2024. 04. 20. szombat
Tivadar
: 395 Ft   : 371 Ft Benzin: 583 Ft/l   Dízel: 614 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

A szakszervezeti munka lényege a bizalom,

Hosz  |  2007. 08. 03., 21:13

A Hosz új elnökségi tagja: Gáspár Tamásné Bár soha nem ragaszkodott mereven elképzeléseihez, mégis valóra váltak álmai. Már a gimnázium elsõ osztályában megfogalmazta céljait: pedagógus vagy fegyveres testületi tag szeretett volna lenni. S lám, milyen az élet - elsõ munkahelyeként korábbi általános iskoláját tüntetheti fel, ahol három évig tanított képesítés nélkül. Még csak huszonegy éves volt, amikor váltott, s  éppen huszonegy esztendeje a Magyar Honvédség alkalmazottja. Ha  hinni lehet a számmisztikának, Gáspár Tamásné, Erika a szerencsés, nyerõ emberek közé tartozik. Esetében a számok valóban nem csalnak, hiszen  Erika tökéletesen elégedett pályafutásával, s mintegy ajándéknak tekinti, hogy a közelmúltban a Honvédszakszervezet elnökségébe jelölte a közigazgatási tagozat, és a Választmány óriási többséggel megválasztotta elnökségi tagnak.

- Gyermekkoromban mindig is éreztem vonzódást az egyenruha iránt, így tehát nem okoztam magamnak különösebb meglepetést, amikor a gimnázium elsõ osztályában az osztályfõnökünk által feltett kérdésre spontán azt válaszoltam: pedagógus vagy valamely fegyveres testület tagja szeretnék lenni. S mivel az elsõ felvételim a tanárképzõ fõiskolára sikertelen volt, örömmel fogadtam el egykori általános iskolám invitálását, ahol évekig napközis nevelõként dolgoztam. Lelket simogató élmények értek a felnõttkor küszöbén - felemelõ és megható volt a gyermekekkel foglalkozni. Hatalmas, pozitív energiák szabadultak fel bennem, s ezt az érzést csak tovább erõsítette bennem az a felismerés, hogy korábbi tanáraim nemcsak partnerként, de hozzájuk méltó kollégaként is tekintenek rám. Három év után mégis váltottam, s 1986-ban a Pest megyei Hadkiegészítõ Parancsnokság mozgósítási osztályának tervezõ alosztályán kaptam állást. Izgalmas feladat volt ez, abban az idõszakban még több százezer honfitársunk tartozott a mozgósítási körbe. Számomra akkor a Mátra és a Gerecse nem csupán földrajzi egységet jelentett, hanem mozgósítási feladatokat emberekkel, technikákkal, konkrét célokkal. Szerettem ezt a munkát, szép idõszaka volt az életemnek. Közben nem adtam fel a régóta dédelgetett álmom, hogy egyszer tanár lehessek. Teljesült a vágyam, hiszen diplomát szereztem az Eszterházy Károly Tanárképzõ Fõiskolán, s szinte ugyanazzal a lendülettel folytattam tanulmányaimat az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Immár egy évtizede, hogy hivatásos katona vagyok - ekkor kerültem a hadkiegészítõ parancsnokság újabb területére, a kiegészítési osztályra, ahol elõször mint tiszthelyettes, majd késõbb mint tiszt tevékenykedtem. Azt vallom: aki hat-hét év után nem vált munkahelyet, az egyfajta elkötelezettje lesz annak a rendszernek, amelyben naponta megmérettetõdik. Abból a szempontból is szerencsésnek tarthatom magam, hogy a sorozóbizottságban dolgozhattam, amely 2004 elõtt a honvédség kirakatának is volt tekinthetõ. Itt kellett megteremteni azt a sajátos atmoszférát, amelyben a leendõ katona nem az elrettentést, a félelmet érezte, gondolatvilágában nem ez volt a meghatározó, hanem az együttmûködési szándék. A honvédség számára sem volt közömbös, hogy sikerül-e elnyernünk a fiatalok szimpátiáját, hiszen ekkor még létezett a sorkatonaság intézménye. Kulcskérdés volt tehát, hogy az éppen kialakuló kontaktusban a bizalom, a tolerancia, a családi körülmények és hátterek tisztelete, vagyis az empátia legyen a meghatározó. Nem volt erre írott szabály, mindössze belsõ töltés motivált, hiszen szeretem az embereket, érzékeny vagyok a kapcsolatokra. Úgy gondolom: a  mai, profitorientált világban ez visszaható, generáló tényezõ lehet, amely kifogyhatatlan tarsoly, s mindig feltöltõdhetünk belõle. Ha tiszteljük a partnerünket, az mindig visszacsapódik ránk -  építkezni, pozitív erõt kapni ebbõl lehet. Ez nem öncélú elvárás, sõt lehet, hogy így kissé nehezebb élni.

A Honvédszakszervezet új elnökségi tagja a változások hatásairól is õszintén beszél. Ez nem csak annyit jelent, hogy megszokott feladatköröktõl és kedves munkatársaktól kell megválni, hanem újabb és újabb, eddig ismeretlen feladatokat is meg kell oldani.

- Számomra a huszonegy szolgálati év valóban szerencsét jelent, jó választást. Kitûnõ, karakteres vezetõim voltak, s mindennap örömmel jöttem dolgozni. Szépnek és hasznosnak éreztem mindazt, amellyel megbíztak, de nem mindig jó túlélõnek lenni.

