Mondja el!

Kun Ferenc (43)

- 27 évvel ezelõtt könnyebben válaszoltam volna erre a kérdésre. Akkor még biztos, hosszútávú megélhetést, karrierlehetõséget, jó fizetést, lakást, férfias kihívást, jól megérdemelt (25 év utáni) szolgálati nyugdíjt jelentett a honvédség. Ma munkalehetõséget, ha megfelelsz a kemény, néha igazságtalan (gondolok itt a fizikai felmérésre) felvételi követelményeknek.

Állománykategóriák figyelembe vétele nélkül  biztos fizetést, ami azonban sajnos nem követi az évenkénti inflációt. Az elõmeneteli rendszer hibái miatt sajnos nem beszélhetünk kiszámítható karrierlehetõségrõl. Helyette inkább a „jó idõben ,jó helyen“ lévõség érvényesül. A lakáslehetõség csak a hivatásos tiszthelyettesek és tisztek részére adatott meg, már ha van az adott helyõrségben szolgálati lakás. Ha nincs, marad a nõtlen szálló, albérlet vagy ami új lehetõségként megjelent, a lakhatási hozzájárulás lakáslízingbe való „bekonvertálása“. Sajnos a szerzõdéses állománynak, (akikre pedig most nagy szüksége lenne a honvédségnek) ez a lehetõség nem adatott meg, nekik marad a honvédségi szállás, ami a sok kötöttséget figyelembe véve, nem egy jó megoldás. A férfias kihívás az, ami még mindig fennáll, hiszen elmondható, hogy kemény a kiképzés, sok a gyakorlat, és a misszióba való kijutás lehetõsége is cél lehet az állomány elõtt. A szolgálati nyugdíj bizonytalansága sem jelent ma már csábító erõt. Ami még mindig a honvédség mellett szól, az a különbözõ pótlékok (ruházati, élelmezési veszélyességi, utazási stb.) béren kívüli juttatások rendszere. Mindent egybevetve, ha elfogadjuk azt a kijelentést, hogy „befejezõdött a haderõ átalakítás“, és a fõ cél a meglévõ állomány megtartása, a hiányzó állomány pótlása lesz, akkor bízom abban, hogy újra jó lesz katonának lenni és a huszonhét évvel ezelõtti lehetõségek újra motiválóak lesznek mindenkinek.

Pethõ Ágnes Gabriella (22)

- Az érettségi után alkalmi és nyomdaipari munkából éltem, bár már gyermekkoromban is katona vagy rendõr szerettem volna lenni. Most azért választottam ezt a pályát, mert anyagilag is jó hátteret és biztos megélhetést látok benne. Katonaként – bármire is lesz lehetõségem – szeretném kihasználni.

A kaposvári származású katonanõ kiképzés után Tatára, aknavetõ irányító beosztásba kerül. 

Elek Sándor (25)

- Életem, eddigi munkatapasztalataim nem voltak pozitívak, ugyanakkor a Magyar Honvédségrõl rengeteg jó dolgot hallottam. Miután az építõiparban, de a telemarketingben is kipróbáltam magam, úgy gondoltam, hogy ez a biztos, anyagilag is korrekt munkalehetõség a számomra. Hosszú távra tervezek, a seregtõl szeretnék nyugdíjba menni.

A fiatal szerzõdéses katona az alapkiképzés után a Petõfi laktanyában, rendészként szolgál majd.

Jánosa-Balogh Edina (23)

- Mivel a férjem is katona volt, ezért nem volt kérdéses az indíttatás. Hiába van magyartanári végzettségem, nem tudtam pedagógusként elhelyezkedni, aztán szerencsét próbáltam egy lízingcégnél is, de az sem jött be. A Magyar Honvédségnél szeretném megtalálni a számításomat, hosszú távra tervezek.

A székesfehérvári katona a Nagysándor József Híradó és Vezetéstámogató Ezredhez kerül, relékezelõként szolgál majd és misszióba is szívesen kimenne.

Szûcs Ákos Tamás (29)

- Azon szerencsések közé tartozom, akik sorállományú katonaként már belekóstoltak a katonaéletbe. Amellett, hogy tetszik, színvonalas és ésszerû mind elméleti, mind gyakorlati oldalon a kiképzés, biztos munkahelynek is tartom a modern kornak megfelelõen átalakult struktúrájú Magyar Honvédséget.

Ákos eredetileg Tatán akart szolgálni lövészként, ám ez nem sikerült, így Budapesten rendész lesz.