Az állomány tagját megilletõ szabadságról, szolgálatmentességrõl, munkaidõ-kedvezményrõl, valamint annak kiadási rendjérõl

I. Több esetben is kapott szolgálatunk megkeresést tagjaink részérõl a szabadságok igénybevételi rendjére, a „kivehetõ” szabadság mértékére, az azzal való rendelkezés módjára vonatkozóan. A kapcsolódó szabályok tisztázása érdekében szeretném összefoglalni a tárgykörrel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat.

A Magyar Honvédség hivatásos és szerzõdéses állományú tagjai a Hjt. (2001. évi XCV. törvény) alapján az alábbi szabadság-fajták igénybevételére jogosultak:

a., - alapszabadság (naptári évenként 25 nap)

b., - pótszabadság (mértéke a szolgálati viszonyban töltött idõ függvényében emelkedik 2 naptól egészen 9 napig); mindezeken felül, amennyiben az érintett személy felsõfokú végzettséggel rendelkezik, a pótszabadság mértéke még 1-1 nappal nõ.

Fenti pótszabadság helyett vezetõi pótszabadság állapítható meg szakaszparancsnoki beosztástól kezdve, egészen a dandár, illetve hadtestparancsnoki beosztásig. Ennek mértéke 9 naptól 14 napig terjed a betöltött vezetõi beosztás függvényében.

Pótszabadságra más jogcímen is jogosult lehet az érintett személy, amennyiben a külön jogszabályban (30/2004. (XII. 6.) HM rendelet a fokozottan veszélyes, valamint az egészségkárosító beosztások körérõl, az azokhoz kapcsolódó részletes, valamint a csökkentett napi szolgálati idõre vonatkozó szabályokról) meghatározott egészségkárosító veszélynek kitett beosztásban teljesít szolgálatot. Mértéke évente legfeljebb 10 munkanap, mely függ az adott - pótszabadságra jogosító - munkakörben elõzõ évben ténylegesen eltöltött órák, valamint a beosztásban eltöltött évek számától. A részletes óraszámokat, éveket, valamint a hozzárendelt pótszabadság mértékét az egyes személyügyi igazgatási feladatok végrehajtásáról kiadott 9/2003. (HK 4.) HM utasítás tartalmazza. Ugyanezen utasítás tartalmazza a repülõgép- és helikoptervezetõk, fedélzeti szolgálattevõk, ejtõernyõsök, a közvetlen életveszélynek kitett tûzszerészek és a búvárok pótszabadságának részletszabályait is. Utóbbi esetben a pótszabadság mértéke 14 munkanapig terjedhet. A feltételek egyébiránt megegyeznek a korábban ismertetettekkel.

A gyermek(ek) után is jogosult a nevelésben a szülõk döntése alapján (melyrõl írásban nyilatkozniuk kell!) nagyobb szerepet vállaló, vagy a gyermeket egyedül nevelõ szülõ pótszabadság igénybevételére . E jogcímen a pótszabadság a szülõt gyermeke születésének évében illeti meg elõször és a gyermek 16. életévének betöltése évében utoljára.

Mértéke egy gyermek után 2 munkanap, 2 gyermek után 4 munkanap, míg 2-nél több gyermek után összesen 7 munkanap lehet.

Jogosult továbbá az alapkiképzésen részt vett állomány a kiképzés befejezését követõen 5 munkanap szolgálatmentességre.

Pihentetés céljából esetenként maximum 5 munkanap szolgálatmentesség engedélyezhetõ tartós (legalább 14 napig tartó) igénybevételt követõen pihentetés céljából, oly módon, hogy az igénybevétel befejezésétõl számított 30 napon belül biztosított legyen.

II. Ebben a körben kell szót ejtenünk az egészségügyi szabadságról, a szülési szabadságról, valamint a gyermek(ek) születése esetén járó munkaidõ-kedvezményrõl. Orvosi (szakorvosi) javaslatra egészségügyi szabadság jár az állomány tagjának abban az esetben, ha a szolgálat ellátására betegség, baleset, mûtét miatt képtelen. Idõtartamát naptári napokban kell minden esetben meghatározni. A felgyógyulásig (illetve a végsõ fogyatékosság kialakulásáig), legfeljebb azonban – a gyermek ápolás céljából biztosított egészségügyi szabadság kivételével – 1 évig vehetõ igénybe.

