Ne hagyják magukat – a cél: az ember!

- Államtitkár Asszony! Ön szeptemberben vett részt elsõ alkalommal a Honvédelmi Érdekegyeztetõ Fórum (HÉF) munkájában. Milyenek az elsõ benyomásai, Ön szerint mennyire tud hatékony lenni a munkavállalói és a munkaadói oldal egyeztetése, illetve vannak-e még tartalékok a fórum munkájában?

- Októberben immár második alkalommal kaphattam ízelítõt a HÉF munkájából - ezek az ülések fontosak voltak számomra, e tapasztalatok nélkül most sem tudnék véleményt alkotni. Kiválónak tartom, hogy mindkét oldal rendkívül felkészülten érkezik az egyeztetésekre. Az oldalegyeztetéseket követõen, a felvetõdött kérdésekben már menet közben megpróbál mindkét fél egyezségre jutni, kompromisszumra törekedni. Már a tárgyalások hosszából is pontosan látszik, mennyire hatékony a HÉF. Sokszor félszavakból is megértjük egymást, de azt is tudjuk, mely ügyeket kell még tovább tárgyalni.

A kapcsolatokat mindig lehet és kell is egy más minõségû szakaszba vinni, ezért úgy gondolom, hogy van még tartalék a fórum munkájában. A Magyar Honvédség kapcsán mindkét fél képes új elképzeléseket, új problémákat elõhozni, illetve azokra megoldásokat is találni. Azt hiszem, hogy olyan stílust képviselek, amibõl következik, hogy a kritikának mindig van és lesz is helye. Ez az érdekvédelem dolga. Kell még csiszolódnunk, nekem is, a másik oldalnak is, de azt hiszem, hogy nagyon korrekt együttmûködés van kialakulóban. Az is fontos, hogy nem csak ez a fórum, hanem más rendezvények is alkalmasak arra, hogy építsük a jó viszonyt. Az államtitkárság ajtaja mindig nyitva áll azok elõtt, akik ebben a munkában részt kívánnak venni, de fehér asztal mellett is tárgyaltunk már a Hosz vezetõivel.

- Ha már a nyitott ajtóknál tartunk: volt már olyan, hogy a ,,nyitott ajtón” betalált valaki, volt már arra példa, hogy az Ön felajánlásával élt szakszervezeti vezetõ?

- Igen, persze! Mészáros Géza, a Hosz elnöke járt már nálam, élt a felkínált lehetõséggel. Ha az emlékeim nem csalnak, már munkaidõn túl történt az eset. Nagyon érdekes megbeszélést folytattunk, bár – rövidebb-hosszabb idõre – meg kellett szakítanunk, de mintegy órán keresztül tárgyalhattunk olyan dolgokról, melyek mindkettõnk számára fontosak voltak. Más-más volt az aspektus, de a cél ugyanaz volt: az EMBER!

- A HÉF legutóbbi ülésén rendkívül szimpatikus volt tapasztalni, hogy amikor bármely napirendi téma egyeztetése során patthelyzet alakult ki, vagy, amikor azt fontosnak tartotta, azonnal magához ragadta a kezdeményezést - szót kért az államtitkár...

- A vita sosem okoz zavart, sõt mindig a vita hozza meg a kiforrott, jó megoldásokat. Mindig világossá szeretném tenni a HM vezetésének szándékait. Számomra az élet- és munkakörülményekkel kapcsolatos minõségi fejlesztések a legfontosabbak. Azt gondolom például: ha egy modern szolgálati helyen dolgozó, elégedett katona, aki – a szolgálat vagy éppen a 8 órás munkaidõ után – nemcsak a minimális igényeknek megfelelõ otthonába tud hazamenni, az pozitív hatással tud lenni a Magyar Honvédségre. Ha jókedvû, ha jól érzi magát a katona, akkor a munkáját is hatékonyabban végzi el.

Emellett a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem ügyében is – zrínyis polgárként – szívesen megnyilvánulok. Hiába lettem politikus, ez a felsõoktatási intézmény rendkívül fontos számomra, korábban itt dolgoztam.

- A Hosz vezetõ tisztségviselõivel történt találkozója során Ön azt hangsúlyozta, hogy a hivatásos és a szerzõdéses katonák ügyeinek, problémáinak rendezése terén folyamatos párbeszédre, közös gondolkodásra, állandó megoldáskeresésre, kompromisszumkészségre és partnerségre van szükség. Miként valósítható meg mindez?

