Bizalommal fordultam a Honvédszakszervezethez 2004. márciusában megbízási díj vonatkozásában, mert tudomásomra jutott, hogy másnak folyósítanak (parancs alapján) megbízási pénzt, olyan beosztás-feladatkör ellátásáért, amit több éven keresztül végeztem az alakulat diszlokálásáig folyamatosan. A megbízott illetõ nem értett a beosztás követelte feladatokhoz és ez késõbb a Salgótarjáni Munkaügyi Bíróságon ki is derült. Egyébként több hónapon keresztül kaptam megbízási díjat a plusz munkavégzésért.
Amikor a parancsnokomnak felvetettem a problémámat, miért nem kapom tovább a megbízási díjat, az volt a válasza, hogy „Tamás, neked ez nem okoz gondot és ügyes vagy, meg tudod oldani“ mindkét feladatkört. A szolgálati panaszomat tehát elutasították az illetékes parancsnokságok, de mivel szerintem nem kellõ alapossággal vizsgálták ki kérésemet, ezért Munkaügyi Bírósághoz fordultam a szakszervezet jogsegély szolgálatánál tevékenykedõ dr. Fodor Zita ügyvéd hölgy és dr. Hortobágyi Tibor jogász úr segítségével.
Kereseti kérelmem az elöljáró parancsnokság utasítása alapján a Veszprémi Munkaügyi Bírósághoz lett benyújtva, aki megállapította illetékességének hiányát, ezért elrendelte a per, valamint az iratok áttételét a Salgótarjáni Munkaügyi Bírósághoz. A bíróság meghallgatta a beterjesztett tanúk 50%-át, a felperest, az alperest és ítéletet hozott a megbízási díj (25%-s) három évre visszamenõlegesen alperes által történõ megfizetésére. Az ítélet ellen 15 napon belül lehetett volna fellebbezni, ha nem tartottam volna elfogadhatónak, igazságosnak. Egyben azt gondolom, hogy a parancsnokok által hozott döntések sem tévedhetetlenek, ezért a kérelmeket, beadványokat nem felületesen kell kivizsgálni.
Köszönöm: Kovács Tamás nyá. mk. õrnagy
