Új tisztségviselők a Honvédszakszervezetnél

Jeszenyi Ildikó bölcsészkaron szerzett diplomát orosz-pedagógiai szakon, ezt követõen a tiszaföldvári gimnázium és óvónõképzõ szakközépiskola tanára volt másfél évtizeden keresztül, ahol a szaktárgyak mellett kommunikációs készségfejlesztést is oktatott.

- Pályaválasztásomban bizonyára szerepet kapott a családi modell: édesapám is pedagógus volt, de korábban határõrtisztként teljesített szolgálatot. A váltásra – s nem véletlenül – a forradalom kitörése körüli idõszakban, azaz l956-ban került sor. S mily furcsa dolgokat produkál a sors: én tizenöt év után hagytam el a katedrát, s pártoltam át egy fegyveres testülethez. A kollégák számára bizonyára meglepõ, jelentõs pályamódosításra a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Rendõr-fõkapitányság felkérésére került sor, ahol a közlekedési és igazgatásrendészeti dolgozóknak tartottam önismereti tréningeket – ekkor már rendkívül fontos volt ugyanis, hogy az állampolgárokkal közvetlenül érintkezõ rendõrök megfelelõ felkészültséggel, empátiával rendelkezzenek. Tanítottam, s közben magam is tanultam: a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett újabb oklevél azt tanúsítja, hogy mentálhigiénikusként felelõs vagyok az emberi lélek egészségének megõrzéséért. Természetesen szükségét éreztem szakirányú végzettségnek is – ezt a rendõrtiszti fõiskola átképzõ karán szerzett felsõfokú rendõrszervezõi diplomával abszolváltam. Ekkor kaptam elsõ tiszti rendfokozatomat, azaz hadnaggyá avattak.  Öt évig mûveltem a pszichológusi pályát, öt évig voltam - József Attila szavaival – a lelki világ mérnöke, amikor a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Repülõtiszti Intézetéhez pályáztam, a PR és nemzetközi kapcsolatok referense feladatkörének ellátására. Úgy gondoltam: ez ragyogó lehetõség lesz arra, hogy kapcsolatteremtõ készségemet kifejtsem, miközben angol nyelvtudásomat is hasznosíthatom. Munkám nem minõsült egysíkúnak, hiszen beosztásaim folyamatosan változtak: voltam PR tiszt, fõiskolai adjunktus, kollégiumi nevelõ, s az egyszemélyes titkárságon fõtiszt. A ZMNE Bolyai János Katonai Mûszaki Kar Repülõmûszaki Intézetében számos jelentõs rendezvény lebonyolításában vettem részt – ezek közül is kiemelkedik a NATO tagállamok akadémia parancsnokainak találkozója és a Multimédia az oktatásban országos konferencia. Részese lehettem a Tudománynapi rendezvénysorozatok, a repüléstudományi konferenciák megszervezésének, s  a Dísz-emléklap adományozó ünnepségeknek.

Jeszenyi Ildikó munkahelyi teendõinek ellátása mellett a helyõrségi élet szervezésében is aktivizálta magát: egyike volt a hagyományos repülõbálok szervezõinek, s mint a lakásbizottság elnökhelyettese, a katonák életminõségét, szociális helyzetét is érdemben befolyásolhatta.

- A feladatok gyakran megtaláltak, s én mindegyiket új kihívásként fogtam fel, de bármily emberpróbálók voltak is, soha nem mondtam le a tanulás lehetõségérõl - a közelmúltban tettem eleget vizsgakötelezettségeimnek a Hadtudományi doktori iskolában. Kutatásom témája: civil-katonai együttmûködés lehetõségei békeidõszaki katasztrófák elhárításakor. S nemcsak tanulok – az Oktatási Minisztérium is számít rám, hiszen részt veszek tankönyvek, interaktív tananyagok készítésében, s a tárca akkreditációs szakértõként is számít rám.

Jeszenyi Ildikó számára nem ismeretlen a szakszervezeti munka sem, hiszen valamennyi munkahelyén tagja volt az érdekvédelmi csoportosulásnak. Pedagógusként alapszervezeti szervezõtitkári tisztséggel bízták meg, s a rendõrségnél is hasonló pozíciót töltött be az IPA megyei szervezetében. Sok nagy rendezvény – gyermeknapok, horgászversenyek, külföldi üdültetések - kötõdnek nevéhez, s teszik emlékezetessé, esetenként felejthetetlenné akkori munkáját.

A Honvédszakszervezetbe egyébként 2003-ban kértem a felvételemet, s két évvel késõbb a nõi szekció vezetõségének póttagjává, tavaly pedig a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem alapszervezetének vezetõségi tagjává választottak. Új státusom, vagyis a Hosz szociális és személyügyi ügyvivõi beosztásom egyfajta tükre is pályámnak: családi indíttatásom, életutam arra predesztinál, hogy segítsek az embereken, s hiszem, hogy erre különösen nagy lehetõségeim lesznek egy jelentõs, reprezentatív szakszervezeten belül. Tudatában vagyok a feladat nagyságának, s emiatt természetesnek veszem, ha fokozott érdeklõdés kíséri majd munkámat. Ígérhetem: mindent el fogok követni azért, hogy megfeleljek a tagok, a szervezet elvárásainak. 

