A Magyar Honvédség hivatásos és szerzõdéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény (259 § - 265 §) rendelkezik a szolgálati idõ számítás szabályairól. A fegyveres szervek állományában eltöltött szolgálati idõ mellett fontos szerepe van (pótszabadság mértéke, jubileumi jutalom, végkielégítés, nyugdíjjogosultság, nyugdíj mértéke) a társadalombiztosítási jogszabályok szerinti szolgálati idõknek.
Mi tekinthetõ szolgálati idõnek?
Szolgálati idõ alatt azokat az idõszakokat kell érteni, amelyek alatt a nyugdíjigénylõ biztosításra kötelezett jogviszonyban állt (biztosított volt) és az elõirt nyugdíjjárulékot megfizette, illetve szolgálati idõ szerzésére kötött megállapodás alapján fizetett nyugdíj-biztosítási és nyugdíjjárulékot. Szolgálati idõnek számít a szakmunkástanuló viszony, illetve 1996. január 1-jétõl a tanuló-szerzõdés alapján szakképzõ iskolai tanulóként biztosításban eltöltött idõ (szakközépiskolai tanuló idõ szolgálati idõnek nem minõsül). A biztosítás az annak alapjául szolgáló jogviszonnyal egyidejûleg jön létre és annak megszûnéséig áll fenn. A szolgálati idõt naptári naponként kell számításba venni és 365 naptári napot kell egy évnek tekinteni, ugyanazt az idõtartamot csak egyszer lehet számításba venni.
Felsõfokú tanulmányok alapján elismerhetõ szolgálati idõ
Felsõfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott (a képesítés megszerzéséhez a tanulmányok folytatása idején szükséges) tanulmányok idejét szolgálati idõként kell figyelembe venni az öregségi nyugdíjra jogosultság szempontjából 1998. január 1-je elõtt, a rokkantsági nyugdíjra jogosultság szempontjából idõbeli korlátozás nélkül. Lehetõség van öregségi nyugdíjra jogosító szolgálati idõként is elismerni az 1997. december 31-e utáni felsõfokú oktatási intézményben folytatott tanulmányok idejét, ha az igénylõ erre vonatkozó megállapodást köt, és a megállapodás megkötése napján érvényes minimálbér alapulvételével a nyugdíjbiztosítási járulékot megfizeti.
Szolgálati idõ elbírálása, ha a nyugdíjjárulékot a dolgozótól a foglalkoztató levonta, de azt nem utalta át a társadalombiztosításnak
Szolgálati idõként kell figyelembe venni a biztosítással járó jogviszony 1997. december 31-e utáni idõtartamát akkor is, ha a foglalkoztató a biztosított keresetébõl (jövedelmébõl) a nyugdíjjárulékot levonta, azonban annak befizetését részben vagy egészben elmulasztotta, függetlenül attól, hogy a nyugdíjjárulék behajtására tett intézkedés eredményes volt-e. A biztosítás ténye, illetõleg a biztosítással járó jogviszony idõtartamára vonatkozó adatok a társadalombiztosítási igazgatási szervek nyilvántartásaiból megállapíthatók, azonban a nyugdíjjárulék levonásának (befizetésének) megtörténte a nyugdijbiztositási igazgatási szerv által beszerzett okiratok (igazolások) alapján sem állapítható meg, vagy az iratok hiányában, illetõleg a foglalkoztató megszûnése miatt nem bizonyítható. (Ebben az esetben a nyugdíjjárulék levonását, megfizetését vélelmezni kell)
Szolgálati idõként nem vehetõ figyelembe:
- az az idõszak, amely alatt a biztosítás szünetel,
- az egyéni vállalkozó jogviszonyának az a tartama, amelyre nyugdijbiztositási járulék vagy nyugdíjjárulék tartozása van,
- vállalkozásnak a biztosítottnak minõsülõ akkori tagjai után nyugdijbiztositási járulék vagy nyugdíjjárulék tartozása van.
Tartozás utólagos megfizetése esetén a szolgálati idõt legkorábban a befizetés napját magába foglaló naptári hónap elsõ napjától lehet figyelembe venni.
Mikor szünetel a biztosítás?
Szünetel a biztosítás a fizetés nélküli szabadság, a munkavégzési (szolgálatteljesítési) kötelezettség alóli mentesítés, valamint az igazolatlan távollét idõtartama alatt,
kivéve:
- ha fizetés nélküli szabadságot három évesnél fiatalabb gyermek gondozása, vagy nyolc évesnél fiatalabb gyermek után járó gyermeknevelési támogatásra való jogosultság vagy tizennégy évesnél fiatalabb gyermek után járó gyermekgondozási segélyre való jogosultság, illetve tizenkét évesnél fiatalabb gyermek otthoni ápolása címén vették igénybe,
- ha a munkavégzés alóli mentesítés idejére a munkaviszonyra vonatkozó szabály szerint átlagkereset jár, illetõleg munkabér (illetmény), átlagkereset (távolléti díj) táppénzfizetés történt,
- az elõzetes letartóztatás, szabadságvesztés idõtartama alatt is, kivéve, ha a letartóztatottat az ellene emelt vád alól jogerõsen felmentették, vagy a büntetõeljárást megszüntették, illetve az elitéltet a bíróság jogerõsen felmentette,
- ügyvéd, a közjegyzõ, a szabadalmi ügyvivõ biztosítása arra az idõtartamra, melyre kamarai tagságát szünetelteti.
Hogyan igazolható a szolgálati idõ?
Szolgálati idõt a társadalombiztosítási szervek nyilvántartásai alapján, ennek hiányában a foglalkoztató által kiállított egykorú okirattal – munkakönv, társadalombiztosítási igazolvány –, vagy a foglalkoztató eredeti nyilvántartása alapján kiállított igazolással.
Ezek hiányában lehetõség van az egyéb hitelt érdemlõ módon (pl. tanúk nyilatkozata alapján) történõ bizonyításra.
Ha a társadalombiztosítási szervek nyilvántartásában szereplõ adatok és az igénylõ által becsatolt bizonyítékok eltérnek egymástól, a számításba vehetõ szolgálati idõt az adott bizonyítékok egyenkénti és összességükben történõ értékelésével kell megállapítani.
A nyugdijbiztositási igazgatási szervek által nyilvántartott adatokba az érintett személy, vagy képviselõje a rá vonatkozó nyilvántartásokba betekinthet, az iratokról másolatot, illetõleg adatairól felvilágosítást kérhet.
Szolgálati idõre vonatkozó jogszabályok:
1997. évi LXXX. törvény 5 § - 13 §, a végrehajtására kiadott 195/1997. (XI. 5.) Korm. rend. 3 § - 5 §.
1997. évi LXXXI törvény 37 § - 43 §, 68 §, valamint a végrehajtásra kiadott 168/1997. (X. 6) Korm. rend. 29 § - 59/B §.
Bacsárdi Sándorné
Tb.tanácsadó