A JOGÁSZ VÁLASZOL

A házasság

A magyar családi jog szerint házasság akkor jön létre, ha az együttesen jelenlevõ házasulók az anyakönyvvezetõ elõtt személyesen kijelentik, hogy egymással házasságot kötnek. Polgári házasságot nem köthet senki hirtelen elhatározásból, mert a házasságkötést az anyakönyvvezetõ csak a házasságkötési szándék bejelentését követõ harminc nap utáni idõpontra tûzheti ki.

Vannak olyan esetek, amikor a házasulók hiába szeretnének házasságot kötni, azt érvényesen nem tehetik meg. A legkézenfekvõbb eset az, ha a házasulók valamelyikének korábbi házassága fennáll. Emellett bizonyos rokoni kapcsolatok is kizárják a házasságkötést: érvénytelen az egyenesági rokonok, testvérek házassága, továbbá a testvérnek testvére vér szerinti leszármazójával (például egy nagybácsinak unokahúgával), vagy a házastársnak volt házastársa egyenesági rokonával (például egy elvált férjnek korábbi felesége újabb kapcsolatából származó gyermekével) kötött házassága. Az utóbbi két esetben azonban a jegyzõ felmentést adhat akár a házasságkötés elõtt, akár utóbb, a házasság fennállása alatt. Ezeken az eseteken kívül érvénytelen az örökbefogadónak az örökbefogadottal kötött házassága is.

Házasságot csak férfi és nõ köthet, és csak olyan férfi és nõ, akik betöltötték tizennyolcadik életévüket. Kiskorú csak a gyámhatóság elõzetes engedélyével köthet házasságot, azonban lényeges kiemelni, hogy a gyámhatóság a házasságkötésre indokolt esetben is csak akkor adhat engedélyt, ha a házasuló a tizenhatodik életévét betöltötte.

A feleség a házasságkötés után – választásától függõen – új nevet viselhet. Ha például Szép Judit és Erõs László házasodik össze, akkor a hölgy a következõ nevek közül választhat: Szép Judit, Erõs Lászlóné, Erõs Lászlóné Szép Judit, Erõsné Szép Judit vagy Erõs Judit. A férj továbbra is az Erõs László vagy – talán kicsit furcsa módon – a Szép László nevet használhatja a házasságkötés után. Viszonylag új lehetõség az, hogy a férj, illetve a feleség a házasságkötés után házassági névként családi nevüket is összekapcsolhatja, hozzáfûzve a saját utónevét (Erõs-Szép Judit és László).

A házasság mûködésével kapcsolatban a törvény elõír bizonyos szabályokat és elveket. A házastársak jogai és kötelességei egyenlõek, a házasélet ügyeiben közösen kell dönteniük. A házastársak a személyüket érintõ ügyekben önállóan, de a család érdekeit szem elõtt tartva döntenek. A házastársak hûséggel tartoznak egymásnak és egymást támogatni kötelesek. A törvény szerint a házasság a házastársak valamelyikének halálával, rossz esetben felbontással (válással) szûnik meg.

A válóper

A jogi szaknyelvben a válás szó ismeretlen, helyette a házasság felbontásáról beszélhetünk.

Fontos kiemelni, hogy a házasságot kizárólag házassági bontóper útján lehet felbontani, a bíróságot - annak költségeivel (illeték, perköltség) - nem lehet megkerülni. A házasságot a bíróság kizárólag valamelyik házastárs kérelmére, vagy a házastársak közösen benyújtott kérelme, egyezõ akaratnyilvánítása alapján bonthatja fel. De vajon mitõl függ, hogy a bíróság felbontja-e a házasságot vagy sem?

A válóperben a bíróság azt vizsgálja, hogy az érintett házaspár házasélete teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott-e, ezen túlmenõen pedig – amennyiben a házasságból közös kiskorú gyermek született – úgy az õ érdekét is figyelembe köteles venni. A bíró tehát nem azt nézi, hogy a házasság megromlásában melyik házastárs a vétkes, hanem arról kell meggyõzõdnie a házasság felbontásának kimondását megelõzõen, hogy a házasság véglegesen megromlott, és az a továbbiakban fenn nem tartható. Hiába gyûjtünk tehát minél több indokot, hogy a másik fél mennyire gonosz, rosszul bánt velünk, a válóperben nem a vétkest keresik.