Az évek hosszú során a hadkiegészítõ parancsnokságok folyamatos átszervezése következtében „elhullottak legjobbjaink a hosszú harc alatt...“ Már csak hárman vagyunk a régi nagy csapatból. Jelenleg az MH Kelet-Magyarországi Hadkiegészítõ Parancsnokság 1. Toborzó és Érdekvédelmi Központjában, az érdekvédelmi iroda vezetõ-helyettesi beosztásában vagyok, századosi rendfokozattal. Az érdekeltségi védõhálónk a nyugállományú katonák, az özvegyek, árvák köré van elsõsorban kiterjesztve. Tevékenységünk széles palettán mozog, hogy csak néhányat említsek: az üdültetés, a szolgálati igazolványok cseréje, a segélyezés, de a kegyeleti munka is a napi feladataink szerves része. Azt gondolom, hogy a Magyar Honvédség, a szûkös keretei ellenére is, ebben a folyamatosan változó világban az egyetlen olyan szervezet, amely napi tevékenységként, tisztességgel és odafigyeléssel foglalkozik a nyugdíjasaival.

Erika szívesen beszél az érdekvédelmi szervezethez való kötõdésérõl is, hiszen pontosan egy évtizede lépett a Honvédszakszervezet tagjai közé.

- Azt vallom, értelmes dolgokat csak közösségben lehet hatásosan szolgálni. S ezen kívül még egy belsõ motiváció: jó érzés valamihez, valakikhez tartozni, s én mindig csapatjátékos voltam. Meggyõzõdésem, hogy most szükséges igazán megmutatni magunkat - meg kell védenünk az egyenruha becsületét attól függetlenül, hogy villámok cikáznak felettünk. Hiszem, hogy napi tevékenységemben mintát tudok adni, s ez azért is fontos, mert szakszervezeti vezetõként is exponálom magam szûkebb környezetemben. Úgy is mondhatnánk: régi motoros vagyok a honvédségen és a szakszervezeten belül egyaránt. Olyan, akinek a múltra is van egyfajta rálátása, de nem hiányzik a jövõkép sem. Ezért is csatlakoztam volna szívesen a szakszervezet függetlenített apparátusához, s örömmel, várakozással telve pályáztam meg a szociális és személyügyi tisztet. A pozíciót ugyan nem nyertem el, de megtiszteltetés számomra, hogy a huszonnyolc kandidáló közül az elsõ ötbe kerültem. S mivel február óta a közigazgatási tagozatot képviselem az elnökségben, átestem már némi asszimilálódási folyamaton. Érdekes és komoly szellemi kihívás átülni a közönségbõl az asztal másik oldalára, ám jó érzés ehhez az oldalhoz tartozni. A röpke fél év alatt belekóstolhattam a háttérmunkába, s ma már tudom, hogy egy-egy részsikerért is rengeteget kell dolgozni. A közigazgatás az elmúlt két év alatt az egyik legjobban átszabdalt tagozata a szakszervezetnek: gondoljunk csak például az oktatásra, vagy az egészségügyre, vagy akár a kiegekre. A különbözõ szférákon belül történt átcsoportosítások után sokszor a semmibõl kell újra építkeznünk. A feladat nagy, hiszen az információk átadása az egyik legnagyobb kötelességünk. A vezetés részérõl látom a felkészültséget, az igyekezetet, a dolgok iránti nyitottságot és jobbító szándékot, amivel élnie kell minden tagunknak ahhoz, hogy igazi csapatjátékosként, a közös célok elérésének jólesõ öröme,  hogy az érted szólok... összekovácsoló ereje járhassa át az egész szervezetet. Aprólékos munka vár rám, amelynek során remélhetõleg nyitottabb és információdúsabb hálózatot sikerül kiépítenem a tagozaton belül. Fontosnak tartom a munkacsoportok létrehozását, lelki szemeimmel már látom a struktúrát, de az akadályokat is. Meggyõzõdésem ugyanakkor, hogy a bizalom, a partneri kapcsolat gyümölcsözõvé teheti közös munkánkat.

Ha tetszett a cikk, kövesse a
Honvédszakszervezetet a Facebookon!
Ha lemaradt volna erről:

Még több friss hír

2024. 01. 05., 10:17
Eddig Európa számos országában irigykedve figyelték katonatársaink, hogy nálunk szakszervezet működhet. Ez a jog tényszerűleg még az európai unióban is különleges kiváltság volt, amelyet a végletekig próbáltunk megőrizni. Az alapításunk, azaz 1991 óta eltelt több mint 32 év alatt folyamatosan azon küzdöttek elődeink, hogy a civil szférában megszokott jogok illessék meg a katonákat is, vagy legalább ahhoz erősen közelítő szintet sikerüljön elérni mind az egyéni, mind a kollektív jogérvényesítés terén...
2024. 02. 23., 10:44
Tájékoztatjuk Tisztelt Tagjainkat, hogy a Honvéd Érdekképviseleti Szervezet szabályzói szerint a tagdíj mértéke változik. A befizetendő tagdíjak 2024. március 1.-től...
2023. 12. 15., 11:16
Tisztelt Tagunk! Ezúton szeretném Önt tájékoztatni, hogy a Honvédszakszervezet (HOSZ) a jogszabályi környezet változásaira reagálva, valamint a szervezet működésének folyamatos biztosítása érdekében új Alapszabályt fogadott el és hamarosan Honvéd Érdekképviseleti Szervezet (HÉSZ) néven folytatja tevékenységét.

  JETfly Magazin

A magyar főváros légikikötője ismét elnyerte a Skytrax „Kelet-Európa legjobb repülőtere” címét a World Airport Awards díjátadón. Az idei már zsinórban a tizenegyedik alkalom, amikor a Budapest Airport az utasok visszajelzése alapján kiérdemelte a rangos elismerést.
Széchenyi 2020 europai szociális alap.