Oláh Gábor: nyugdíjazásommal sem szűnik meg a kapcsolat

- Itt, Székesfehérvárott lettem a Honvédszakszervezet tagja 1998-ban. Három évvel késõbb Várpalotán alapszervezeti vezetõnek választottak, 2003-tól pedig a választmány a haderõnemi titkári pozícióval tisztelt meg. Egy évig, 2005 õszétõl töltöttem be a Honvédszakszervezetnél a szociális és személyügyi ügyvivõi tisztséget. Ez egy új státusz volt, amely számomra is az útkeresést, a lehetõségek felmérését jelentette – kerestük, mely területeken lehet érdemi munkát végezni. Nos, a Hosz vezetõivel közös felfedezõ utunk eredményes volt, hiszen feladat bõven adódott. Némely vonatkozásban valóban úttörõ szerepet kellett betöltenünk, de eredményes munkánkat jelzi, hogy szinte minden területen sikerült a fõbb érdekvédelmi pontokat megtalálnunk.

 Jogi végzettségemnek megfelelõen nemcsak az ügyvivõi posztból adódó feladatokkal kellett megbirkóznom – más teendõkkel is megbíztak a Hosz irányítói. Elsõsorban az új, készülõ jogszabályok véleményezésében számítottak szaktudásomra, de a Honvédelmi Érdekegyeztetõ Fórum ülésein más témákban is elmondhattam a Honvédszakszervezet hivatalos álláspontját.  Számtalan tájékoztatón vettem részt, többször helyettesíthettem a fõtitkárt és a jogi ügyvivõt is. A szociális és személyügyi munka különösen nagy empátiát tételez fel, hiszen nemcsak a valamilyen szempontból hátrányos helyzetben lévõ egyén, hanem az alapszervezeti vezetõk is gyakran szemérmesen viszonyulnak az egyéni problémákhoz. Idõnként a megalapozatlan szégyenérzet miatt nem merik megkeresni sem a katonai, sem a szakszervezeti vezetõket, ezért nekünk kell az eseményeket követnünk. Így volt ez a közelmúltban a tûzszerészek tragédiájánál, vagy a különbözõ baleseteknél is. Munkámból adódóan azonban azt is látom, hogy feltétlenül szükség van a Honvédszakszervezet hatékony érdekvédelmére, amely elsõsorban az intenzívebb átszervezések idején jelentkezik. A katonáknak szükségük van a jogi háttér biztosítására, amely különbözõ élethelyzetek pozitív megoldását segítheti elõ. Így például a lakhatással, az albérleti hozzájárulással, az iskoláztatással, a továbbtanulással kapcsolatos jogi ismertetések kerülnek elõtérbe. A honvédségtõl eltávozók számára rendkívül fontos a civil szférával történõ kapcsolattartás, hiszen sokan nem ismerik az ottani lehetõségeket, holott magyar állampolgárként – s nemcsak katonaként - számtalan megoldás kínálkozhat számukra. Ezért feladataim szerves részét képezte a jogi- és igazságszolgáltatási vezetõkkel, valamint a személyügyisekkel történõ rendszeres kapcsolattartás. A sikerhez gyakran az is elég volt, ha az érintett katona parancsnokával egységesen értelmeztük a jogszabályokat - ilyenkor eredményesek lehettek a személyügyi beszélgetések, s ezekben az esetekben mindig megtaláltuk a problémák megoldását. Az utóbbi idõben egyre gyakrabban fordult már elõ, hogy a parancsnokok megköszönték javaslatainkat.

Nyugdíjazásom természetesen nem jelenti azt, hogy a jövõben passzív életet kívánok élni,  hanem a képzettségemnek megfelelõ elfoglaltságot keresek. Szinte bizonyos, hogy ügyvédi irodában fogok dolgozni, s a kialakulóban lévõ szakmai rutin is segíthet abban, hogy változatlanul a Hosz tagok segítségére legyek jogi problémáik megoldásában - akár telefonon keresztül is. A Katonákért Alapítvány vezetése is jelezte, hogy számítanak munkámra, tanácsaimra. Úgy gondolom, a helyi nyugdíjas csoportban is aktivizálhatom magam, s természetesen ebben a körben is számíthatnak ingyenes jogi tanácsaimra.  Azt mondják, nyugdíjasnak lenni kiváltságos állapot, s remélem errõl magam is meggyõzõdhetek. Feleségem természetesen azt várja, hogy az eddigieknél gondozottabb lesz a családi ház kertje, én viszont régi hobbimnak és álmomnak kívánok hódolni, melyben nem kevés idõt foglal el a sport, s azt követõen a jól megérdemelt szaunázás.