(Cukorköles és komplexitás)
A „komplexitás” eléggé divatos szóvá vált mára. Nap, mint nap nagyon sokszor és számtalan helyen (írott és elektronikus médiában, elõadásokon, vitákon) hallhatjuk, olvashatjuk. Ha egy szóban kellene jelentését kifejezni, talán az „összetettség” vagy „bonyolultság” szóval tudnám ezt megtenni. Biztosak lehetünk abban, hogy régebben is bonyolultan összetett volt a világ, minden- mindennel összefüggött, csak éppen kisebb, vagy kevesebb volt, ami felismerhetõ és befolyásolható kapcsolatban állt egymással.
Így például törökverõ Hunyadi János szintén törökverõ gyalog katonája sem igen töprengett a kereklevelû cukorköles sanghaji piaci ármozgásairól, amikor 1443 telén, a jól bejáratott Morava- völgyi hadiúton Szófia felé bandukolt, és éppen egy jó vacsora esélyeit latolgatta. Úgy télidõben, lehet, délebbre is vágyott, ott a Balkánon. Derék utódja viszont, 565 évnyire és madárröptében is jó 150 kilométerrel délebbre (és kissé nyugatabbra) jól tudja: a komplexitás az komplexitás. Érti: az õ vacsorája mindentõl és bármitõl függ. A kitágult és bonyolultan összetett világban állandóan történik valami, és az a valami csuda módon mindig megtalálja az õ pénzes erszényét, és vastagon belenyúl. Még a nyúlással nem is lenne gond, ha folyton nem csak kifele venne belõle. Hiába, a dollárnak lelke van, érzékeny lelke, különösen a komplexitásra. Így évek óta gyengül, sõt egyesek mélyrepülésrõl beszélnek. Márpedig a „béketámogató mûvelet keretében külföldön szolgálatot teljesítõk devizaellátmánya” dollárban állapíttatik meg, akármiben is fizettetik ki. Bár az elõbbi míves megnevezést a katonai közbeszéd igen ritkán képes hibátlanul reprodukálni, mégis egyre több szó esik róla. Szinte nincs olyan nap, amelyen ne érkeznének panaszos üzenetek a távolból. A missziós illetmények (csak így egyszerûen) hovatovább fele annyit sem érnek, mint korábban, a daliás idõkben. Hej, ha Sebestyén, a Tinódy lantját még pengetné... mondhatná énekét pénznek romlásáról, egyenlõ szolgálatnak egyenlõtlen bérérõl. Ha már õ nem pengeti, katonáink mobilon, neten, tv-n figyelik merre, és menynyit mozdul az árfolyam, így kalkulálhatják, mit hoz számukra a következõ idõszak. Mivel a szûk esztendõk vagy hét éve tartanak, nem sok örömöt, inkább csalódást hozott és hoz a hírszerzés, de még- inkább az illetmény. Mind kevesebb gyûlik a számlán, márpedig a magyar katona forintövezetben éli hétköznapjait, így végül megtakarításai döntõ részét forintban használja fel: autóba, lakásba, nagyobb értékû javakba forgatja, lassan csak forgatná. A csalódás nyomán romlik a kedv és a hangulat. Az itthon most és majdan készülõdõkbõl jó néhányan inkább nem is mennének: többedik miszszió, idõ, távolság, fogyó türelem, szétvált család, a gyerek meg közben felnõ, a végén meg, ami marad, mire lesz elég. No de itt van a komplexitás! Ha a dollár nem akar magasrepülni, és ha mi pláne nem tudjuk erre rávenni, akkor is van megoldás: vagy többet a mélyrepülõbõl, vagy nem mélyrepülõt. Méltánylandó és jogos elvárás, hogy a missziós illetmény friss lendülettel feljebb emelkedjen, és ne süllyedjen, zuhanjon újra az elértéktelenedés felé. Csak van tán megoldás, hiszen a devizaellátmány meg a dollár nem a Morava völgyében talált örök idõkre egymásra, hanem jogszabály boronálta õket össze ilyenformán. Amit pedig köt a jog, azt oldja is, ha megvan rá az akarat. Na igen, és ha a dolgokat összetettségükben vizsgáljuk... A gyalogos, ott 1443 telén, a völgyben tovább bandukolt, már máson járt az esze: egy hete napkeletnek, két napja viszsza, utána futottunk, aztán megint verekedtünk, elõlünk futottak, mégis hátrajöttünk, megbújtunk, most meg megint délkeletnek megyünk. Elõttünk is ellen, utánunk is az. Mégis megvagyunk. Hú, de bonyolult ez, még jó, hogy nincs itt az a fránya komplexitás...
Az alábbi diagram egy szakaszvezetõ devizaellátmányát hasonlítja össze 2002 nyarán (SFOR KRK), és 2008. év elején (MH ÖBZ, KFOR szd.) teljesített misszió esetében:
A Honvédelmi Érdekegyeztetõ Fórum 2008. március 19-ei ülésén a Honvédszakszervezet kezdeményezte a devizaellátmány új (értékállóságot biztosító) rendjére irányuló kidolgozó munka felgyorsítását, azok hatályba lépéséig pedig áthidaló lehetõségek megteremtését, továbbá az MH ÖBZ és KFOR szd. magasabb kategóriába sorolását.
A Hosz véleménye szerint a devizaellátmány értékállóságának elérését a szabályzók átalakításával, az egy devizanemhez rendelés módszerének megváltoztatásával lenne célszerû biztosítani. Így olyan szándékokat tartunk támogathatónak, amelyek a devizaellátmány mértékét a hazai illetmény(alap) szorzataként kívánják kifejezni, biztosítva annak folyamatos és együttes emelkedését. A kulcskérdés azonban továbbra is a két juttatás aránya lesz, amely nem lehet a jelenlegi, az évek folyamán leértékelõdött érték. Támogatjuk a missziók különbözõ szempontok (veszélyeztetettség mértéke, éghajlati viszonyok, elhelyezési sajátosságok, a feladat jellege és egyéb) alapján történõ kategóriába sorolását és ennek alapján különbözõ mértékû kiegészítések folyósítását. Javasoljuk viszont a szempontrendszer és összetett értékelés kritériumainak, illetve a besorolás konkrét szabályainak normatívában való rögzítését. Továbbá kezdeményezzük a kategóriába sorolásról való döntés - gyorsaságának és operativitásának javítása érdekében - a jelenleginél alacsonyabb szinten történõ meghozatalát.
A Honvédelmi Minisztérium érintett szervei már megkezdték az új rendszer kidolgozását. Az egyeztetések során véleményünket folyamatosan jelezzük.