 ***

Doszpolyné dr. Mészáros Melinda eddigi élete a tanulás-tanítás kettõsségében zajlott - a magyar-népmûvelés szakos tanári diploma megszerzése után angol szakos bölcsész oklevelet is szerzett. Pedagógusi pályája során kezdetben Shakespeare nyelvének szépségére igyekezett egy általános iskola nebulóinak figyelmét felhívni, majd a borsodi megyeszékhely rendõr szakközépiskolájában tette ugyanezt. A Hosz közelmúltban kinevezett jogi ügyvivõje 1998-ban került a Magyar Honvédség közalkalmazotti státuszába, s egy évvel késõbb - házasságkötésével szinte egyidejûleg - lett a hivatásos állomány tagja, fõhadnagyi rendfokozattal. Ezt követõen igazgatási fõtiszt az MH Tápió Fegyverzettechnikai Ellátó Központnál, majd az MH Harcanyag Ellátó Központnál, illetve az utódszervezetnél, az MH Veszélyesanyag Ellátó Központnál a Jogi és igazgatási fõnökség  irányítója 2001-tõl.

A jelenleg õrnagyi rendfokozattal bíró hölgy két évvel ezelõtt az ELTE jogi karán szerezte újabb, immár harmadik diplomáját :

- Nyolc évvel ezelõtt léptem a Honvédszakszervezetbe, ám az akkor tapasztalt szervezeti munka korántsem nyerte el tetszésemet, szimpátiámat – így 2003-ban megszüntettem tagsági viszonyomat, s csak az elmúlt évben tértem vissza az érdekvédõk sorai közé. A tagsági viszony átmeneti felfüggesztése azonban nem azt jelentette, hogy külsõ szemlélõként figyelem a szakszervezet tevékenységét, a munkáltatóval kiépített kapcsolatrendszerét. Így tehát azt is konstatálhattam, hogy helyi szinten nem kellett túl nagy csatát vívni az érdekvédelmi szervezet vezetõinek a parancsnokokkal – õk külön kérés nélkül is biztosították az optimális munkafeltételeket. S bár nem voltam egyik érdekvédelmi szervezet tagja sem, mégis  személyes kapcsolatban voltam a Hosz és HODOSZ vezetõivel, rendszeresen figyelemmel kísértem az eseményeket, programjaikat, szervezeti életüket. Már akkor is megnyerõ volt a stílus: azt láttam, azt tapasztaltam, hogy nem egymás ellen, hanem egymást segítve, idõnként kompromisszumokat kötve képviselték a civilek és az egyenruhások érdekeit.

Új státusomban - jogi ügyvivõként – elsõsorban arra törekszem, hogy a katonáknál érzékelhetõ létbizonytalanságot a minimálisra csökkentsem. Az átalakuló Magyar Honvédségben ugyanis gyakran változnak a jogszabályok, s a paragrafusok labirintusában meglehetõsen könnyû eltévedni. Segítenünk kell tehát a jogértelmezésben, a katonai szervezetek törvényes átalakításában. Bízom abban, hogy többek között a személyi beszélgetések során is eredményesen tudom képviselni bajtársaim érdekeit.

A Honvédszakszervezetnél eltöltött rövid idõ alatt már kikristályosodott számomra, mely ügyek foglalkoztatják elsõsorban az állományt, milyen területeken számítanak jogi segítségre - ezek közé tartozik a nyugdíjba vonulással kapcsolatos törvénymódosítás vagy a költségtérítések átalakítása is. Természetesen olyan pozitív intézkedések is történtek - például a lakhatási támogatások körének bõvítése – melyek esetenként ugyancsak indokolttá teszik a jogász véleményének megismerését. Ez utóbbival kapcsolatban meggyõzõdésem, hogy a helyõrségváltások gyakorisága miatt a jelenleg érvényben lévõ intézkedéseket tovább kell finomítani.

A Hosz jogsegélyszolgálatának vezetõje nemcsak komoly szakmai kihívásnak tekinti új tisztségét, de feltétlenül változatosabbnak is, mint a korábbiakat:

- Visszagondolva katonai pályafutásomra: úgy gondolom, túl hosszú ideig dolgoztam azonos beosztásban, s így munkám kezdett egysíkúvá válni. Azt remélem, hogy jelenlegi feladatköröm izgalmasabb, mozgalmasabb lesz, s feltétlenül több jogi, szakmai kérdésben kell állást foglalnom. Feltételezem és megtiszteltetésnek veszem, ha az érdekvédelmi szervezet tagjai több  polgárjogi kérdéssel is felkeresnek majd, s így egyre többet meríthetek majd jogi tanulmányaimból. Várakozással tekintek tehát a következõ idõszakra, s bízom abban, hogy az elõdök munkáját hasonlóan magas szinten tudom folytatni – úgy, hogy közben magam is sok új és izgalmas dolgot fogok megtanulni. S ami nem kevésbé motivál: e beosztás révén lehetõségem lesz rá, hogy a tagság szélesebb körét is megismerjem. Az elém vetített kép most egyértelmûen pozitív, ám a részleteket a saját tapasztalatok bizonyára árnyalják, tovább finomítják. Meggyõzõdésem: szép és szakszerû munka vár rám, amely pályafutásom legfényesebb fejezetei közé fog tartozni.