Legalább olyan szép májusi tavasz volt, mint az idei. A honvéd- és nemzetôrseregek önbizalomban nem szenvedtek hiányt. Az 1849-es, függetlenségért vívott tavaszi hadjárat sikerein felbuzdulva azt mondták: „ide nekünk Buda várát!” Hadtörténészek vitatják, Buda ellen kellett-e menni, vagy egyenesen Bécsnek. Mindenesetre, a szabadságharc tavaszi hadjáratának csúcspontja, Buda visszavívása a magyar hadtörténelem legdicsôségesebb lapjait gazdagítja. A honvédtüzérség teljesítménye bebizonyította, hogy a magyar tisztikar válogatott és jól képzett volt, a legénység pedig kiválóan értette mesterségét, sôt mozgékonyságával is kitûnt. Százötvennyolc évvel ezelôtt, amikor nemzeti lobogónk váltotta fel a bástyákon a császári kétfejû sast, május 21-ét írtunk. Ennek emlékére a hálás utókor 1992-tôl a szabadságharc legfényesebb katonai gyôzelmét, Buda bevételének évfordulóját a Magyar Honvédelem Napjává nyilvánította. Ez ma már nemcsak a katonák, hanem az egész magyar társadalom ünnepe is.