Nem kellett volna még…

Bezárok minden mást a gépen, új lapot nyitok. Tiszta lapot, amelyre nem szívesen írom azt, amit kell: Kiséri-Nagy Ferenc, a katonai sajtó nyugdíjas fotóriportere végleg elhagyott minket. 73 éves volt. Mit is írhatnék arról az emberről, aki nemcsak nekem, hanem sokaknak tanítómestere volt. Tőle a fényképezés alapjait tanulták meg a katonaújságírók. De nemcsak a fotográfiát lehetett tőle megtanulni, hanem emberséget, segítőkészséget, jó szándékot.

1967-ben kezdte pályafutását, több lapnál dolgozott külsős munkatársként. Sorra jelentek meg fotói a Magyar Ifjúságnál, a Pajtásnál és az Esti Hírlapnál. Sorkatonai évei után a Zrínyi Kiadó Néphadsereg című hetilapjánál kezdett el dolgozni. Pályafutása során képeivel több elismerést és díjat is nyert. 

Negyvenöt éven át volt a HM központi lapjának munkatársa, remek képei és képriportjai örökre emlékezetesek maradnak. 
2007-ben ment nyugdíjba a Zrínyi Kiadótól, de gyakran visszajárt, a fényképezőgépet szinte sosem tette le. 

Legutóbb, három éve ünnepi találkozásunk volt: megtisztelt vele, hogy felkért 50 év –50 fotó című kiállításának megnyitására. Remek alkalom volt felidézni azt a több évtizedet, amit együtt töltöttünk. 

Látom ma is, ahogy felemeli az ujját és megkérdezi: „emlékszel arra, amikor…” 
Emlékszem, Feri. Mindenre emlékszem, és nem felejtem el soha. 

Nem ment el nyomtalanul. Emlékszünk tanácsaira, tréfáira, s örökre megmaradnak az utókornak azok a képek, amelyek hirdetik: így látta ezt Kiséri-Nagy Ferenc. 

Sok mindent túlélt, bár nem volt vele kegyes a sors az utóbbi esztendőkben, de a legújabb csapástól a lélegeztetőgép sem mentette már meg. 

Ismét elment egy kitűnő munkatárs, igaz ember, jóbarát. 
Kedves Feri, nem kellett volna még…

Forrás: www.honvedelem.hu