A házasság felbontásáról a bíróság - megegyezésen alapuló bontás esetén a házastársak egyezségének jogerõs végzéssel történõ jóváhagyását követõen – ítélettel határoz. Ha az ítélet jogerõre emelkedik, az elvált feleknek új jogi helyzettel kell számolniuk. Így például az elvált felek újból köthetnek házasságot, a férje nevét viselõ feleség – ha a névviseléstõl nem tiltják el – szabadon dönthet arról, hogy milyen nevet kíván viselni. Megszûnik a házastársi vagyonközösség, és megszûnik az öröklésen alapuló házastársi haszonélvezeti jog is.

A bíróság a válóperben egyben békítõ tevékenységet is végez, amely eszköze lehet a házasság megmentésének. Az elsõ tárgyaláson kiemelt jelentõsége van annak, hogy lehetõség szerint mindkét házastárs személyesen megjelenjen, hiszen a bíróság egyik feladata az elsõ tárgyaláson annak megkísérlése, hogy a házastársakat kibékítse. A békítést a bíróság a per során bármikor megkísérelheti, nem csak az elsõ tárgyaláson. A válás csak befejezése és nem megoldása egy kapcsolatnak. Akik a válás határán vannak, a mediációval (más néven közvetítõi eljárással) igazi megoldáshoz juthatnak.

A gyermektartás

A magyar családjogi törvény szerint, de a józan lelkiismeret szerint is a szülõnek kötelessége gyermeke eltartásáról gondoskodni. A gyermek tartására vonatkozó kötelezettség a gyermek kiszolgáltatottsága, testi, szellemi, erkölcsi fejletlensége miatt a házastársi vagy egyéb rokontartási kötelezettséghez képest sokkal szigorúbb. A szülõ ugyanis a saját szükséges tartásának rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével azt, ami a közös megélhetésükre rendelkezésre áll. Ez a szabály nem irányadó, ha a gyermek tartása vagyonának jövedelmébõl kitelik, vagy a gyermeknek tartásra kötelezhetõ más egyenes ági rokona van.

A gyermeket gondozó szülõ a tartást természetben (például lakhatás biztosítása, etetés, öltöztetés, taníttatás), a különélõ szülõ – aki nem szükségszerûen elvált szülõ – pedig elsõsorban pénzben szolgáltatja, amit gyermektartásdíjként ismerünk. Természetesen, ha a szülõk közös háztartásban, együtt élnek, mindketten természetben biztosítják gyermekük részére a tartást.

A kiskorú gyermeket megilletõ tartásdíjat a szülõi felügyeletet gyakorló szülõ vagy a gyermeket gondozó más személy részére kell kifizetni, aki azt köteles a gyermek szükségletére fordítani. A gyermektartásdíj pénzben történõ megfizetése esetén a gyermeket gondozó dönti el, hogy elfogadja a kötelezett önkéntes teljesítését (a kötelezett közvetlenül a jogosultnak fizet), vagy kéri a gyermektartásdíjnak a kötelezett munkáltatójánál történõ letiltását (a tartásdíj összegét a munkáltató levonja, és megküldi a jogosultnak). A tartásra kötelezett és a gyermeket ténylegesen eltartó, gondozó személy megállapodhatnak abban is, hogy a kötelezett a tartási kötelezettségének fejében nem havonkénti rendszeres összeget fizet, hanem megfelelõ értékû vagyontárgyat vagy ingatlant ad a jogosultnak.

A tartásdíjat a gyermek szükségleteinek kielégítésére kell fordítani, azaz a lakhatásának, élelmezésének, ruházkodásának, taníttatásának biztosítására kell felhasználni. A tartásdíj összegének megállapításakor alapvetõ jelentõséghez jut ezért a gyermek szükségleteinek mértéke, amely az életkor és egyéb körülmények függvényében változó lehet.

A gyermektartás esetén is alkalmazandó szabály, hogy a bíróság csak a szülõk megegyezése hiányában dönthet a kérdésrõl. A szülõk megállapodására sor kerülhet peres eljárásban vagy peren kívül. A perbeli megállapodást a bíróság kizárólag akkor hagyja jóvá, ha az a gyermek érdekeit szolgálja. Peren kívül, de akár a peres eljárásban is lehetõség van arra, hogy a szülõk a törvényes mértéknél magasabb mértékû gyermektartásdíjban állapodjanak meg. A gyermektartás kérdésében különösen fontos a megegyezés, ezért ennek érdekében a bírósági eljárás elõtt mindenképpen a mediációt (közvetítõi eljárást) érdemes igénybe venni. Hiszen a gyermektartásnál nem a szülõkrõl, hanem elsõsorban a gyermekrõl van szó.