Nyugdíjrendszerek az európai NATO hadseregekben

Ahogy arra egy korábbi lapszámban már utaltam, ez év májusában Krakkóban az EUROMIL (Katonaszövetségek Európai Szervezete) elnökségi üléssel egy idõben egy, a szolgálati nyugdíjakat és általában az európai nyugdíjakat bemutató-összehasonlító workshopot rendezett az EUROMIL. A workshopon a lengyel, a cseh, a dán és a magyar szolgálati nyugdíj került bemutatásra, emellett az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) szakértõje az európai nyugdíjak helyzetérõl és a nyugdíjrendszerek átalakításának alternatíváiról tartott elõadást. A magyar szolgálati nyugdíjról jómagam tartottam elõadást, amelyet európai kollégáink nagy érdeklõdéssel figyeltek és számos kérdést is feltettek. Nem kevésbé nagy érdeklõdéssel figyeltük mi is Mészáros Géza elnök úrral a többi elõadó prezentációját, és újfent sikerült megállapítanunk, hogy az idehaza olyan „igazságtalannak” és „túlzott privilégiumokat tartalmazónak” minõsített szolgálati nyugdíjunk, melyet éppen most készülnek a döntéshozóink igazságosabbá tenni, bizony nem is tûnik anynyira igazságtalannak és eltúlzottan privilegizáltnak, ha a látókörünket egy picit tágítjuk… Persze a mai gyorsan változó világban minden még a szokásosnál is relatívabb, ettõl függetlenül úgy tûnik, hogy a katonák fokozott áldozatvállalását, jogaik jelentõs mértékû korlátozását az államok elismerik és a legtöbb helyen kézzelfoghatóan is ellentételezik.

Nem áll módomban minden ország nyugdíjrendszerét részleteiben ismertetni, de a jelenlegi és a következõ lapszámokban igyekszem röviden és lényegre törõen – minden kommentár nélkül - bemutatni a konferencián elhangzottakat.

Elsõként a vendéglátó ország, Lengyelország szolgálati nyugdíjrendszerét ismertetem, amelyet Radoslaw Brudniak alezredes, a Lengyel Védelmi Minisztérium szociális osztályának fõtisztje mutatott be számunkra.

A rendszer fõ tulajdonságai:

1. teljesen független a civil nyugdíjrendszertõl, de még a közszféra többi ágazatától, így a többi fegyveres szervtõl is (tehát speciális, katonai nyugdíj, melyet a katonai szolgálati nyugdíjról szóló, 1993-ban elfogadott törvény szabályoz);

2. már 15 év aktív katonai szolgálat után folyósítható;

3. teljes körûen az állami költségvetés finanszírozza;

4. a nyugdíj mértéke a katona nyugállományba vonulása elõtti utolsó illetményéhez igazodik;

5. a szolgálati nyugdíj mellett a nyugállományúak szabadon vállalhatnak munkát a nyugdíj összegének csökkentése nélkül.

A szolgálati nyugellátások körébe pénzbeni és nem pénzbeni ellátások tartoznak. Az elõbbiek közé a nyugdíj, a rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíj, a hozzátartozói (házastárs/özvegy, gyermekek, szülõk) nyugellátások, szociális ellátások (az orvosi ellátás során felmerülõ költségek megtérítése, üdülési támogatás, segélyek), az utóbbihoz a nyugdíjasházi elhelyezés tartozik.

Ahogy azt fentebb említettem, a nyugdíjszámítás alapját az utolsó havi illetmény, a rendszeres pótlékok és a külön juttatás képezik. A nyugdíj mértéke függ a leszolgált évek számától, 15 év jogszerzõ idõ után a számítás alapját képezõ összeg 40%-ára jogosult a lengyel katona, majd azt követõen évi 2,6%-al emelkedik a nyugdíj mértéke, amely már 29 év aktív katonai szolgálat után eléri a maximális, 75%-os mértéket. Ez a mérték a hangsebesség feletti hajózóknál további évi 2%, az egyéb pilótáknál és hajózó személyzetnél, búvároknál, tengeralattjárókon szolgálóknál, antiterrorista csapatoknál, stb., plusz 1%, vagy ahogy õk nevezik „nyugdíjbónusz”. A szolgálatteljesítés közben szerzett súlyos sérülés miatt rokkantsági nyugdíjba kényszerült katonák emellett + 15 % kompenzációra jogosultak. Emellett havonta + 0,5% bónuszt kapnak azok, akik hadmûveleti területen szolgáltak. (pl. Irakban, Afganisztánban vagy Libanonban). Ha valaki betöltötte a felsõ korhatárt (55 évet), a szolgálati nyugdíjra jogosultságot szerzett és tovább kíván dolgozni a civil szférában, akkor minden további munkában töltött év után évente 1,3%-al nõ a nyugdíjának mértéke. Akik viszont úgy mennek szolgálati nyugállományba, hogy nem érték el a maximális, 75%-os nyugdíj mértéket, szintén dolgozhatnak tovább civilben, és ott megszerezhetik a maximális szolgálati nyugdíjhoz szükséges idõt.

A rokkantsági nyugdíj mértéke 40-60, illetve 80%-a a nyugdíjszámítás alapját képezõ jövedelemnek, rokkantsági kategóriák függvényében. (III.-II.-I. kategóriák). A szolgálatteljesítés következtében megrokkantak/sérültek +10% extra bónuszra jogosultak. Ebben az esetben is kombinálható a katonai szolgálat és a civil munka a jogszerzõ idõ szempontjából.

A hozzátartozói nyugdíjakra nem térnék ki, de gondolom, a fentiek után az olvasó elhiszi nekem, ha azt mondom, hogy azok köre és mértéke nem szûkebb, illetve rosszabb a magyarnál.

A katonai nyugdíjasházakban való elhelyezésre a katonák és családtagjaik jogosultak. Az elhelyezés személyre háruló költségei az öregségi nyugdíjminimum négyszereséig terjedhetnek, azonban nem haladhatják meg a nyugdíjas havi jövedelmének 60%-át. A nyugdíjasházi elhelyezés a teljes panziót és az orvosi felügyeletet is magában foglalja.

Végezetül néhány statisztikai adat:

Jelenleg 158.800 nyugállományú katonát lát el a lengyel állam.

Ebbõl: 103.652 szolgálati nyugállományú

              19.400 rokkantnyugdíjas

              35.750 hozzátartozó.

A védelmi minisztérium által folyósított nyugellátások átlaga (amelyben mind a 3 kategória benne van) 2.295 zloty, amely kb. 150.000 forintnak felel meg. A közszférában az átlagnyugdíj összege 1.224 zloty, amely kb.80.000 Ft. A lengyel kormány és a parlamenti pártok a közeljövõben nem tervezik a katonai szolgálati nyugellátások rendszerének megváltoztatását.