„Az utolsó töltényig...”

A Kurca partján

A Csongrád megyei Szentes életében meghatározó a napfényben és a termálvízben való bõvelkedés. Egyedi arculatát a várost átszelõ Kurca-folyó jelenti. A Kurca-folyó által övezett Széchenyi-liget Szentes legnagyobb kiterjedésû parkja, mely botanikai és kultúrtörténeti emlék. A Tisza és a Körös folyók természeti szépsége, gazdag növényzete és állatvilága is nagyban hozzájárul Szentes egyedülálló természeti adottságához. Helyi védettségû a területi kórház 16 hektáros parkja, melyet a harmincas években alakítottak ki. Itt található a város elsõ termálkútja, melyet egy keleties stílusú pagoda rejt.

A város határában található Európa második termál-tava, amely ugyancsak a város kitûnõ geotermikus adottságait bizonyítja. A Szentesi Sport és Élményközpont kellemes környezetben, számos kikapcsolódási lehetõséggel várja vendégeit. A pihenést kedvelõk termálmedencéket (élményelemekkel), szaunát, pezsgõfürdõt, a sportolni vágyók úszómedencéket és csúszdákat vehetnek igénybe. A csúszdaparkban a családi csúszda mellett kamikáze- és anakonda csúszda várja a szórakozni vágyókat. A kisebb gyermekek részére két gyermekmedence csúszdával, pezsgõfürdõvel és csobogóval nyújt igazi kikapcsolódást. A csodálatos idilli környezet, a sokszínû szolgáltatások az egész generáció felfrissülését teszik lehetõvé. A török fürdõkre emlékeztetõ Termál Gyógyfürdõ 71 °C-os, alkáli-hidrogén-karbonátos, fluoridos gyógyvize ízületi, mozgásszervi és krónikus nõgyógyászati betegségek kezelésére alkalmas. A különbözõ vízi és elektroterápiás kezelések mellett egy nappali szanatórium is mûködik a gyógyfürdõben.

Látnivalókban is bõvelkedik a város. A nyugalmat sugárzó Kurca-parti sétány fogadja a városba érkezõket, majd az Erzsébet tér csodálatos parkja, a copf stílusú Városháza, a Szent Anna katolikus templom, a klasszicista volt Megyeháza, a város szívében lévõ megújult, impozáns fõtér, a Református Nagytemplom - mely az Alföld leghosszabb hajójú temploma - a lechneri stílusjegyeket hordozó Petõfi Szálloda nyújt egyedülálló látványt. Érdemes megtekinteni az ortodox és az evangélikus templomot, a Luther téri Díszkutat, de a könyvtárként mûködõ egykori Zsinagóga épületét is. A város életében meghatározó az aktív sportélet, mely sikerességét tükrözi „A Nemzet Sportvárosa 1996“ cím is.

Szentes a kultúra terén is igen aktív, szinte minden napra jut egy kulturális rendezvény. Alföldi városként jellemzõ a szántóföldi növénytermesztés, amely meghatározza a város külsõ látképét is. A búza, kukorica és napraforgó táblák, a fóliasátrak, valamint a téli kietlen róna egyedisége nyújt valódi látnivalót.

Az új szervezet

A Damjanich laktanyát még 1933-ban adományozta a város a honvédségnek, ekkor a Simonyi Óbester Huszárezred vette birtokba. A kor emlékét a laktanyában található, 1991-ben megnyitott Huszármúzeum õrzi. Késõbb különbözõ fegyvernemi alakulat és szakcsapat, – köztük a vasútépítõ ezred (képünkön) – állomásozott itt, majd 1991-tõl végérvényesen is a mûszakiak vették birtokukba a kaszárnyát.

1997. március elsején alapították meg a mûszaki dandárt, s kilenc év múlva, ezen a napon szûnt is meg. A dandár volt az elsõ alakulat a Magyar Honvédségben, ahonnan az NRF-be (NATO Response Force – NATO Reagáló Erõ) alegységet vezényeltek, s a prágai képességcsomag-felajánlás mûszaki kapacitását is õk adták. Mindezek mellett a dandár mindvégig kiszolgálta a Magyar Honvédség mûszaki biztosítási feladatait, és részt vett a hazai katasztrófa-elhárításban is.

