Alkotmánybírósághoz fordult a Honvédszakszervezet

A beadvány benyújtását nem véletlenül idõzítettük a tegnapi napra, hiszen sztrájkjoggal nem rendelkezvén ezt is a tiltakozás egyik formájaként választottuk a meghirdetett közszolgálati sztrájkkal egyidõben. A sztrájk ugyan elmaradt, a megállapodás azonban korántsem elégít ki sem minket, sem a katonákat általában, hiszen azt eredményezi, hogy további jelentõs reáljövedelem csökkenéssel kell számolnunk mind 2007-ben, mind 2008-ban. Ez persze nem újdonság számunkra, hiszen ezt éltük meg már tavaly is, ha nem is ilyen mértékben. A jövedelemcsökkenés egyik fõ oka, hogy a törvényes járandóságaink és juttatásaink köre folyamatosan szûkül, miközben ezen a téren a civil szféra egyre közelebb kerül hozzánk, a követelmények egyre magasabbak, a jogaink egyre inkább csorbulnak. Ezt hivatott némileg enyhíteni, illetve meggátolni a beadványunk.

A jövedelemcsökkenésünk egyik fõ oka az ellentételezés nélküli (vagy csak részben ellentételezett) szolgálatteljesítés. Bizonyára emlékszik mindenki, hogy 2003-ban „elolvadt” az egyik pihenõnapunk, a készenléti jellegû beosztások körét és az abban teljesítendõ heti szolgálatteljesítési idõt jelenleg az állományilletékes parancsnok akár 54 órában is meghatározhatja, a katasztrófa- és árvízvédelmi helyzetekben helytálló állomány munkája csak részben került ellentételezésre és sorolhatnám tovább. Mindez véleményünk szerint több szempontból is az Alkotmányba ütközik, amellett, hogy nincs összhangban az Európai Unió vonatkozó, 2003/88. EK irányelvével sem, ami pedig kötelezõ érvényû Magyarországra nézve is. Ha jól megnézzük, nem csak a tûzoltók, hanem mi, katonák is bõven az irányelvben engedélyezett, (túlórákat is beleértve) heti maximum 48 óra felett vagyunk...

A szakszervezet úgy gondolja, hogy ha már illetményemelésre nem is hajlandó, vagy képes az állam, akkor legalább azt meg kell akadályoznunk, hogy ellenszolgáltatás nélkül, ráadásul az EU-s normatívákat meghaladó mértékben foglalkoztassák a katonákat. Ennek nem csak anyagi vetülete van, hanem ez által az állomány pihenéshez való joga is sérül, ami hosszabb távon a katonák egészségi állapotának romlásához vezethet. Ez viszont jóval többe fog kerülni mind nekünk, mind az államnak, mint a túlórák kifizetése és a pihentetés biztosítása, így ez egyik félnek sem lehet érdeke.

Bár egy alkotmánybírósági döntés nem születik meg egyik napról a másikra, nem titkolt célunk a beadványunk elkészítésével és benyújtásával, hogy rádöbbentsük a HM vezetését arra: elkerülhetetlen a szolgálatteljesítési idõre vonatkozó szabályozás átgondolása, az Alkotmánnyal, a hazai „civil” munkajogi szabályokkal és az EU-s szabályzókkal való szinkronba hozása. Úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi helyzetben ezt joggal és méltán várhatjuk el a honvédelmi vezetéstõl. Minderrõl a tárca vezetését a Honvédelmi Érdekegyeztetõ Fórum február 20-i ülésén már tájékoztattuk. A szakszervezet készen áll javaslataival a Hjt. és a végrehajtási rendeletek módosítására.