Így kell számolni a GYED utáni szabadságot

"Gyed után visszatérő dolgozó szabadságát szeretnénk kiszámolni. A munkaviszony kezdete 2014. 02. 04., a munkavállaló születési éve: 1977. Az 1. gyermekkel kapcsolatos ellátás: tgyás: 2014. 04. 17 – 2014. 10. 01, gyed: 2014. 10. 02 – 2016. 02. 26. A gyermek születési időpontja: 2014. 05. 19. A 2. gyermekkel kapcsolatos ellátás: tgyás: 2016. 02. 27 – 2016. 08. 12, gyed: 2016. 08. 13 – 2018. 02. 27., a gyermek születési időpontja: 2016. 02. 27. A munkavállaló 2018. 04. 01-jétől szeretne újra munkaviszonyba állni. Kérdésem: hány nap szabadság jár neki a fenti időszakra, illetve a járó szabadság összegét egyösszegben kell-e kifizetni számára?"

A szabadság számításának módszere a következő: először meg kell nézni, hogy a munkavállalót az életkora alapján az érintett években külön-külön hány munkanap szabadság illette meg, beleértve az életkor alapján, a gyermekek után és az egyéb jogcímen járó pótszabadságokat is.

Az alapszabadság 20 nap, ez nő az életkor függvényében az alábbiak szerint:

Emellett a gyermek(ek) születésének évétől fogva kalkulálni kell az utána/utánuk járó pótszabadsággal is akként, hogy a munkavállalónak a 16 évesnél fiatalabb egy gyermeke után kettő, két gyermeke után négy, kettőnél több gyermeke után összesen 7 munkanap pótszabadság jár.

Ezt követően dátumszerűen rögzíteni kell, hogy a dolgozó milyen időszakokra jogosult szabadságra: a keresőképtelenség (például veszélyeztetett terhesség), a szülési szabadság teljes tartamára (amikor tgyást, csedet kapott), a fizetés nélküli szabadság első hat hónapjára (amikor gyedet vagy gyest kap). A szabadságnapok számával és az irányadó időszakokkal arányosítva kell számolni. Végül a fenti napok összege adja meg a munkavállaló részére járó szabadságot.

A jogszabályi háttér, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 115. § az alábbiak szerint rendelkezik:

(1) A munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár, amely alap- és pótszabadságból áll.

(2) Munkában töltött időnek minősül az (1) bekezdés alkalmazásában

a) a munkaidő-beosztás alapján történő munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés,

b) a szabadság,

c) a szülési szabadság,

d) a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (128. §) első hat hónapjának,

e) a keresőképtelenség,

f) a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés három hónapot meg nem haladó,

g) a munkavégzés alóli mentesülésnek az 55. § (1) bekezdés b)–k) pontban meghatározott

tartama.

Konkretizálva a kérdésben leírt esetre: a munkavállaló 2014-ben 37 éves volt, így éves szabadsága 26 nap volt, melyet növel a 2 munkanap pótszabadság.
2014. 04. 17. és 2014. 12. 31. napja között időarányosan 20 nap szabadságra jogosult. Itt azt is meg kell vizsgálni, hogy 2014. 01. 01. napja és 2014. 04. 16. napja között volt-e szabadságon a munkavállaló, ha nem, akkor a 2014. évre a teljes 28 nap szabadságra jogosult, ha volt, akkor hány napot adott ki a munkáltató.

2015-ben szintén 28 nap szabadság járt volna a teljes évre, azonban csak a fizetés nélküli szabadság hat hónapjára jár szabadság, így 2015. április 2. napjáig. Ez időarányosan számolva 7 nap szabadságot jelent erre az évre.
2016-ban a kismamát 20+7 (életkor alapján járó pótszabadság) +4 (a két gyermek után járó pótszabadság) = 31 nap szabadság illette volna meg. Ebből időarányosan számítva 2016. 02. 27. és 2016. 12. 31. napja között 26 nap szabadságot jelent.

2017-ben február 13. napjáig (fizetés nélküli szabadság első hat hónapjának vége) 4 nap szabadság jár időarányosan.

A 2018. évre majd csak április 1. napjától illeti meg szabadság a kismamát a kiadott szabadság tartamára.

Az Mt. 122. § (5) bekezdéséből és a 125. §-ból egyértelműen az következik, hogy a szabadságot pénzben megváltani kizárólag a munkaviszony megszűnésekor van lehetőség. Ez a munkaviszony fennállása alatt tilos még abban az esetben is, ha a munkavállaló egyébként ahhoz hozzájárulását adná.

Forrás: adozona.hu