Aztán az évek óta zajló haderõ-átalakítás a szentesieket sem kímélte, a Mûszaki Dandár jogutódjaként, ez év március elsején megalakult a Magyar Honvédség 37. II. Rákóczi Ferenc Mûszaki Zászlóalja. Az átszervezés során megszûnt a dandár hídépítõ, valamint logisztikai zászlóalja, és a törzstámogató század, az MH 37/4. Török Ignác Mûszaki-építõ Zászlóalj pedig az MH 5. Bocskai István Könnyûlövészdandár alárendeltségébe került. Az újonnan megalakított – egy hídépítõ és egy víztisztító századból, valamint a kiszolgáló, támogató elemekbõl álló – zászlóalj parancsnoka Nyers József ezredes lett. Amíg Nyers ezredes – ez év nyaráig – a vezérkari tanulmányait folytatja, az alakulat megbízott parancsnoka Csurgó Attila alezredes.

Az utolsó töltényig

A város polgármestere – még évtizedekkel ezelõtt, elõfelvételisként, majd tartalékos tisztként – két esztendõn keresztül gyarapította katonaélményeit. Szirbik Imre beszélgetésünkkor azt hangsúlyozta, hogy mindig lehet a szentesi katonákra számítani, az árvízi együttmûködés, a városvédekezésnél tanúsított logisztikai és irányító tevékenység mindig megbízható és nyugodt hátteret jelentett a város számára.

A város elsõ emberétõl azt is megtudtuk, hogy a szentesi fiatalok is kihívásnak, ugyanolyan munkahelynek tekintik a katonai szolgálatot, mint a civil foglalkozásokat, ezért is fajsúlyos törekvése a városnak, hogy továbbra is minél több katona szolgálhasson itt.

- Mi, szentesiek nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a Magyar Honvédség egyik elitalakulata, a mûszaki fegyvernem legkiválóbb katonái szolgálnak városunkban. Katonáink már korábban hírnevet szereztek a nemzetközi békefenntartó tevékenységben, az IFOR és az SFOR kötelékében, de ha megemlítenem a budapesti Európa-hidat, vagy a mostari hidat, ki ne tudná, hogy a hidász katonákról és munkájukról beszélek. 

A helybéli fiatalok vonzónak tartják a Magyar Honvédségben egyenruhásként szolgálni, hiszen lehetõségük van világot látni, katonaként a világ különbözõ térségeiben megfordulni. S ennek van kisugárzása is, aki valamilyen okból nem lett, nem tudott szerzõdéses katona lenni, az megjelenik a rendvédelmi szféra másik ágaiban: tûzoltóként, rendõrként.

Árvíz idején számos aranyos történetnek voltam szem- illetve fültanúja. A helyi lakosság is mindenben segített; példának okáért az egyik patikus különbözõ fényvédõ krémeket hozott ki, hogy védje a katonák bõrét a napsütéstõl.

Két katonalány, amikor meglátta a krémeket, megkérdezte: Polgármester úr! Vehetünk belõle? Ez egy csodálatosan jó krém, valószínû, hogy az  illetményünkbõl nem vehetnénk ilyet – mondták. Mi ekkor büszkék voltunk a patikusokra - hogy ilyenre gondoltak - ez is egy klassz dolog volt!

Persze nemcsak az aktív, a nyugdíjas bajtársakat sem feledi a város, március 14-én, Szentes város polgármestereként zászlót adományoztam számunkra.

Bízom abban, hogy továbbra is élénk katonaélet lesz Szentesen. Tudom, hogy semmit nem érne a lobby-tevékenység, ha nem lenne mögötte a szentesi katonák kiemelkedõ szakmai és emberi tevékenysége. A jövõt – úgy gondolom – a múlt eredményei már megalapozták. A hidászok délszláv tevékenysége és, hogy a víztisztító század egészen a Zöldfoki- szigetekig vitte Szentes hírét, arra kötelez, hogy az utolsó töltényig, az utolsó csepp vérünkig” védeni fogjuk - ez az alakulat maradjon itt.  

