160 éves a Honvédség

Ugyanakkor ezekben a hetekben, hónapokban emlékezünk arra, hogy 160 éve, 1848 márciusában–májusában, több szálon és több ütemben megkezdõdött a modern, önálló magyar hadsereg, a honvédség megalakításának folyamata. „Ennek során különbözõ típusú és jellegû alakulatok jöttek létre, melyek egyesítésébõl, összeolvadásából alakult meg 1848 õszén, már a Batthyány-kormányt követõ idõszakban az egységes magyar honvédsereg. Sorrendben az elsõ a nemzetõrség létrejötte volt.” – olvashatjuk Bona Gábor: „A szabadságharc fegyveres ereje” címû tanulmányában.  

Az önkéntes, mobilis nemzetõrsereg, a késõbbi honvédség létrehozása – hangsúlyozza Hermann Róbert is – „valószínûleg magától Batthyánytól származott; erre utal mind Szemere Bertalan Batthyányról írott jellemrajza, mind Mészáros Lázár emlékirata.” Batthyány Lajos miniszterelnök már márciusban így nyilatkozott: „A polgári szabadságra alapított társadalmi átalakulásnak biztosítéka… a nemzeti õrseregben keresendõ.” (Bona Gábor)

A király által 1848. április tizenegyedikén szentesített törvények (mindenekelõtt a XXII., a nemzetõrség létrehozásáról szóló törvény) alapján azután a törvényhatóságok öntevékenységének, valamint Batthyány központi szervezõ- és irányítómunkájának köszönhetõen országszerte megkezdõdött a nemzetõrség szervezése.

A szervezés megindulásának közvetlen elõzményeként az ugyancsak április 11-én hivatalba lépett Batthyány-kormány – mivel nem volt fegyveres ereje – azonnal elhatározta: kéréssel fordul az uralkodóhoz, illetve az osztrák hadügyminisztériumhoz, miszerint rendeljék haza a Galíciában és Morvaországban állomásozó magyar alakulatokat. E kérést rövid idõn belül többször is megismételték, ám mivel süket fülekre talált, és mivel „az ország több helyein a közcsend és rend megháboríttatott, s ekkorig 26 megye kért katonaságot”, a magyar kormány április 26-án „az országban mutatkozó vészes mozgalmak természetére” hivatkozva elhatározta egy mozgó nemzetõrség felállítását vagy egy önkénytes õrsereg kiállítását.” A határozat szerint 10 000 emberre költségvetést kell készíteni. A kormány a teendõkkel a hadügyeket ideiglenesen vezetõ miniszterelnököt és Kossuth pénzügyminisztert bízta meg. (Hermann Róbert) 

A szervezést felgyorsították a délvidéki szerb mozgalomról szóló hírek, illetve a szlavóniai fõhadparancsnok május 15-én Pestre érkezõ jelentése arról, hogy a szerbek fenyegetõ magatartást tanúsítanak. A magyarországi Délvidéken élõ szerbek, többször megerõsített kiváltságaikra hivatkozva, Magyarországon belül területileg különálló szerb vajdaságot kívántak kialakítani. Ezt a magyar hivatalos körök, mindenekelõtt Kossuth, visszautasították. Így a délvidéki szerbek május 13-i, karlócai gyûlése kimondta a Magyarországon élõ szerbek teljes politikai önállóságát, vajdát választott, és ki akarta jelölni az országon belül a szerb vajdaság határait. Törekvéseiket Bécs és Belgrád egyaránt támogatta. Ezrével érkeztek a fegyveres önkéntesek a Szerb Fejedelemségbõl. A harcok 1848 júniusában kezdõdtek el.

A Batthyány-kormány május 16-án kiáltványt adott ki, amelyet a Haditanács elnöke, Baldacci Manó báró, ezredes írt alá és Batthyány miniszterelnök ellenjegyzett, és amely „a fenyegetõ veszélyre hivatkozva bejelentette a toborzás megkezdését. A kiáltvány egy 10 000 fõbõl álló, rendes nemzetõrség felállításáról szólva közölte, hogy az önkéntesekbõl kialakítandó sereg tagjai 3 évig szolgálnak, zsoldjuk magasabb lesz a sorkatonákénál. Az önkéntesek fegyvert és ruhát az államtól kapnak. Május 17-én egy újabb felhívás látott napvilágot, ezúttal a ’Magyarországon tanyázó sorkatonasághoz’. Közölte, hogy a kiállítandó sereg 10 zászlóaljból fog állni, ’a hadseregnél szokásban lévõ tisztekkel ellátva, és katonai szabályok szerint gyakorolva és oktatva leend és õrnagyok által kormányoztatni fog’. Ez egyértelmûvé tette, hogy nem csupán afféle elit nemzetõrségrõl, hanem reguláris katonaságról van szó.” – olvashatjuk Hermann Róbert: 1848–1849 A szabadságharc hadtörténete címû könyvében.

(gyõri)