KÖSZÖNTÕ

A megalakulástól kezdõdõen felvetõdtek a speciális nyugdíjas problémák, feltéve, ha például a nyugdíjszámítás módját, a nyugállományba vonulás feltételeit és idejét nyugdíjas ügynek tekintjük. Szerintem nem az, és a Hosz korábbi aktív tevékenységének is eredménye a jelenlegi - bár nem hibátlan - de kielégítõnek tekinthetõ nyugdíjrendszer.

Ez a tíz esztendõ nem volt egyszerû idõszak, sem a honvédség, sem a szakszervezet életében. Egyes katonai szervezeteknél az alig megalakult érdekvédelmi szervezet szinte azonnal megszûnt az alakulat felszámolásával. A 90-es években, sok városban több alakulat is volt. Azután a katonák eltûntek a városból, a megyébõl, az ezredfordulóra már régiók voltak, ahol a katonaságot a megyei hadkiegészítõ parancsnokságok és a helyben maradt nyugállományú katonák képviselték. Az utóbbiak száma ma meghaladja a tényleges katonákét és ötszörösen haladja meg azokét, akik közülük valaha is elérhetik a nyugállományú státuszt.

Ezekre a változásokra is reagálva kezdték megszervezni az aktív nyugdíjasok a nyugállományú tagozatot, amelynek egyik motorja a késõbbi tagozat elnök Bakodi Zoltán volt. Sok-sok tisztet, zászlóst, tiszthelyettest említhetnék név szerint azok közül, akiket tisztelet és köszönet illet, hiszen a tagok nélkül nincs csoport, a csoportok megalakítói, vezetõi nélkül nincs tagozat. Külön köszönet illeti az alapszervezeti és csoportvezetõket, mert õk végzik a munka nehezét. Szervezik a csoport életét, képviselik társaikat a döntéshozatali rendszerben, látogatják a betegeket, esetenként végsõ búcsút vesznek.

Tisztelet és köszönet mindenkinek, aki úgy gondolta: együtt többre jutunk, és ezt a Hosz keretei között tehetjük legeredményesebben. Tudjuk, mûködik más, elsõsorban a nyugállományú katonákat tömörítõ, közel azonos célú nyugdíjas szervezet is. Gyakori a kettõs tagság. Ez nem baj, hiszen ma már a korábbi erõteljes szembenállás helyett együttmûködési megállapodás is összeköt bennünket.

Feladat viszont akad bõven! A jelenlegi idõsügyi ellátó és támogató rendszer a korábbi szabályokra, szervezetre és szemléletre épül, közben minden más lett. A nyugállományú katonákkal való kapcsolattartás, egyes ellátási formák, támogatások a katonai szervezet parancsnokának feladatai közé tartozik, s közben a legközelebbi szervezet 100 kilométerekre van. A probléma nem új keletû, a tárca is változást szeretne. Megkezdõdött az idõsügyi stratégia kidolgozása, melynek aktív részesei vagyunk: reméljük, ennek keretében elõbb elvi, majd gyakorlati síkon is sikerül hosszabb távon megoldást találni a rászorulók megfelelõ támogatására, a jelenleg meglévõ és indokolatlan nyugdíj különbségek csökkentésére, és nem utolsósorban - az idõsek régi álma - egy honvédségi nyugdíjas otthon létrehozására.

Szeretném azt is elmondani, hogy amikor a nyugállományú társaimnak, elõdeimnek köszönetet mondok, ez nem valami saját vállon veregetés is, mert a tagozat megszervezésében semmiféle, az elmúlt 10 évi tevékenységben is alig volt szerepem, annak nagyobb részét aktív állományban egyszerû Hosz tagként éltem meg.

Sörös István

tagozatelnök