A müszakiakért

A szentesi katonák 1996. február 5-tõl az IFOR, majd SFOR kötelékében mûködõ Magyar Mûszaki Kontingens felkészítésében, kiszolgálásában vettek részt - ezekben az esztendõkben lettek világhírûek is. A zászlóaljparancsnok, Nyers József ezredes kontingensparancsnokként is szolgált Okucaniban.

Az ezredes lapunknak elmondta, hogy a mintegy ötszáz szentesi katona idei fõ feladatát a haderõ-átalakításból a zászlóaljra vonatkozó szervezési tevékenység követelmények szerinti végrehajtása képezi. Emellett kiemelt kiképzési célkitûzés az MH modern, expedíciós jellegû alkalmazásához és a honvédelmi kötelezettségek teljesítéséhez szükséges képességek biztosítása is.

- Mi - és itt valamenynyi kollégámat megemlíthetem - mindent megtettünk azért, hogy ez a dandár megmaradjon. Voltak inspirációk, biztató jelek, ennek ellenére még az ezred szervezet kiharcolása sem sikerült. A szervezeti változást bejelentõ állománygyûlésen ezért is voltak  szomorúak a kollégák. Sokan mentek nyugállományba, így fiatalodtunk ugyan, ám a létszámcsökkentéssel közel százötven hivatásos és szerzõdéses állományú kollégának szûnt meg a beosztása Szentesen.

- Mik a legégetõbb problémák ma Szentesen?

- Az állomány környékbeli településekrõl történõ beszállítása jelenleg megoldott, de fennáll a veszély, hogy a kollégáknak – önköltségesen – kell majd megoldani a Kiskunfélegyházáról, Hódmezõvásárhelyrõl és a többi szomszédos településrõl való beutazást. A szerzõdéses katonák elhelyezése megoldott, lakásprobléma nincs.

A dandárról zászlóalj szervezetre történõ átállás, a bizonytalan, kiszámíthatatlan jövõkép miatt felkavart mindenki. Elindultak a rémhírek, hogy a kis létszámú alakulatok jövõje megpecsételõdött. A város ragaszkodik az alakulathoz. Szentes és a honvédség kapcsolata az ünnepi rendezvényekben, a sportprogramokban és a természeti katasztrófák, az árvizek idején teljesedik ki.

Dacára annak, hogy mintegy száz szerzõdéses katonát tudnánk még – a meglévõk mellett – foglalkoztatni, és októberben a NATO is ellenõrizni fog bennünket, nem panaszkodunk.

A Honvéd Rákóczi Sportegyesület élénk sportéletet bonyolít le és szervez.

Együttmüködési megállapodás

Március 10-én látta el kézjegyével Nyers József és Varga Árpád a helyi parancsnok és a Hosz alapszervezet közötti együttmûködési megállapodást.

A zászlóaljparancsnok szerint az érdekképviselet legfontosabb feladata, hogy segítse a parancsnok munkáját. Nyers ezredes véleménye az, hogy a feladatszabást alá kell támasztani, egymás mellett, egymás érdekében kell dolgozni. Együttmûködve, együtt dolgozva, egymás feladatait figyelembe véve, a másik megelégedésére kell tevékenykedni. Amit én nem tudok megoldani, azt a szakszervezet a saját eszközeivel még megoldhatja, s ebben támogatom is – tette hozzá.

A legfontosabb dolog az egyének érdekeinek hatékony és halasztást nem tûrõ képviselete, ezért is fontos, hogy a szakszervezeti tagok ügyeiben a parancsnok soron kívül fogadja az alapszervezeti vezetõt, illetve helyetteseit – mondta el az ünnepélyes aláírás alkalmával az alapszervezet vezetõje. 

