A szolgálatteljesítési idõ hatályos szabályozása, valamint a munkaidõ-szervezés egyes kérdéseirõl szóló 2003/88/EK irányelv

A Hjt. e tárgykörre vonatkozó fejezetének a munkaidõ-szervezés egyes kérdéseirõl szóló 2003/88/EK irányelvben (a továbbiakban: irányelv) foglaltaknak megfelelõ átdolgozását már több alkalommal szakmai egyeztetõ fórumok keretében indítványozta a Hosz a honvédelmi tárcánál, valamint a 2007. évben benyújtott beadványában kezdeményezte a tárgykörrel öszszefüggõ jogszabályi rendelkezések megsemmisítését a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságánál.

Tekintsük át tehát fentieknek megfelelõen a hatályos szabályokat, valamint az AB beadványunkban megfogalmazott véleményünket és kezdeményezésünket röviden!

A szolgálatteljesítési idõ a Hjt. 91.§ (1) bekezdése alapján heti 40 óra. Készenléti jellegû beosztásokban – melyeknek a 10/2002.(III. 5.) HM rendelet alapján a 12/24, 12/48, 24/48, vagy 24/72 órás váltásos munkarendben ellátandó beosztásokat kell tekinteni – ennél hosszabb, azonban heti 54 órát meg nem haladó szolgálatteljesítési idõ is megállapítható. A folyamatos ügyeleti szolgálat ellátására szervezett, valamint a készenléti jellegû beosztásokban legfeljebb ezen heti óraszám figyelembe vételével, a szolgálatteljesítési idõ több havi vagy éves keretben is meghatározható. A gyakorlatban ez úgy jelenik meg, hogy az állományilletékes parancsnok – elsõsorban a rendelkezésére álló túlszolgálati keret, valamint a létszámviszonyok figyelembe vételével – határozza meg a munkaidõkeretet. Így fordulhat elõ, hogy egy helyõrségen belül található különbözõ alakulatoknál szolgálatot teljesítõk, azonos feladatukat eltérõ munkaidõkeret alkalmazásával végzik.

Már a fentiekbõl nyilvánvalóan megállapítható, hogy a hatályos szabályozásban fogalmi keveredést találunk, hiszen a készenléti jellegû munkakör az irányelv alapján sem azonosítható a váltásos munkarendben ellátandó munkakörrel, valamint nem nyert pontosítást az ügyelet fogalma sem.

Váltásos munkarend esetén nem biztos, hogy a munkaidõ egy részét az érintett készenlétben, pihenéssel töltheti, sõt jelenlegi rendszerünkben a munkaidõ teljes tartamában tényleges munkavégzés történik. A váltásos munkarendben történõ munkavégzés nincs összefüggésben a munkavégzés készenléti jellegével, már a két fogalom összemosása is megtévesztõ lehet. Bármely beosztás átszervezhetõ váltásos rendszerûvé, így ezáltal automatikusan emelhetõ a heti teljesítendõ óraszám mértéke, amely nyilvánvalóan visszaélésre adhatna lehetõséget.

Az irányelv alapján – amely minden köz-és magántevékenységi ágazatban alkalmazandó – figyelembe véve az Európai Bíróság eddigi gyakorlatát is, a munkahelyen töltött készenlét megegyezik az ügyelet fogalmával, amely viszont teljes mértékben munkaidõnek minõsül. Nem felel meg a munkaidõ-szervezési irányelvnek a hatályos szabályozásban megjelenõ referencia-idõszakra vonatkozó több havi vagy éves keret-meghatározás sem, mert az irányelv értelmében ezen idõkeret nem haladhatná meg a négy hónapot.

Az irányelvvel (valamint más korábban kiadott vonatkozó irányelvekkel) összhangban a Munka Törvénykönyve (Mt.) 2007. július 1-jén hatályba lépett módosítása az alábbiakban határozta meg a készenléti jellegû munkakör fogalmát, melyet véleményünk szerint célszerû lenne jogállási törvényünkbe is átemelni:

• ‑lényegi ismérve, hogy a feladatok jellegébõl adódóan a rendes munkaidõ legalább 1/3-ában nem történik munkavégzés, ezt a fennmaradó idõt a munkavállaló pihenéssel töltheti, vagy

• ‑az elõírt munkavégzés az átlagosnál lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár.

Ennek megfelelõen 2008. január 1-jétól a heti munkaidõ mértékét ilyen jellegû munkakörökben 72 órában maximálta, melybe természetesen a rendkívüli munkavégzés is beletartozik. Egyéb, nem készenléti jellegû beosztások esetében pedig 48 órában határozta meg a heti limitet.

Jelenleg – az Mt.-vel ellentétben - a Magyar Honvédség hivatásos és szerzõdéses katonáira vonatkozó szabályok nem alkalmazkodnak az irányelvben meghatározottakhoz, ezt nyilvánvalóan mutatja, hogy például „normál” munkakörök esetében is a heti 40 óra, valamint az elrendelhetõ 450 óra túlszolgálat mértéke összességében, éves szinten meghaladja a 48 órával számított maximális munkaidõ mértékét.

Beadványunkban felvetettük továbbá az alábbi kérdéseket is:

• ‑24 órás õr- és ügyeleti szolgálatok után járó nem megfelelõ mértékû pihenõnapok és szabadnapok kérdését, melynek ellentételezése egészen 2003. július 1-jéig megfelelt a követelményeknek, azonban valószínûleg gazdasági és egyéb általunk nem ismert megfontolások módosítást eredményeztek,

• ‑kötelezõ pihenõidõ mértéke,

• ‑külföldi szolgálatba vezényeltek szolgálatteljesítési ideje, ellentételezések.

Az Alkotmánybíróság indítványunkat 2007. áprilisában nyilvántartásba vette, és kijelölte az elõadó alkotmánybírót. A közeljövõben kérelemmel kívánunk fordulni az AB elnökéhez annak érdekében, hogy a teljes személyi állományt érintõ kérdésben minél hamarabb döntés születhessen.