Végsõ búcsút vettünk érdekvédelmi szervezetünk alapító tagjától, zászlóanyánktól, Misiné Tornai Klárától. A budapesti Megyeri úti temetõben, július 4-én, az MH kelet-magyarországi Hadkiegészítõ Parancsnokság 1. Toborzó és Érdekvédelmi Központ által szervezett katonai tiszteletadáson a Honvédszakszervezet nevében dr. Heiling Ottó alelnök, Sörös István tagozatelnök, elnökségi tag, Takács István budapesti területi ügyvivõ és Trencz Katalin, a nyugállományú tagozat titkára is lerótta kegyeletét.
A búcsú a díszalegység felvonulásával kezdõdött. Az alegység kötelékében a Csapatzászló mellett a Honvédszakszervezet zászlaja is megjelent, biztosítva azt a tiszteletet, mely e nemes jelképünkhöz alapító zászlóanyaként fûzõdik. A zászlón, a Misiné Tornai Klára nevét tartalmazó hímzett szalag mellé felkerült a fekete gyászszalag is. A himnusz elhangzása után Pónya Szabolcs nyugállományú alezredes mondta el búcsúbeszédét a család, a barátok, a munkahely és a munkatársak, valamint az ismerõsök nevében. Ezt követõen Hankovszky Béla római katolikus pap tartott tiszteletadást az elhunytért.
Az urnahelyhez megtett út után a Honvédszakszervezet nyugállományú tagozatának elnöke, Sörös István vett búcsút alapító tagunktól. Most ebbõl a gyászbeszédbõl idézünk:
- Tisztelt gyászoló rokonok, barátok, ismerõsök! Elkísértük utolsó útjára MISINÉ Tornai Klára fõtörzsõrmestert, a Katonák Érdekvédelmi Szövetségének alapító tagját, a tûzszerészek érdekeinek harcos képviselõjét. Õ volt az elsõ és sokáig az egyetlen hölgy, aki vállalni merte a kockázatot kiállni bajtársai érdekeiért, csatlakozni egy olyan szervezethez, amely még létéért küzdött és ez a csatlakozás csak önkéntes munkát, sokszor meg nem értést és a létszámcsökkentések idõszakában komoly egzisztenciális kockázatot jelentett.
Õ mindezt vállalni merte, egész életútja azt bizonyítja, hogy érdemes nemes célokért küzdeni, az élet nehézségei, viharai között is emelt fõvel, egyenes derékkal járni, kiállni másokért. Fájdalmunkra némi vigaszt jelent, hogy még láthattad: munkád, küzdelmes életed nem volt hiába való. Az a szervezet, amelyet maroknyian alapítottunk, megerõsödött és ma már kiemelkedõ szervezettséggel, az ország határain túlnyúló elismertséggel küzd a katonák, közöttük a különösen veszélyes munkát végzõ tûzszerészek érdekeinek védelméért.
KEDVES KLÁRI! Megrendülten állunk hamvaid elõtt. Szíved, amely sokszor másokért is dobbant, nem bírta a fokozott iramot. Fiatalon, alig 54 évesen távoztál közülünk. Kívánságodnak megfelelõen elhoztuk a szakszervezet zászlóját, amelyen, mint zászlóanyának örökre emléket állít neked a nevedet hordó szalag.
Búcsúzik tõled élettársad, a rokonok, barátok ismerõsök, a Hosz elnöksége, a nyugdíjas tagozat, de fejet hajt tetteid elõtt az egész katonatársadalom. Búcsúzunk, de emléked megõrizzük! Nyugodj békében.
Ezt követõen a rajköteléknyi díszalegység díszsortüze közepette helyezték el a pap által megszentelt végsõ helyére volt szakszervezeti társunk urnáját. Az Il Silencio dallamai szóltak a szertartás végén. Szívszorítóan szólt a trombita éles hangja.
Búcsúzunk Zászlóanyánktól, Misiné Tornai Klárától. Szeretett tagtársunk, nyugodj békében!
Takács István - Sörös István