, vélemények, miszerint ez az új vezetés biztos mindent lesöpör az asztalról, amit az elõzõ vezetés csinált. Nem így történt, hanem következetesen viszi végig a III. kongresszust követõ határozatok végrehajtását.

Nos, ide tartozik a pártoló tagság helyzetének rendezése is. Ne dugjuk a fejünket a homokba, ne tegyünk úgy, hogy nem érdekel minket az alapszabály. Helyesebbnek tartom, ha abban gondolkodunk, hogy van egy régóta vajúdó akut helyzet, amit a helyére kell tenni, de úgy, hogy a meglévõ pártoló tagjaink ne kerüljenek hátrányos helyzetbe.

A Hosz november 18-i választmányi ülése nagy szavazattöbbséggel döntött a pártoló tagokról szóló határozatról. Ebben a határozatban végre egyértelmû, hogy kik a pártoló tagok, mik a jogosultságaik, kötelezettségeik. Az elnökség elfogadta: a kongresszusig a meglévõ 131 pártoló tag a jelenlegi 200 Ft/hó tagdíjat fizeti tovább.

Adódik a kérdés: és azt követõen mi lesz? A válaszom, hogy a kongresszus kompetenciája az alapszabály módosítása, a tagozaté pedig a módosító indítvány beterjesztése. Ez újabb küzdelem? Igen, az. Mégis azt gondolom, ez az egyenes, a mindenki érdekét szolgáló út, és nem a durva, meggondolatlan vagdalkozás. Gondolkodjunk közösen a jobbításon!