Évzáró sajtóbeszélgetés a honvédelmi miniszterrel

Dr. Szekeres Imre miniszter a Stefánia Palotában rendezett, szívélyes hangulatú találkozón az elköszönõ év legfontosabb eseményeit kisfilm segítségével villantotta fel az írott és elektronikus sajtó honvédelemmel foglalkozó munkatársainak. Örvendetes és megdöbbentõ képek egyaránt elõkerültek, hiszen a 2006-os év is bõvelkedett emlékezetes momentumokban. Láthattuk a légierõ új büszkeségeit, a Gripeneket csakúgy, mint a Tisza gátjain hõsiesen helytálló katonákat, vagy a hazai gyakorlatokon és Afganisztánban fegyelmezetten, felkészülten teljesítõ bajtársakat. A miniszter elmondta: az elmúlt év novemberében és decemberében sorra kereste fel a Magyar Honvédség alakulatait, hogy személyes élmények és direkt információk birtokában hû képet kapjon a katonák és az egységek gondjairól, problémáiról, s hogy a legautentikusabb személy ismertesse meg velük a Magyar Honvédség átalakításának koncepcióját. Elmondta, hogy a korrekt tájékoztatás nemcsak az átalakításban közvetlenül érintettek miatt fontos – a katonai alakulatok jövõje szoros kapcsolatban van egy-egy település munkaerõ-piaci helyzetével, a foglalkoztatáspolitikával, s esetenként az ingatlanpiaccal is. A kommunikáció kulcskérdés tehát – s nemcsak a jövõben, hanem már napjainkban is, melyben nagy szerepük van a helyi és regionális médiumoknak.

A tárca irányítója szólt a fejlesztésekrõl, a jövõ meghatározó feladatairól, a katonákat érintõ jogszabályok módosításáról – így a nyugdíjrendszer átalakításáról is. Ismertette az összhaderõnemi parancsnokság létrehozásának indokait, s tájékoztatta az újságírókat arról, hogy a jövõben a katonai állomány létszáma húszezer fõs lesz. A miniszter elõadásából megtudhattuk: a központi MÁV-kórházat és a honvédség hasonló intézményét összevonják, s az irányítást a honvédelmi tárca fogja végezni, s az is bizonyos, hogy a rehabilitációs központok – hévízi, füredi – létét sem fenyegeti veszély.

A miniszter hangsúlyozta: hamarosan kialakul a Magyar Honvédség végleges struktúrája, a költségvetés pedig biztosítani fogja a feladatok elvégzéséhez szükséges összeget, hiszen az erõs hadsereg a Magyar Köztársaság gazdasági és politikai érdeke.

Dr. Szekeres Imre a tájékoztató után vacsorán látta vendégül az újságírókat, de az oldott, kötetlen beszélgetések során lehetõséget talált arra, hogy az Egység újság felelõs szerkesztõjének nyilatkozzon a Magyar Honvédség keretein belül folyó érdekvédelmi munkáról, a Hosz ez irányú tevékenységérõl, lehetõségeirõl.

- Miniszter úr! A Honvédszakszervezet, s vele együtt a katonai érdekvédelem 2006-ban ünnepelte megalakulásának 15. évfordulóját. A parancsnoklásra és végrehajtásra szocializált Magyar Honvédségnél – ön szerint – milyen szerepet tölt be napjainkban a katonák reprezentatív szakszervezete?

- Vitathatatlan, hogy a Honvédszakszervezetnek erõs szerepe van a Magyar Honvédségen belül – maga az érdekvédelmi szervezet is jól felépített, a feladatokra koncentrálóan kialakított, kiváló struktúrával. Ha összehasonlítjuk a magyar munkavállalói oldal más érdekvédelmi szervezeteivel, azt láthatjuk, hogy a Hosz mintegy modell lehet a munka világában - s most nem csak a szakszervezeti tagok rendkívül magas arányára gondolok. A szervezettség természetszerûleg kihat az érdekérvényesítés hatékonyságára, minõségére is.  A Honvédszakszervezetnél azt láthatjuk, hogy magas az érdekérvényesítõ képessége helyi és országos szinten egyaránt. Az érdekvédelmi szerep megvalósítása során azonban nemcsak a szervezett katonák járnak jól – a Hosz tevékenysége kihat az egész személyi állományra. Érthetõ tehát, hogy a katonák szívesen csatlakoznak egy erõs érdekvédelmi szervezethez. Különösen így van ez azóta, hogy már csak hivatásos és szerzõdéses katonákból áll a honvédség, s így a szakszervezet szerepe és jelentõsége is megváltozott.

- A Honvédelmi Érdekegyeztetõ Fórum – HÉF – plenáris ülésein már több esetben is megfogalmazódott, hogy a parancsnokok és a szakszervezeti vezetõk érdeke azonos: a katonák gondjait, a munkahelyi konfliktusokat a humánum szellemében, az emberi oldalról kell megközelíteni. A haderõ új struktúrájára történõ átállás azonban óhatatlanul is elõhozza a munkáltató és a munkavállaló közötti érdekellentéteket. Milyen alternatívát tud nyújtani ebben a helyzetben a szaktárca?

- Az érdekegyeztetõ fórumon Iváncsik Imre államtitkár képviseli a tárcát, s õ rendszeresen beszámol a fórum munkájáról. Úgy gondolom, ez a plénum nemcsak a munkavállalókról szól, hanem kiterjed az egész honvédség és a minisztérium munkájára is. A tárca egyébként a munkahelyi konfliktusoknál csak konkrét esetekben avatkozik be. Nem szabad elfelejtenünk ugyanis, hogy a Magyar Honvédségen belül a parancsnok is munkavállaló.  A civil élethez képest ebben a szférában egészen más szituációk adódnak, s ennek megfelelõen jóval kifinomultabb az érdekegyeztetõ munka. A Magyar Köztársaság jogszabályai ugyanis elismerik, hogy a katonai szolgálat olyan fontos tevékenység, amely az egyenruhásoknak különbözõ kedvezményeket biztosít. Azt gondolom, hogy nem csak napjainkban, de a jövõben is érdemes lesz a Magyar Honvédség kötelékébe lépni: erre biztatok tehát mindenkit, aki kedvet és vonzódást érez a katonai pálya iránt, hiszen kiszámítható, biztos jövõt garantálhatunk számukra.

- A megszorító intézkedések minden bizonnyal érintik a hivatásos és szerzõdéses állományt is. Milyen lehetõségei vannak, illetve lesznek a tárcának arra, hogy a katonaállomány szerzett jogai és járandóságai csak a minimális szinten csorbuljanak?

- A nyugdíjmódosításról és a katonaállomány különbözõ kedvezményeirõl számtalan olyan felvetés hangzott el, amelynek nincs alapja. A tárca szorgalmazza, hogy az Alkotmányban is rögzített különbségek fennmaradjanak, vagyis azok a magyar állampolgárok, akik életüket is készek – esküjükhöz híven – a hazáért áldozni, ennek megfelelõ pozitív diszkriminációban részesüljenek. Vagyis mindazok a katonák, akik húsz év szolgálati idõvel rendelkeznek, igénybe vehessék a kedvezményes nyugállományba vonulás lehetõségét. Ismételten hangsúlyozom: nemcsak a minisztériumnak, hanem az egész országnak érdeke az erõs hadsereg, hiszen a NATO, az Európai Unió és az ENSZ is számít ránk a gyakran embert próbáló közös feladatok megoldásában.