Szülési szabadság a terhes, illetve szülõ nõ részére biztosított, összesen 24 hét idõtartamban, melybõl 4 hetet úgy kell kiadni, hogy az lehetõleg a szülés várható idõpontja elé essen.

A gyermek(ek) megszületését követõen az apát is megilleti munkaidõ-kedvezmény, mégpedig 5 munkanap idõtartamban, melyet a kérésének megfelelõ idõpontban (azaz „megbontva” is igénybe vehetõ), a gyermek megszületését követõ második hónap végéig kell kiadni.

III. Természetesen illetmény nélküli szabadságot is igénybe vehet mind a hivatásos, mind a szerzõdéses állomány tagja. Külön kell azonban választanunk azokat az eseteket, amikor a benyújtott kérelem alapján engedélyezni kell, és azokat az eseteket, amikor csupán engedélyezhetõ ezen szabadság-típus. Az elsõ csoportba tartoznak az alábbiak:

a) a gyermek gondozása céljából a gyermek 3. életévének, (tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetében a 12. életéve betöltéséig);

b) a gyermek betegsége esetén (az otthoni ápolás érdekében) a gyermek 12 éves koráig a betegség tartamára;

c) tartós ápolásra vagy gondozásra szoruló közeli hozzátartozó otthoni ápolása céljából annak idejére, de legfeljebb 2 évig (utóbbi esetben feltétel még az is, hogy az ápolást, gondozást az igénybe vevõ személyesen végzi);

d) a magánerõbõl saját lakás építésére 1 évig (mely idõtartam több részletben is igénybe vehetõ);

e) a házastárs (élettárs) tartós külföldi kiküldetése esetén, annak tartamára.

A második ún. „engedélyezhetõ” kategóriába kell sorolni azokat a helyzeteket, mely esetekben méltányolható egyéni indok képezheti az alapot. Ilyennek minõsíti a törvény különösen a nemzetközi szervezetek által kiírt pályázat elnyerése esetét, ha a munkakör betöltése a szolgálat érdekével nem esik egybe. A „különösen” kitétel azt jelenti, hogy a törvény a fenti esetet csupán kiemelt példaként említi, nyilvánvalóan egyéb más egyéni élethelyzetben is lehetõség nyílik a kérelem benyújtására, az elbírálás azonban a helyzet összes körülményeinek mérlegelését követõen a munkáltató jogköre.

III. Az ún. „éves rendes szabadság” megtervezéséért az állományilletékes parancsnok a felelõs. Egyben õ (vagy az általa meghatalmazott szolgálati elöljáró) jogosult a szabadság engedélyezésére is. Már ebbõl is következtethetünk arra a - sokszor tévesen ismert - tényre, hogy a szabadságot (pontosabban annak egy nagyobb hányadát) nem az egyéni elképzeléseink szerint vehetjük igénybe. Az alap-és pótszabadság együttes idõtartamának 50%-át a Hjt. értelmében egyfolytában kell kiadni. 25%-át (legalább 10 napot) azonban az állomány tagja vehet igénybe, az általa meghatározott idõpontban és idõtartamban, oly módon, hogy azzal a honvédség mûködõképességét nem veszélyeztetheti. Itt hívnám fel a figyelmet a szóhasználatra, hiszen ez nem jelent mást, mint azt, hogy a 25%-os mértéket leszámítva, a fennmaradó 75%-al a munkáltató rendelkezik, a munkavállaló pedig a munkáltató által elõre meghatározott idõpontban köteles azt igénybe venni. Fontos azonban leszögezni, hogy az elöljáró a szabadság kezdõ napját megelõzõen 30 nappal köteles az állomány tagjával közölni a meghatározott szabadság idõpontját, idõtartamát. 

A szabadság pénzbeli megváltására kizárólag a szolgálati viszony megszûnése/megszüntetése esetén nyílik lehetõség. Minden más esetben azt az esedékesség évében (a tárgyévben) kell kiadni. Amennyiben erre fontos szolgálati érdek miatt nincs lehetõség, úgy azt a következõ év június 30. napjáig kell biztosítani. Betegség vagy más elháríthatatlan akadály esetén, annak megszûnését követõ 30 napon belül meg kell kezdeni a szabadság kiadását. Abban az esetben, ha valaki nappali tagozatos képzésben vesz részt, szabadságának 75%-áig a tanítás nélküli munkanapokat is figyelembe kell venni.