- Mindig konkrét ügyek mentén valósítható meg a párbeszéd. Azt gondolom, hogy a dialógust fenn kell tartani, ezért is tartottam fontosnak a laktanya-látogatásokat, a párbeszédeken történõ személyes részvételeket. Az érdekvédelmi szervezeteket – köztük a Hosz-t is – a katonák ,,meghosszabbított karjainak” tekintem. Nagyon fontos, hogy odafigyeljünk a szakszervezetek felvetéseire, ugyanakkor nem mondom azt, hogy mindig igazuk van, hogy minden érdekvédelmi elképzelés megvalósítható.

Csak a példa kedvéért: az Idõsek Otthona ügye nem hagy nyugodni, számomra nagyon lényeges, ezt ugyanis a generációk közötti együttmûködés kiváló példájának tekintem. Keressük a jó megoldást, a HM több szervezetének vezetõjével is konzultáltam már e kérdésben, és higgyék el, nem a jó szándék hiányzik, hanem az anyagi keretek befolyásolják az ügy gyors és eredményes lebonyolítását.

- A Hosz elnöke – a katonai hivatás elismertségének növelése érdekében – már több alkalommal hangsúlyozta a szolgálati idõpótlék visszaállításának fontosságát. Ön szerint a rendvédelmi szféra szolgálati törvényéhez, a Hszt.-hez hasonlóan a hivatásos és szerzõdéses katonák jogállására vonatkozó Hjt. is rendelkezik majd a szolgálati idõ után járó juttatásokról?

- Ez a kérdés – remélem - megoldódik, a szaktárca pozitívan áll az ügyhöz. Ugyanakkor hangsúlyozom, hogy a teljesítményalapú értékelés fontossá válik. Azért is, mert az idõ múlik, ezt pedig teljesítménnyel kell megtölteni. Azt hiszem, nagyon sok mindennek meg kell változnia, nem elvitatva azt, hogyha valaki hûséges, azt honorálni kell. De az sem mindegy, van-e a hûségnek effektív tartalma!

- A reprezentatív katona-szakszervezet a szerzõdéses katonai pálya megbecsülése és versenyképessége kérdésében is hangsúlyos lépéseket tesz. Önnek mi az álláspontja, valóban megkülönböztetett figyelemmel kell kísérni a szerzõdéses állományt?

- Általában a katonák elismertségét, megbecsültségét kell növelni. Nyilván minden állománykategóriának léteznek problémái, ugyanakkor jól tudom, hogy a szerzõdéses katonáknak vannak a legtöbb megoldatlan ügyei. A laktanya-látogatásaim végén megoldási javaslatokat kívánok felvetni. Az adott anyagi lehetõségek között, más forrásokat is bevonva fogjuk a legjobb megoldásokat keresni, közösen.

- A Honvédszakszervezet kezdeményezésére a Honvédelmi Minisztériummal és a Honvéd Vezérkarral közösen újra megrendezik a Szerzõdéses Katonák Országos Konferenciáit. Ezek a közös - a munkáltató és a munkavállaló által szervezett - események is hozzájárulnak a problémák feloldásához. Ön szerint is elõreviszik ezek a rendezvények az ügyeket?

- Nem vagyunk ellenségek, nem vagyunk ellenfelek. Ugyanannak az ügynek vagyunk a szolgálói, csak az aspektus más és más. Nagyjából ugyanazt gondoljuk, csupán a hangsúlyok mások. Éppen ezért minden olyan kezdeményezés, ahol e két fél együtt ül le, azt mutatja, hogy egymás kezét fogjuk, ha a honvédelem ügyét szolgáljuk.

- A laktanya-látogatásokon tapasztaltakra utalva Ön a legutóbbi HÉF-ülésen kiemelte, hogy „a lakáskérdésre olyan megoldást kell találni, ami a katonák érdekeit szolgálja.” Azt is mondta, hogy a jelenlegi közigazgatási rendszer még nem mindig tudja kezelni a modern piaci megoldásokat, ugyanakkor az önkéntes haderõre történõ áttérés közelgõ harmadik évfordulója remek alkalmat teremthet arra, hogy a szerzõdéses állomány problémáit is komolyan áttekintsék. A munkavállalói oldal pedig már a tetteket szorgalmazta. Mikor és milyen konkrét lépéseket tervez a szaktárca?