Alapszervezet és vezetője

Talán valamennyi Hosz alapszervezet, illetve csoport közül a legjobb a szervezettség aránya a szentesi alapszervezetnél. A zászlóaljjá alakulás után is több mint négyszáz szakszervezeti tag tartozik a Varga Árpád fõtörzsõrmester vezette alapszervezethez. A kiemelkedõ szervezettség elsõsorban az egykori alapszervezeti vezetõknek, dr. Ujfaludi Zoltán jelenlegi Hosz fõtitkárnak, a nyugállományba vonuló Fórján Sándornak és a Hosz által meghirdetett új típusú szakszervezeti jelenlétért helyben felelõs Jakubik András kelet-magyarországi területi ügyvivõnek köszönhetõ – mondta szerényen az alapszervezet irányítását pár hete átvevõ Varga Árpád. Vele az aktuális szakszervezeti és a helyi érdekképviseleti feladatokról is beszélgettünk.

- Ma már sajnos kevés a Magyar Honvédség megtartó ereje, sem az illetmények, sem az illetményen kívüli juttatások nem nyújtanak magas életszínvonalat, emellett veszélyben vannak szerzett jogaink, privilégiumaink is. A tagságtól elég energiát kapunk, ezért támogatjuk alapszervezeti szinten is a választmányi ülésen megfogalmazott, a reálkeresetek csökkentésének mérséklésére vonatkozó szakszervezeti célkitûzést, az illetményen kívüli juttatások bõvítésére irányuló további – a szakminisztériummal folytatott – tárgyalásokat. 

Legfontosabb feladatunk, hogy ezt a csapatot, a megmaradt zászlóaljat összetartsuk, ehhez pedig együttmûködésre, türelemre és toleranciára van szükség. Az a célunk, azért teszünk, dolgozunk valamennyien, hogy alakulatunk jól és szervezetten mûködõ mûszaki zászlóaljjá váljon, s az hosszú évekig meg is maradhasson. Ennek egyik megnyilvánulásaként a kollégák összekovácsolása, együtt tartása érdekében családi programokat szervezünk. Az elmúlt idõszakban megnövekedett igényeknek a Szalkai farmon teszünk eleget, itt nyújtunk egész napos kikapcsolódást kicsiknek, nagyoknak egyaránt. Egyébként a szolgáltatások jó irányba mutatnak, elérhetõk a tagok számára.

Fontos a tag véleménye

Csaknem tíz esztendeje szakszervezeti tag Bittóné, Hideg Orsika. A Helyõrség-támogató alegységek ellátó-rajánál rajparancsnokként szolgáló csinos hölgy szerint a Hosz megtett és meg is tesz mindent a helyi tagság érdekében. A Kiskunfélegyházáról ingázó szerzõdéses törzsõrmester elmondta, hogy a szolgálati buszjáratok megtartása érdekében kell harcolni a szakszervezetnek, ez a legaktuálisabb problémájuk. Orsika bízik a zászlóalj megmaradásában, bár azt is kiemeli, hogy nagyon kevés információval rendelkeznek a jövõt illetõen.

- Nem szabadna különbséget tenni a hivatásos és a szerzõdéses katonák között. Mivel az én szintemen semmivel sem több az illetménye a hivatásos kollégámnak, ezért úgy gondolom, az étkezésnek esetükben is költségmentesnek kellene lenni. 

Két lányom van, ezért elsõsorban a gyermekrendezvényeknek örülünk. Emellett az üdültetéssel és a lakáshitelekkel kapcsolatos szolgáltatások érdeklik leginkább a szentesi katonákat. 

Mit lehet az elmondottakhoz még hozzátenni? Talán csak annyit, hogy  végre a szentesi katonák is kapjanak egy-két biztató szót a jövõjükrõl!

Tömböl László mérnök altábornagy, az MH ÖHP parancsnoka – lapunk érdeklõdésére – elmondta, hogy a Magyar Honvédség vezetése hosszú távon számol a szentesi mûszaki-mûveleti zászlóaljjal.