- Az ilyen ügyek felülvizsgálata során mindig találhatunk megfelelõ apropót. Három év után elég sok dolog kiforrott, ezért jobban szeretném, ha kimondhatnánk már: a Magyar Honvédség teljes mértékben professzionális. Tudom, hogy ez az idõszak is hamarosan elérkezik. A minisztériumban egyébként folyamatosan zajlik az a munka, amely értékeli, összegzi az önkéntes haderõre történõ áttérés tapasztalatait. A látogatásaimon elsõsorban általános képet szeretnék kapni, de a szálláshelyek, az emberek lakókörülményei mindenhol érdekelnek. Az észlelt tapasztalatokból egyébként összegzés készül, ezt majd bármelyik vezetõ felhasználhatja. A szentesi vizit után már viszontválasz is érkezett: a katona megköszönte a gyors reagálást - nem gondolta ugyanis, hogy bárki is felelni fog neki.

Emellett - nõként- intenzív párbeszédet folytatok a katonanõkkel is, azon a szálon is érkeznek információk, de a miniszter és a vezérkari fõnök is folyamatosan találkozik a katonákkal.

- Az érdekegyeztetés során a nõtlenszállók ügye is napirenden szerepel. Mit tervez a szaktárca, megoldódhatnak-e az életkörülményeket negatívan befolyásoló tényezõk?

- A témával kapcsolatban vannak mind pozitív, mind negatív példák is. Itt sem a szándék hiányzik. A költségvetés tervezése most zajlik, a laktanya-rekonstrukciós program keretében – a következõ idõszakban – biztosan lesz arra mód, hogy a kritikus körülményeken érdemben tudjunk változtatni.

- A Bevetési Irány 2007 gyakorlaton a honvédelmi miniszter bejelentette, hogy a haderõreform lezárult. Ön megfogalmazta, hogy büszke a katonákra, akik a gyakorlaton – minden kétséget kizáróan - bebizonyították, hogy az átalakítás feszített tempója mellett is el tudták sajátítani az új képességeket. Ugyanakkor elmondta, hogy minden átalakítás „véget nem érõ történet”, mindig újabb és újabb képességek igényei jelentkezhetnek. Akkor most véget ért vagy tovább folytatódik a reform?

- A kettõ nem mond ellent egymásnak. Egy nagy, markáns szakasz valóban véget ért. Osztom a miniszter álláspontját, miszerint a létszámok kialakításával, a diszlokációk végrehajtásával minden lényeges kérdés eldõlt. De - ez nem azt jelenti, hogy hátradõlhetünk, mert van egy kész hadseregünk! A biztonságpolitikai környezet állandóan változik, folyamatosan új képességeket kell megtanulni. Az Európai Unióban a legfontosabb alapelv az egész életen át tartó tanulás. Ez új képességeket igényel, a ma tudása holnaputánra elavulttá válik, a ma képessége holnaputánra már nem lesz kiemelkedõ. Új és új feladataink lesznek, ugyanakkor az önkéntes haderõre történõ áttérés harmadik évfordulója arra is jó alkalmat teremt, hogy feltegyük a kérdést: hogyan tovább?

- Mikor kezdõdnek meg a HM és a szakszervezetek közötti, jövõ esztendõre vonatkozó bértárgyalások? Lesz-e év végi meglepetés, kapnak-e a katonák többletjuttatást?

- Az OKÉT-on kell a paramétereket megalkotni, majd megkezdõdhetnek nálunk is az egyeztetések. A katonák kaptak már meglepetést: én magam is nagyon örültem, hogy az üdülési csekk a rekreáció irányába viszi el a törekvéseket, nagyon fontos, hogy az élet-és munkakörülmények javítását ezzel a megoldással is támogassuk.

- A Honvédszakszervezet IV. kongresszusán – a honvédelmi miniszterrel együtt – Ön is részt vesz. Milyennek tartja a reprezentatív katona-szakszervezet és a szakminisztérium jelenlegi együttmûködését, mely területeken lát még fejlõdési lehetõséget?

- Nagyon jónak, nyitottnak tartom a kapcsolatot. A párbeszéd kialakult, a Honvédszakszervezet vezetése elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy ha valamit el akar érni, azt tûzön-vízen keresztülviszi, ugyanakkor van belátás, kompromisszumkészség is.

A Hosz vezetésének nõi-férfi arányában mindenképpen fontos lenne javítani. Azt gondolom, hogy mindkét félnek – a saját maga keretei között – van javítani valója. A Hosz vessen fel, hozzon a felszínre minél több kérdést, amivel foglalkozni kell. A HM pedig ugyanilyen intenzitással kell, hogy keresse a megoldásokat.

- Mit üzen a Hosz kongresszusa, a küldöttek számára?

- Azt üzenem, hogy ne hagyják magukat, nagyon fontos, hogy a viták során megoldásokat találjunk, Önök is, mi is!